Időről-időre felbukkan a gyógyszerészek között az inzulinkészítmények bontásával kapcsolatos bizonytalanság. Ennek oka, hogy a gyógyszerészeknek a gyógyszer kiadása során egyszerre több jogszabályi rendelkezést kell betartania ahhoz, hogy a beteg jogszerűen kapja meg a gyógyszerét, és a gyógyszertár hozzájusson a finanszírozáshoz. A gyógyszerészek helyzetet tovább nehezíti, hogy a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek kiadásával kapcsolatos szabályok nemcsak bonyolultak, de igen gyakran változnak is.
Jelen esetben a probléma abból adódik, hogy a gyógyszerésznek egyszerre kell figyelembe vennie, hogy egy vényre legfeljebb 30 napra elegendő gyógyszert lehet kiadni, és azt, hogy az orvos az injekciós és depot injekciós készítményeket bontva (ampullára) is rendelheti. Ennek következtében előfordul, hogy a két szabály együttes és helytelen alkalmazásakor a készítményeket akkor is bontják és kiszerelik, amikor arra nincs szükség.
Ahhoz, hogy ebben a helyzetben tisztán lássunk, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESZCSM rendeletet kell segítségül hívnunk. Alapvető szabály, hogy az orvos egy vényen, egyszeri kiváltásra legfeljebb 30 napra elegendő gyógyszermennyiséget rendelhet. Bizonyos körülmények között ettől el lehet térni, de annak érdekében, hogy a bonthatósággal kapcsolatos szabályozás egyértelmű legyen, most nem részletezzük azokat az eseteket, amikor hosszabb időre történik az ellátás.
Első lépésként tekintsük át azokat az egyszerű eseteket, amikor nem bontják fel a gyógyszereket. A legegyszerűbb ezek közül természetesen az, ha egy vényen egy doboz gyógyszer van felírva, és az adagolás alapján a felírt mennyiség nem haladja meg a 30 napi gyógyszerszükségletet. Ekkor minden gond nélkül expediálható az adott készítmény. Szintén gond nélkül kiadható a felírt mennyiség akkor is, ha több doboz gyógyszert írnak fel, de az adagolás alapján nem haladja meg a 30 napi szükségletet.
Kevésbé egyértelmű a helyzet, ha a vényre az orvos több mint 30 napra elegendő mennyiséget írt fel, de nem jelölte meg, hogy mennyi időre látta el a beteget. Ha egy doboz gyógyszer van felírva, akkor a kiszerelést úgy kell módosítani, hogy az minél közelebb legyen a 30 napi mennyiséghez. Például, ha egy készítmény beszerezhető 30x, 50x és 100x kiszerelésben is, és a betegnek havonta 30 szemre van szüksége, akkor a vényre felírt 50x és 100x kiszerelés helyett a 30x kiszerelésű dobozt kell kiadni. Ha a legkisebb kiszerelési egység is meghaladja a 30 napi mennyiséget, akkor a legkisebb kiszerelési egység is kiadható. Ezek alapján, ha egy készítményből 50x és 100x kiszerelés létezik, és a betegnek havonta 30 szemre van szüksége, akkor az 50x kiszerelés adható ki számára.
Ha az orvos a 30 napi mennyiséget több doboz gyógyszer felírásával haladta meg, akkor a kiadásra kerülő dobozok számát kell csökkenteni. Ebben az esetben a kiadott mennyiséget úgy kell meghatározni, hogy a betegnek a lehető legtöbb gyógyszert adjuk oda, de a 30 napos határt ne lépjük túl. Például, ha az orvos napi egyszeri adagolást rendelt el, de 5 darab 10x kiszerelésű készítményt írt fel, akkor csak 3 dobozzal lehet szabályosan kiadni. Ehhez hasonlóan, szintén napi egyszeres adagolás mellett, ha két doboz 28x kiszerelésű készítmény van felírva, akkor arra csak egy doboz adható ki.
Az eddig felsorolt eseteket bonyolítja az a rendelkezés, mely engedélyezi, hogy az orvos injekciós, depot injekciós készítményből a gyári csomagolástól, csomagolásoktól eltérő mennyiséget is rendelhet. Emellett előírás az is, hogy amennyiben az orvos gyári csomagolás(ok)tól eltérő mennyiséget rendelt, akkor a gyógyszerésznek a rendelt mennyiséget kell kiadnia. A napi gyakorlat szintjére lefordítva ezt a szabályt egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy injekciós készítményt csak akkor kell bontani, ha az orvos bontva rendelte, viszont akkor kötelező is bontani. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyógyszerész nem dönthet arról, hogy ampullára, vagy dobozra számítva adja ki az adott készítményt, neki mindenképpen az orvos előírásait kell alkalmazni.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy amennyiben az orvos a felírt inzulin mennyiségét dobozszámban határozta meg, akkor a fentiekben leírt szabályok az irányadóak. Példaként vegyünk egy beteget, akinek a megadott adagolás alapján havonta 7 ampulla gyógyszerre van szüksége. Ha az orvos az 5x kiszerelésű készítményből egy dobozzal ír fel, akkor a teljes doboz minden gond nélkül kiadható. Ha ugyanebből a készítményből ugyanilyen adagolás mellett már két dobozzal írt fel, akkor viszont csak egy (egész) doboz adható ki. A gyógyszerész ebben az esetben nem bonthatja fel a dobozt, és nem adhat 7 ampullát, akkor sem, ha az egyébként a 30 napi mennyiségbe még beleférne.
Viszont abban az esetben, ha az orvos ampullában határozza meg a felírt mennyiséget, akkor a gyógyszerésznek is ampullában kell azt kiadnia. Ugyanennél a betegnél maradva, ha 7 ampulla szükséges a betegnek, akkor a gyógyszerésznek 7 ampullát kell kiadnia, nem pedig egy vagy két bontatlan dobozt. Ampullára történő felírás esetén a 30 napra elegendő mennyiséget is ampullára kell meghatározni. Ennek megfelelően, ha 9 ampullát írnak fel, de a betegnek csak 7-re van szüksége, akkor csak a 7 ampulla adható ki.
Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy vényköteles készítmények esetén csak az injekciós és a depot injekciós készítmények bonthatóak, és kizárólag abban az esetben, ha az orvos így rendeli. A beteg kérésére csak a vény nélkül kiadható készítmények bonthatóak. Reméljük, hogy ennek a rövid útmutatónak a segítségével könnyebbé válik majd eldönteni, hogy mikor szükséges bontani a vényköteles gyógyszereket, és mikor nem.
Köszönjük az Országos Egészségbiztosítási Pénztár segítségét a blogbejegyzés összeállításához!
