Kiemelt ellenőrzési szempontok I. rész – A megrendelőlapokról

A szakmai felügyeletet ellátó hatóság a tavalyi évhez hasonlóan idén is közzétette a különböző gyógyszertártípusok ellenőrzési szempontrendszerét.

Ez a szempontrendszer természetesen a jogszabályváltozások és a korábban feltárt hiányosságok következtében évről évre változik, illetve más és más területre fókuszál. Blogunkban már korábban is próbáltunk segítséget nyújtani az ellenőrzésekre való felkészülésekhez, ezért arra gondoltunk, hogy megvizsgáljuk azokat a szempontokat, melyek az idei évben újonnan jelentek meg. A három részes sorozatunk első részében a megrendelőlapokkal kapcsolatos szabályokat tekintjük át.

Az egészségügyi intézmények gyógyszerbeszerzéséhez szükséges megrendelőlapokra vonatkozó szabályokat az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESZCSM rendelet írja elő. (Nem összekeverendő az intézeti gyógyszertárban használatos osztályos gyógyszer megrendelőlappal, melynek szabályozását a 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet tartalmazza.) Az orvosi vényhez hasonlóan a megrendelőlap is olyan orvosi rendelvénynek minősül, melyre gyógyszerész vagy gyógyszertári szakasszisztens adhat ki forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszereket és magisztrális gyógyszerkészítményeket. Fontos eltérés azonban a vényhez képest, hogy a megrendelőlap segítségével az orvos nem egy adott beteg részére, hanem az egészségügyi tevékenységének ellátásához rendel gyógyszereket.

További eltérés a vényekhez képest, hogy az orvos által kiállított megrendelőlapra többféle készítmény is felírható, és a felírt készítményeket csak a kiállítástól számított 30 napig lehet a gyógyszertárból kiadni. Emellett, a vényekhez hasonlóan a megrendelőlapokat is a kiváltástól számított 5 évig elkülönítve és lefűzve kell tárolni.

Ahhoz, hogy a gyógyszerkiadás szabályos legyen a megrendelőlapnak a megfelelő alaki kellékekkel kell rendelkeznie. A rendelő orvos azonosításához szükséges az orvos neve, pecsétjének azonosítható lenyomata, sajátkezű aláírása. Az egészségügyi intézmény azonosításához szükséges az intézet, vállalkozás megnevezése és címe. A kiválthatósági idő szempontjából is fontos, hogy a rendelés dátumát feltüntessék. A gyógyszerek tekintetében az alábbi adatokat kötelező feltüntetni: a gyógyszer neve (ideértve a gyógyszerformát is), hatáserőssége és összmennyisége. Érdekesség, hogy a gyógyszer kiszerelése nem kötelező alaki kellék, de a gyakorlatban a kiadás előtt mindenképpen rögzítik. Mindezeken túl fel kell még tüntetni azon személyek számát is, akik ellátására a gyógyszereket rendelték. A rendelt gyógyszereket helyettesíteni is lehet, ekkor fel kell tüntetni a ténylegesen kiadott gyógyszer nevét, hatáserősségét és kiszerelését.

Bár a megrendelőlapok alapján történő gyógyszerkiadásnak a szabályai nem tűnnek túl bonyolultnak, azért néhány probléma így is előfordulhat. Érdemes ezeket sorba venni, hogy a gyógyszerkiadás során már ne okozzanak gondot.

A legalapvetőbb hiba az, ha valamelyik alaki kellék (például az orvos aláírása, vagy a megrendelés dátuma) hiányzik. Ezt a legkönnyebben úgy küszöbölhetjük ki, ha tisztában vagyunk a jogszabályi rendelkezésekkel, és még a kiadás előtt ebből a szempontból is alaposan leellenőrizzük a megrendelőlapot. Amennyiben szükséges, akkor az orvost megkérhetjük a hiányzó adatok pótlására.

Másik jelentős hibalehetőség az, hogy az orvosi vények szabályozásától eltérően a megrendelőlapok esetén a jogszabály nem engedélyezi a külföldi egészségügyi intézmények gyógyszerellátását. Míg a külföldről érkező betegek vényeire, a megfelelő alaki kellékek megléte mellett, lehetséges a gyógyszerkiadás, addig a külföldi orvosok megrendelőlapjaira akkor is tilos gyógyszert kiadni, ha egyébként a magyar rendelkezésekben előírt feltételeknek megfelelnek. Éppen ezért minden kiadás előtt meg kell győződnünk az igénylő intézmény vagy vállalkozás jogosultságáról.

Végezetül pedig szót kell ejtenünk egy olyan hibáról is, melynek kijavítása nem is olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Ez azon személyek számát érinti, akiknek az ellátásáról a megrendelt gyógyszerekkel gondoskodnak. A rendelet szerint ezt az adatot kötelező feltüntetni a megrendelőlapon, mindez a gyakorlatban azonban nem problémamentes.

Egy egészségügyi intézmény a működése során a hozzá forduló betegeket látja el. Azonban azt, hogy melyik beteg milyen betegséggel vagy panasszal fordul majd az orvoshoz, nem lehet pontosan előre tervezni. Ennek megfelelően természetesen azt sem lehet előre eltervezni, hogy kinek milyen (gyógyszeres és nem gyógyszeres) ellátásra lesz szüksége. Ez igaz minden esetben, legyen szó háziorvosi, fogorvosi vagy szakorvosi ellátásról. Éppen ezért van az orvosi táskákban és rendelőkben előre összekészített gyógyszerkészlet: az igény felmerülése esetén a készletből fel lehet használni a szükséges mennyiségű készítményeket. Azonban azt, hogy az igények mikor és hol jelentkeznek majd, még megjósolni sem lehet.

Egyszerű példaként vehetünk egy injekciós fájdalomcsillapító készítményt, melyben öt ampulla található. A háziorvos a rendelője részére megrendeli a gyógyszert, de a megrendelés pillanatában még biztosan nem fogja tudni, hogy hány beteg ellátását szolgálja majd az adott készítmény. Az is lehet, hogy egy betegnél elhasználja az összes adagot, de az is lehet, hogy öt különböző betegnél lesz rá szüksége. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a lejárati időn belül egyetlen adag sem kerül felhasználásra, és a készítmény leselejtezésre kerül. A kérdés adja magát: milyen számot tüntessen fel a megrendelőlapon ebben az esetben a háziorvos, ha a jogszabályi rendelkezéseknek maximálisan meg kíván felelni?

Egyértelműen látható, hogy egy-egy adag megrendelt gyógyszernél nem csak az nem állapítható meg előre, hogy hány beteg kezelését szolgálja majd, hanem még utólag is csak nagy nehézségek árán, jelentős mértékű dokumentációval lehetne megmondani, hogy hány beteg kezelésére került sor. Miközben előre tudható, hogy nincs értelme feltüntetni, a jogszabály mégis kötelezővé teszi, hogy a megrendelőlapon szerepeljen az ellátott betegek száma. Így nincs mit tenni, egy számot mindenképpen le kell írni.

A megrendelőlapok adminisztrációjával kapcsolatos szabályozáson ugyan sokat már nem lehet tovább egyszerűsíteni, de annak mindenképpen lenne értelme, ha az ellátott betegek számát nem kellene feltüntetni, és Szövetségünk mindent el fog követni annak érdekében, hogy ez meg is történjen.