Kevesebb lehetőség a jogorvoslatra

A gyógyszerellátás szempontjából a tavalyi év egyik legfontosabb kormányzati döntése volt az egészségügyi háttérintézmények megszűntetése és átalakítása. Múlt heti bejegyzésünkben az OEP feldarabolását és átalakulását jártuk körbe, ezen a héten pedig az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) megszűnését, illetve annak következményeit vizsgáljuk meg alaposabban.

Az ENKK a tavaly év végi megszűnéséig a hatósági feladatai mellett főleg az egészségügyi dolgozók képzésével és nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat látta el. Január elsejétől két kivételtől eltekintve az intézmény általános jogutódja az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) lett. A két kivétel az Orvostechnikai Főosztály és a Kábítószerügyi Főosztály, melyek feladatait az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) vette át.

Érdemes tudni, hogy az átalakításoknak megfelelően az idei év elejétől kezdve az ÁEEK kezeli az egészségügyi dolgozók alap-, és működési nyilvántartását is. Ennek következtében ezentúl az ötévente esedékes működési nyilvántartás meghosszabbítása iránti kérelmet nekik kell megküldeni. Természetesen az ÁEEK fogja tovább működtetni az alap-, és működési nyilvántartási keresőt is. Emellett ez az intézmény foglalkozik a szakképző helyek akkreditációjával is.

A sokak számára ismerős feladatok mellett még volt egy olyan funkciója is az ENKK-nak, melyet talán kevesebben ismertek: ez az intézmény volt ugyanis az OGYÉI gyógyszer-kiskereskedelemmel kapcsolatos ügyeiben a másodfokú hatóság. Ha valaki nem értett egyet a tisztifőgyógyszerészek valamelyik döntésével, akkor első körben az ENKK-hoz fordulhatott jogorvoslatért.

A nagy intézményi átalakítások és összevonások közepette azonban az ENKK megszűnése után nem maradt olyan hatóság vagy intézmény, amely el tudná látni ezeket a feladatokat. Így jelenleg az a helyzet, hogy a gyógyszertárak működésével kapcsolatban hozott döntések esetében fellebbezést nem, csak bírósági keresetet lehet benyújtani. Hogy jobban megértsük ennek következményeit, röviden tekintsük át a jogorvoslati lehetőségeket.

A hatósági eljárásokat alapvetően a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései alapján kell lefolytatni. A törvény alapján azoknak az ügyfeleknek, akik nem értenek egyet a hatóság döntésével összesen négyféle lehetőségük van a jogorvoslatra:

  • a fellebbezési eljárás,
  • a bírósági felülvizsgálat,
  • az újrafelvételi eljárás,
  • és az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás.

Mivel ennek a blogbejegyzésnek a témájához az újrafelvételi eljárás és az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás nem tartozik szorosan, ezért az alábbiakban csak az első két jogorvoslati lehetőséggel foglalkozunk.

A fellebbezési eljárás

A fellebbezést a döntés kézhezvételét követő 15 napon belül kell benyújtania az ügyfélnek a hatóság részére. A fellebbezésnek szigorú formai követelményei nincsenek, de azt mindenképpen meg kell jelölni benne, hogy milyen indokok alapján nem értünk egyet a hatóság döntésével.

Alapesetben, ha fellebbezést nyújtanak be, akkor annak halasztó hatálya van a végrehajtásra. Ez azt jelenti, hogy amíg nem zajlik le a másodfokú eljárás, addig nem kell tenni semmit. Például nem kell kifizetni egy bírságot, vagy nem kell elvégeztetni egy költséges átalakítást. Ettől a szabálytól csak kivételes esetekben lehet eltérni, amit a hatóságnak alaposan meg is kell indokolnia.

A fellebbezés illetéke határozatoknál 5 000 Ft, végzéseknél 3 000 Ft, kivéve, ha a fellebbezés tárgya pénzben megállapítható (pl. bírságolásnál), mert akkor a pénzösszegtől függ.

A fellebbezést a másodfokú hatóság bírálja el, aki a döntést helybenhagyhatja, módosíthatja, vagy megsemmisítheti. Nagyon fontos kikötés, hogy a másodfokú hatóság döntése nem lehet súlyosabb az elsőfokú hatóság döntésénél. Az elsőfokúhoz hasonlóan a másodfokú eljárás általános ügyintézési határideje is 21 nap.

Ez az eljárásrend általában alkalmazható a vitatott hatósági döntésekkel kapcsolatban és 2016 végéig a gyógyszerészek is élhettek vele az tisztifőgyógyszerészekkel szemben. Az intézményi átalakítások következtében azonban erre már nincs lehetőség, ezért a gyógyszerészek elsősorban a bírósági felülvizsgálatot kérhetik.

A bírósági felülvizsgálat

Egy közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatára eddig is volt lehetőség, de csak akkor, ha a másodfokú eljárás már lezárult, vagy nem volt lehetőség a fellebbezésre. Az ENKK megszűnésével a másodfokú eljárásra már egyáltalán nem lesz lehetőség, így a bírósági felülvizsgálat lesz az elsődleges jogorvoslati lehetőség.

Míg a fellebbezést általában az ügyfelek is meg tudják írni, és csak ritkán kérnek ügyvédi segítséget, addig a bírósági felülvizsgálatnál pont fordított a helyzet. Mivel itt konkrét keresetlevelet kell beadni, melynek több formai követelménye is van, ezért célszerű azonnal ügyvédhez fordulni. Éppen ez az oka annak, hogy a fellebbezéssel szemben a keresetlevelet a döntés közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani.

A másik fontos különbség a fellebbezéshez képest, hogy a keresetlevél benyújtásának nincs halasztó hatálya a döntés végrehajtására. Azt külön lehet kérni a bíróságtól, de egyáltalán nem biztos, hogy eleget is tesznek ennek a kérésnek. Ez azt jelenti, hogy azonnal ki kell fizetni egy súlyos bírságot úgy, hogy egy év múlva kiderülhet, hogy jogtalanul szabták ki.

A bírósági felülvizsgálat illetéke is sokkal magasabb: 30 000 Ft. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a per elvesztése esetén a perköltségeket is nekünk kell állnunk.

A bíróság a hatóság döntését szintén helyben hagyhatja vagy megsemmisítheti, illetve harmadik lehetőségként új eljárásra kötelezheti a hatóságot. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az új eljárásban ügyfélként akár rosszabbul is járhatunk, például magasabb összegű bírságot is kiszabhatnak. A peres eljárásokban ügyintézési határidő nincs, az addig tart, amíg a bíróság mindent megvizsgál, és ítéletet tud hozni az ügyben.

A fellebbezési eljárást és a bírósági felülvizsgálatot összehasonlítva elmondhatjuk, hogy ügyfélként igencsak rosszul jártunk. Eleve eggyel kevesebb jogorvoslati lehetőségünk van arra, hogy be tudjuk bizonyítani az igazunkat a hatósággal szemben, ami maradt, az pedig hosszú, költséges és bonyolult.

A gyógyszerészek részéről sokkal nagyobb elszántságot és befektetést igényel majd az, hogy belemenjenek egy kockázatos bírósági tárgyalásba. Az egymástól független bíróságoknak eltérő lehet az ítélkezési gyakorlata is, ezért a perek kimenetelét sokkal nehezebb megjósolni egy másodfokú eljáráshoz képest.

Vannak olyan vélemények is, hogy a fellebbezéssel csak a jogsértő gyógyszertárak nehezítik a hatóság munkáját, azonban többnyire nem erről van szó. A fellebbezés egy könnyen és egyszerűen használható eszköz arra, hogy lehetőségünk legyen bebizonyítani azt, hogy egy adott ügyben nekünk van igazunk és a hatóság tévedett. Ezt az eszközt most elvesztettük.