A láz az emberi test természetes reakciója a fertőzésekre, egy olyan tünet, melyet nem feltétlenül szükséges csillapítani, még gyermekek esetében sem. Erre a kijelentésre sok szülő és egészségügyi dolgozó első reakciója az, hogy aki ezt állítja, az hülyeségeket beszél, ostoba és azonnal vissza kellene adnia a diplomáját. Pedig a tudományos vizsgálatok és eredmények alapján a felháborodás jogtalan, a kijelentés megállja a helyét.
Mindenesetre ez a jelenség annyira általános, hogy az orvosi szakirodalomban a láztól való indokolatlan félelemnek külön megnevezése is van: a lázfóbia. A fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező államokban a lázfóbia csökkentésének érdekében felvilágosító kampányokat szerveznek a lakosság és az egészségügyi dolgozók számára egyaránt.
Természetesen a lázcsillapítással kapcsolatos tudományos kutatások eredményei a hazánkban dolgozó egészségügyi szakemberekhez is eljutottak. A gyermekorvosok körében lezajlott szakmai vitát követően 2011-ben született meg a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium irányelve a lázas gyermekek ellátásáról. Az alábbiakban ennek az irányelvnek a segítségével igyekszünk pontosan megválaszolni a lázcsillapítással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdéseket.
Hogyan szabályozza a szervezet a testhőmérsékletünket?
A testhőmérséklet szabályozásáért a hipotalamusz a felelős, mely a termosztáthoz hasonlóan egy adott célértékhez igazítja a szervezet hőmérsékletét. Ez az érték aktivitástól és napszaktól függően változhat, de általában 36-37 °C körül alakul (hónaljban mérve). A külső környezet hatásaira a szervezet a hőtermelés és a hőleadás módosításával reagál.
Mi a láz?
A láz alapvetően egy tünet, mely a szervezet adaptív és kontrollált válaszreakciója a különböző exogén és endogén noxákra. Láz esetén a hipotalamusz magasabbra állítja a célértéket, és beindítja a szervezet hőtermelését, melynek következtében a testhőmérséklet meghaladja a normális napi ingadozás mértékét. Gyakorlati szempontból a hónaljban mért 37-38 °C-ot hőemelkedésnek, a 38°C feletti hőmérsékletet láznak tekintjük.
Mi nem láz?
A lázcsillapítással kapcsolatban mindig nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a lázas állapotokat elkülönítsük a hypertermiától. A hypertermia esetében ugyanis a test belső hőmérséklete annak ellenére növekszik a normál érték fölé, hogy a hipotalamuszban nem történt meg a célérték emelkedése. Ezt a folyamatot általában valamilyen külső környezeti tényező vagy pirogén anyag jelenléte váltja ki, és nem áll a szervezet szabályozása alatt.
Mikor van szükség lázcsillapításra?
A lázcsillapítás megkezdése előtt minden esetben teljes állapotvizsgálat szükséges, a testhőmérséklet emelkedése önmagában még nem indok a gyógyszeres kezelésre. Általánosságban az is elmondható, hogy a láz mértéke nincs összefüggésben a betegség súlyosságával.
Az életkor, a fennálló háttérbetegségek és az egyéb tünetek alapján a lázas gyermekek alacsony, közepes és magas rizikócsoportba sorolhatóak.
A szakmai irányelv által részletesen felsorolt közepes és magas kockázattal rendelkező gyermekek esetében a lázcsillapítás és egyéb beavatkozások szükségességét mindenképpen gyermekorvosnak kell megállapítania.
Alacsony kockázattal rendelkező gyermekek esetében lázcsillapító adagolása csak akkor szükséges, ha a láz fájdalommal vagy rossz közérzettel párosul. Nagyon fontos, hogy a gyógyszeres kezelés célja alapvetően a komfortérzet javítása, és nem a testhőmérséklet normál tartományba történő csökkentése.
Hogyan mérjük a testhőmérsékletet?
Az 1 évesnél fiatalabb csecsemőknél a végbélben, a 3 évesnél idősebb gyermekeknél a hónaljban történő mérést javasolják inkább. 1-3 éves kor között mindkét mérési mód elfogadott. Otthoni mérésre a korszerű digitális hőmérők javallottak, az infravörös fülhőmérőket inkább egészségügyi intézményekben használják fél éves kor felett. A homlokhőmérő használata nem javasolt, mert csak a bőr hőmérsékletét méri.
Mivel csillapítsuk a lázat?
Lázcsillapításban elsőként választandó szerek a paracetamol és az ibuprofén tartalmú készítmények. Az amidazophen származékok használata nem tiltott, de nem is javasolt. A szalicilátok lázcsillapításra alkalmasak, de csak 10 éves kor felett használhatóak a Reye szindróma kialakulásának veszélye miatt.
A kutatások alapján a különböző típusú lázcsillapítók kombinációban történő szedése növeli ugyan a hatást, de egyúttal a mellékhatások kockázatát is jelentősen megemeli, ezért alkalmazásukat nem javasolják. Érdemes viszont egyik hatóanyagról váltani a másikra, ha a gyógyszer hatása nem érte el a kívánt mértéket.
Mi a helyzet a borogatással és a hűtőfürdővel?
A fizikális lázcsillapítás önmagában ma már egyáltalán nem ajánlott. Ez könnyen érthetővé válik, ha végiggondoljuk, hogy hogyan szabályozza a szervezet a láz folyamatát. A hipotalamusz által magasan tartott célérték csökkentése nélkül ugyanis hiába hűtjük le fizikailag a testet, mindössze annyit érünk el vele, hogy a szervezet újra hőtermelésbe kezdjen.
Ebből kiindulva a hűtőfürdőt és a borogatást csak a beteg komfortérzetének növelésére és a gyógyszeres lázcsillapítás kiegészítésére szabad használni. Nagyon fontos, hogy a fizikális hűtést sosem szabad hideg vízzel végezni, ez nagyon kellemetlen lehet! Borogatásnál csak a törzs-, és a teljes testborogatás jöhet szóba, mivel a kéz- és homlokborogatás a kis felület miatt a hőleadás szempontjából nem elég hatékony.
Mi történhet, ha nem csillapítjuk a lázat?
Sokan vannak, akik attól tartanak, hogy ha nem csillapítják időben a magas lázat, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Egy 2001-ben Amerikában végzett tanulmány szerint leggyakrabban attól félnek, hogy a láz görcsöt, vakságot, agykárosodást, kómát és halált okozhat. Mindezekből azonban egyik sem igaz, nincs bizonyíték arra, hogy a szervezet által irányított lázas folyamat bármilyen károsodást váltana ki.
Sokan félnek attól is, hogy gyógyszeres kezelés nélkül a testhőmérséklet 42-43 °C fölé emelkedik, és aztán már nem lehet majd csillapítani. A valóság ezzel szemben az, hogy orvosi beavatkozástól függetlenül a láz sosem emelkedik 41,7 °C fölé.
Mi a helyzet a lázgörccsel?
A lázgörcs a gyermekek kb. 3-4%-ánál fordul elő, és nincs összefüggésben a magas testhőmérséklettel. Kialakulásának hátterében ma már inkább a lázat kiváltó tényezőket feltételezik, nem pedig magát a lázat. Ennek megfelelően a lázgörcs megelőzésére nem ajánlják a gyógyszeres és fizikális lázcsillapítást sem.
A lázgörcs rendszerint nem tart tovább 5 percnél, és a vizsgálatok szerint nem okoz semmilyen károsodást. Amennyiben mégis kezelés szükséges, akkor sem lázcsillapítókat, hanem görcsoldókat kell alkalmazni.
Milyen káros hatásai lehetnek az indokolatlan lázcsillapításnak?
A láz feltételezett súlyos következményeiről általában sokkal több szó esik, mint arról, hogy milyen valós mellékhatásai lehetnek a felesleges lázcsillapításnak.
A lázcsillapítók rutinszerű alkalmazásának egyik lehetséges negatívuma, hogy a mellékhatások is gyakrabban jelentkezhetnek. Korábban már említettük, hogy több hatóanyag együttes alkalmazása szintén növeli a mellékhatások számát, és erősségét, emellett az is előfordulhat, hogy az agresszív lázcsillapítás érdekében a gyógyszereket túladagolja a beteg.
Mit tehetünk egészségügyi dolgozóként?
Mindannyian tudjuk, hogy a régi szokásokon nehéz változtatni, ez különösen igaz ebben az esetben. A tudományos kutatások eredményeinek hatására a lázcsillapítással kapcsolatos irányelvek átalakítását már több mint harminc évvel ezelőtt megkezdték. Hazánkban jelentős fordulat 2011-ben történt a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium irányelvének kidolgozásával.
Mindezek ellenére a lázcsillapítással kapcsolatos tévhitek a mai napig széles körben elterjedtek, ezért egészségügyi dolgozókként kötelességünk, hogy szükség esetén ne csak a lázat, hanem a láztól való indokolatlan félelmeket is csökkentsük.
