Annyi jogszabályi előírást kell alkalmazni a mindennapi gyógyszerellátás során, hogy az ember néha hajlamos elfelejteni azokat, amelyeket ritkán használunk. Ezek egyike a vények érvényességi idejének meghosszabbítása is, melyre manapság már nincsen gyakran szükség, de alkalomadtán még előfordulhat az alkalmazása. Ezekre az esetekre szeretnénk egy kis segítséget nyújtani az alábbi összefoglalóval.
Szabályozási háttér
Az orvosok által rendelt készítmények és eszközök vényeinek érvényességi idejét több miniszteri rendelet szabályozza:
- a gyógyszerekét a 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet,
- a fokozottan ellenőrzött szerekét a 43/2005. (X. 15.) EüM rendelet,
- a gyógyászati segédeszközökét a 14/2007. (III. 14.) EüM rendelet,
- az anyatej-helyettesítő és az anyatej-kiegészítő tápszerekét a 20/2008. (V. 14.) EüM rendelet,
- a speciális tápszerekét vagy élelmiszerekét a 24/2003. (V. 9.) ESzCsM rendelet.
Alapesetben a gyógyszerek vényeit a rendeléstől számított három hónapon belül lehet kiváltani, míg a gyógyászati segédeszközök vényeit 90 napig. Az anyatej-helyettesítő és kiegészítő tápszerek, valamint a speciális tápszerek és élelmiszerek vényeire pedig minden esetben ugyanazokat az előírásokat kell alkalmazni, mint a gyógyszerek vényeire, így alapesetben azok is három hónapig érvényesek.
Vannak azonban olyan speciális esetek, amikor a fentiektől eltérő szabályokat kell alkalmazni. Ilyen például egyes fokozottan ellenőrzött szereké, melyeknél a vények érvényességi ideje mindössze 5 munkanap. A méltányossági kérelem alapján támogatott gyógyászati segédeszközök esetében pedig az érvényességi időt nem a rendeléstől, hanem az engedély véglegessé válásától kell számítani.
A kiválthatósági idő meghosszabbítása
A vények kiválthatósági idejének meghosszabbítására egyetlen jogszabály ad lehetőséget, a 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet a 18. § (1) és (2) bekezdésében. A rendelet előírása szerint, ha a szabályosan rendelt gyógyszert valamely okból nem lehet kiadni, akkor ezt a gyógyszer kiadója a vényen keltezéssel együtt feltünteti, majd el kell látni a gyógyszertár azonosító bélyegzőjével is. Ezt követően az adott vényt a gyógyszertári dolgozó által feltüntetett keltezéstől számított három hónapig ki lehet váltani.
Felhívjuk arra a figyelmet, hogy a szabályozás értelmében technikailag a vény érvényességi ideje nem változik, az mindig három hónap marad. A keltezés feltüntetésével a gyógyszerész vagy az expediáló szakasszisztens nem az érvényességi időt hosszabbítja meg, hanem azt a dátumot változtatja meg, amelytől a három hónapot kell számítani.
Nagyon fontos, hogy a jogszabályi rendelkezések alapján nem lehet minden vény kiválthatósági idejét meghosszabbítani. Ezek az előírások nem vonatkoznak az elektronikus vényekre, valamint a gyógyászati segédeszközök és a fokozottan ellenőrzött szerek vényeire. Alkalmazni lehet azonban őket az anyatej-helyettesítő és kiegészítő tápszerek, valamint a speciális tápszerek és élelmiszerek papír alapú vényeire.
Problémák a szabályozással
A jogalkotó nyilvánvalóan azzal a szándékkal teremtette meg a kiválthatósági idő meghosszabbításának lehetőségét, hogy a betegek számára kényelmesebb legyen a gyógyszerek beszerzése. Ha valamilyen okból az adott gyógyszert csak később tudja megkapni, akkor nem kell visszamennie az orvosához, hogy új vényt írasson fel az időközben lejáró régi helyett. A szabályozás azonban több fontos kérdést és problémát is felvet.
Az első az, hogy maga a szabályozás sincs részletesen kidolgozva. Nem határozták meg pontosan, hogy milyen okok alapján lehet a kiválthatósági időt meghosszabbítani. Mindenképpen hiánycikknek kell lennie az adott gyógyszernek, vagy elegendő, ha csak éppen akkor nincs a gyógyszertárban, de egyébként rendelhető? „Valamilyen” oknak számít-e az, hogy a beteg éppen nem tudja vagy nem akarja kifizetni a gyógyszerét? Ezeket a körülményeket célszerű lett volna pontosan meghatározni a jogszabályalkotás során.
A második probléma, hogy az sincs meghatározva, hogy hány alkalommal lehet egy vény kiválthatósági idejét meghosszabbítani. Ennek következtében elméletileg van rá lehetőség, hogy egy vény sose járjon le, hiszen elegendő időről-időre lepecsételtetni és keltezéssel ellátni a gyógyszertárban. Ha limitálva lenne a hosszabbítások száma, akkor ezt a lehetőséget is ki lehetne zárni.
A vények kiválthatósági idejének vizsgálatakor figyelembe kell vennünk azt, hogy a hosszabbítás lehetőségét még akkor vezették be, amikor a vények érvényességi ideje csak egy hónap volt. Mivel akkor a receptek sokkal hamarabb jártak le, valós igény volt, hogy hiány esetén a gyógyszerek kiváltására ne csak néhány hét álljon rendelkezésre. Ma már azonban három hónapig érvényesek a vények, így a betegeknek lényeges hosszabb idejük van arra, hogy kiváltsák a gyógyszereiket, így kevésbé lehet szükség a hosszabbításra.
Emellett gondoljunk bele abba is, hogy ha az egy hónapig érvényes vény kiválthatósági idejét kétszer meghosszabbítjuk, akkor arra három hónapig lehet gyógyszert kiadni. Míg, ha ugyanezt egy három hónapig érvényes vénnyel tesszük meg, akkor az már 9 hónapig lesz kiváltható. Gyógyszerészeti szakmai szempontból mindenképpen felmerül az a kérdés, hogy mennyire racionális egy olyan gyógyszeres terápia, amit a beteg akár fél évvel az orvosi konzultáció után kezd el alkalmazni. A beteg érdeke is az, hogy minél előbb hozzá jusson a megfelelő gyógyszerekhez, nem pedig az, hogy hónapokig várjon rájuk.
Ha előre tekintünk a jövőbe, akkor azt látjuk, hogy a kormányzat célja az, hogy a lakosság minél szélesebb körben használja az EESZT-t és az elektronikus vényeket. Márpedig az elektronikus receptek három hónap elteltével automatikusan elérhetetlenné válnak, és ennek az időnek a meghosszabbítására sem az orvosoknak, sem a gyógyszerészeknek nincs lehetősége. Várhatóan tehát a közeljövőben egyre kevesebb lesz azoknak a vényeknek a száma, ahol egyáltalán a kiválthatósági időt meg lehet hosszabbítani.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy érdemes lenne a jogalkotónak elgondolkodnia azon, hogy szükség van-e még egyáltalán erre a lehetőségre. Vajon van-e értelme fenntartani egy olyan gyakorlatot, amely egyébként is csak a vények töredékénél lesz alkalmazható, és azoknál is csak ritkán. Emellett a betegek is jobban járnának azzal, ha inkább az orvoshoz mennének vissza másik gyógyszert felíratni ahelyett, hogy hónapokig várnának a gyógyszereikre.