Leültem az officinánkban kihelyezett székek egyikére és figyelni kezdtem. Néztem a betérő betegeket és az expediáló kollégáimat.
A betegek többsége a rendszeresen felírt receptjeit szerette volna kiváltani. Beadta a paksamétát, majd várt, míg a kis dobozok a kihúzott számtalan fiókból megjelentek a táraasztalon. Megvárta, míg minden recept megtalálta a saját dobozát, majd jött a következő várakozási időszak, az adminisztráció. Végre cselekedni is lehetett, hiszen a hosszas várakozást követően lehetett fizetni. Mire ezzel is végzett a beteg, már csak egy dologra tudott gondolni, a szabadulásra. Bár megkapta a kérdést a szakembertől, hogy tud-e mindent a kiszolgált gyógyszerekről, de ekkor már gondolatban a patikán kívül járt, az információ nem érdekelte.
Az expediáló mosolygásra törekvő arccal üdvözölte a beteget és kedvesen elvette a felé nyújtott recept köteget. Gyorsan átfutotta, arra gondolva, hogy ezek hányadikak is lehet a mai napon? 50 vagy már a 100-on is túl? Majd számba vette, hogy melyik készítményért hova is kell menjen, melyik fiókot kell kihúzni, vajon pont az az egy darab generikum megvan-e a polcon, hiszen a gép készletet ír rá. Miután mindent megtalált, párosította a készítményeket a receptekkel és adminisztrálta azokat, majd a beteghez fordul és kedvesen közölte vele a fizetendő összeget. Végül készségesen felajánlotta, hogy információt is ad, esetleg a dobozra ráírja az adagolást, de látta, hogy felesleges. Már csak egy elköszönésben reménykedett a betegtől, de az sokszor elmarad.
Keresni kezdtem a megoldást arra, hogy miként lehetne megváltoztatni a fent vázolt helyzetet, mivel tudjuk kellemesebbé tenni mindkét fél számára a gyógyszertári tartózkodást? Az világos volt számomra, hogy a betegnek sokkal jobban esik, ha nem hagyják faképnél, ha a gyógyszer kiváltásra szánt idejében inkább információt kap, beszélget vele egy kevésbé elfáradt szakember, és nyugodt körülmények között felteheti neki esetleges kérdéseit.
A fenti célok elérésének egyik megoldása, ha az expediáló keze alá dolgozunk. Szétnéztem, hogy milyen megoldások kínálkoznak erre. A legtöbb előnnyel egy komissiózó automata beszerzése kecsegtetett. Gyorsan kiderült, hogy a fenti feladatok ellátása mellett, felére lehet csökkenteni a raktár méretét ugyanannyi doboz tárolása esetén, megszűnik az impleálás, és automatizálni lehet a gyógyszerátvételt is. És akkor még nem említettük meg a legfontosabb előnyt, a gyógyszerbiztonság 100%-ra történő emelkedését. Az elvárt eredmény az volt, hogy a receptek kiváltása során a szakember egyszer se hagyja ott a beteget, és legyen idő a tanácsadásra is.
Pillanatnyilag két cég foglalkozik Magyarországon ilyen gépek értékesítésével. Az ajánlatok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy ne csak a robot megvételére legyen lehetőség, hanem folyamatos szervizelése is biztosított legyen. Ugyanakkor illeszkednie kellett a rendelkezésre álló helyhez, az officina berendezéséhez és a raktárkészletünkhöz is. Nem utolsó szempont volt az sem, hogy tud-e kommunikálni a berendezés az általunk használt gyógyszertári informatikai rendszerrel. Fontos volt továbbá, hogy megbízható, más országokban már bizonyított megoldást találjunk, hiszen a terv az volt, hogy az automatába kerül az összes készletünk, tehát ha akadozik a működés, akkor az komolyan kihat a gyógyszertár működésére is.
A döntés megszületett, a szerződéseket is aláírtuk, így elkezdődtek az előkészületek, hiszen nem csak a helyszínt kellett biztosítani a gép számára, hanem a teljes telepítést meg kellett szervezni. Szerencsére nem maradtam egyedül ezzel a feladattal, a kiválasztott cég szakemberei ebben is oroszlánrészt vállaltak. Így történhetett meg, hogy az ígért időpontra a gyógyszertár előtt állt a kamion, platóján a precízen becsomagolt robottal.
Az egész gépépítés és beüzemelés három napig tartott, miközben végig nyitva volt a gyógyszertár. A telepítés első napjáról álljon itt egy videó:
https://youtu.be/D1kcoSwJ8rA
„A jót hamar meg lehet szokni.” Ez a kijelentés most is bebizonyosodott. A robot üzembe helyezésével meg kellett változtatni az eddigi gyógyszertári munkatevékenységeket. Előtérbe került a beteg, háttérbe szorult a raktári munka. A digitális gyógyszerátvétel során azonnal kiderül az esetleges nagykereskedői hiba. Mivel a rendszer zárt, így a robotban az a gyógyszer biztosan benne van, amit az adatbázisa jelez. Ilyen módon a leltár csak egy gombnyomás!
Az expediálás is teljesen megváltozott. A megkapott receptköteg extra vonalkódjait és vényazonosítóit leolvasva már jön is a gyógyszer. Fontos leszögezni, hogy ténylegesen az a gyógyszer jön, amit az officinába beütöttünk, nincs tévesztés, nincs hiba. A betegek nagyon hálásak azért, hogy nem hagyjuk őket magukra, hanem beszélgetünk velük, van kinek feltenniük a kérdéseiket.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az expediáló kollégák saját bevallásuk szerint sem fáradnak el ugyanannyi munkaidő alatt. Türelmesebbek, mosolygósabbak maradnak és büszkék arra, hogy egy modern gyógyszertárba dolgozhatnak.
Küszöbön az e-recept, hamarosan jön az egyedi gyógyszerdoboz azonosító. Mindezen informatikai fejlesztések azonnal illeszthetők a automata raktározó rendszerhez, tovább segítve a gyógyszertári munkánkat. A robotok már az ajtóban vannak, ne féljünk használni őket!
A bejegyzés szerzője dr. Kovács Zalán, a Szent Bernát Gyógyszertár (Zirc) szakgyógyszerésze.
Dr. Kovács Zalán 2003-ban végzett Szegeden, második generációs gyógyszerészként. Gyógyszerügyi szervezés és igazgatás szakvizsgáját 2011-ben szerezte meg Budapesten. A Magyar Gyógyszerészi Kamara Veszprém Megyei Szervezetének alelnöke és az Országos Hivatal Informatikai Munkabizottságának elnöke. Két kislány édesapja, 2017-ben a 10. félmaratonjára készül.