A generációváltás a gyógyszerészek szemszögéből

A Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ), valamint a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Intézet által készített kutatást bemutató sorozatunkban ezúttal a generációváltás kérdéskörével foglalkozunk. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látják a tulajdonszerzés lehetőségét a beosztott és a már vezető gyógyszerészek, valamint fel szerettük volna tárni, hogy milyen szándékaik vannak a beosztottaknak ezen a téren.

Ahogy azt a Gyógyszertárak szakmai létszáma és a munkaerőhiány című írásunkban részletesen bemutattuk, a kutatás alapján a beosztott gyógyszerészek több mint kétharmada 35 évesnél fiatalabb, míg a személyi jogosok többsége már elmúlt 46 éves, 12%-uk pedig már 62 évnél is idősebb. Más ágazati statisztikák is alátámasztják, hogy a személyi jogos gyógyszertárvezetők csoportja egyre inkább elöregszik, ezért különösen fontos kérdés, hogy a fiatal gyógyszerészek át tudják-e venni a stafétabotot a visszavonuló generációtól.

Elsőként azt kérdeztük meg a gyógyszerészektől, hogy ők hogyan ítélik meg általánosan a fiatal gyógyszerészek lehetőségét a gyógyszertári tulajdonszerzésre. Arra kértük őket, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán adják meg, hogy szerintük milyen nehéz a tulajdonszerzés. A kapott válaszokat az alábbi ábra mutatja be.

Jól látszik, hogy a gyógyszerészek többségének megítélése szerint a gyógyszertári tulajdonszerzés inkább nehézségekbe ütközik, és csak kevesen gondolják úgy, hogy könnyű tulajdonrészt szerezni. A vezetők és a beosztottak hasonló véleményen vannak, amit az is mutat, hogy a gyógyszerészek által megadott pontszámok átlaga mind a két csoportban 2,2 pont lett. Ez az átlagérték is jól jelzi, hogy a gyógyszerészek nehézséget látnak a tulajdonszerzésben.

Azt is szerettük volna megtudni az alkalmazott gyógyszerészektől, hogy az elkövetkezendő 5 évben tervezik-e, hogy személyi jogos gyógyszertárvezetőkké válnak és/vagy tulajdonrészt szereznek egy gyógyszertárban. Erre a kérdésre a válaszadók 53%-a mondta azt, hogy vannak ilyen tervei. Az igennel válaszolóktól azt kérdeztük meg, hogy milyen forrásból fedeznék a tulajdonszerzést, míg a 47%-nyi nemmel felelőnél arra voltunk kíváncsiak, hogy ők miért nem tervezik ezt.

Az alábbi ábrán jól látható, hogy a legtöbb gyógyszerész a gyógyszertár vásárlást döntő részben saját önerőből, illetve állami hitelből oldaná meg. Kisebb részük piaci alapú bankhitelt venne fel, a többiek pedig halasztott fizetésben és egyéb megoldásokban gondolkodnak. Összességében elmondható, hogy a gyógyszerészek döntő többsége valamilyen hitelkonstrukciót (állami, banki, halasztott fizetés) venne igénybe a gyógyszertár vásárláshoz.

Azok a gyógyszerészek, akik nem terveznek vezetővé és tulajdonossá válni, számos indokot hoztak fel annak magyarázatára, hogy miért döntöttek így. A legnagyobb problémát a gyógyszerészek szerint a saját tőke hiánya okozza. A válaszadók 36%-a mondta azt, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudná előteremteni a vásárláshoz szükséges tőkét. A másik komoly tényező a gyógyszertárakat körülvevő bizonytalanság. A nehéz gazdasági helyzet és a gyakran változó jogszabályi környezet sem tesz jót a gyógyszertárak stabilitásának, ezért többen is ódzkodnak beszállni a vállalkozásokba. Ugyanez lehet az oka, hogy a válaszadók egy része kockázatosnak tartja, hogy gyógyszertár vásárlásába fektessen be.

A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a gyógyszerészek többsége szerint a generációváltás a gyógyszertárakban nehézségekkel jár együtt. A fiatalok egy részét a kiszámíthatatlan jogi és gazdasági környezet riasztja vissza a vásárlástól, míg a beruházni szándékozók sokszor nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű saját önerővel.

A gyógyszertárak hosszútávú fenntarthatósága érdekében tehát első lépésben mindenképpen rendezni kellene a gyógyszertárak működését befolyásoló külső tényezőket. Kiszámítható körülmények mellett többen mernének belevágni a gyógyszertár vezetésbe is, ami egyúttal vonzóbbá tehetné a közforgalmú gyógyszerellátást is a fiatal gyógyszerészek számára. Emellett pedig szükség lenne olyan jól működő állami programra is, ami könnyen hozzáférhető módon biztosítja a szükséges forrásokat a megfelelő önrésszel nem rendelkezők számára.

A gyógyszerészi generációváltás egy valós és súlyos kérdés, amely 5-10 éven belül komoly problémákat fog okozni, ha nem kezdünk el már most dolgozni a megoldásokon. Ez mindenképpen széleskörű szakmai összefogást igényel az ágazat különböző szereplői között.