A szervátültetés életet menthet!

Rendhagyó módon aktuális blogbejegyzésünkben nem a hazai gyógyszerellátással kapcsolatban osztjuk meg véleményünket, tapasztalatainkat, hanem egy másik, de rendkívül jelentős, életfontosságú területre hívjuk fel a figyelmet. Szövetségünk fontosnak tartja, hogy a gyógyszerellátás és tágabban véve az egészségügy területén együttműködjön olyan szervezettekkel, amelyek célja a betegellátás erősítése, az emberek egészségtudatosságának fejlesztése.

A szervátültetés életet menthet!

Ezért is vettük fel a kapcsolatot az Országos Vérellátó Szolgálaton (OVSZ) belül működő Szervkoordinációs Irodával a szervdonációval kapcsolatos hazai ismeretek terjesztésének érdekében. Ennek részeként mai bejegyzésünkben a szervátültetésekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglaljuk össze.

A Szervkoordinációs Iroda elsődleges feladata a transzplantációs célú szervkivételek országos hatáskörben történő megszervezése, emellett kiemelten foglalkoznak az agyhalállal, szervdonációval, szervátültetéssel kapcsolatos ismeretek terjesztésével a lakosság körében. Erre azért van szükség, mert a nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján a szervdonáció elleni családi tiltakozások hátterében sok esetben nem valós ellenérzések, hanem a donációval kapcsolatos ismeretek hiánya áll.

Megdöbbentő tény, de a magyarországi várólistákon közel háromszor annyian várnak szervre, mint ahány szervátültetés történik egy évben! Ahogy a világon mindenhol, nálunk is szervhiány van. A végstádiumú szervelégtelenségben szenvedők számára az egyetlen esély a túlélésre és a minőségi életre a szervátültetés, amely donorszervek nélkül lehetetlen.

Erre mindannyian félve gondolunk, de tisztában kell lennünk azzal, hogy bármelyikünk bármikor lehet bármelyik oldalon: akár donor (agyhalott), de akár szervre váró recipiens is. Ezért lenne fontos, hogy mindenki még életében hozza meg a döntést a saját szervei sorsáról, és ezt ossza meg a családtagjaival is.

Ha így teszünk, akkor egy nem várt, tragikus pillanatban ők vissza tudnak erre emlékezni, és képviselni tudják végakaratunkat. Továbbá, ha a családtagok megbeszélik és ismerik egymás véleményét szervdonációval kapcsolatban, akkor ennek segítségével levehetjük a döntés terhét a hátramaradó gyászoló hozzátartozókról.

A hatályos jogszabályok alapján Magyarországon a szervdonációval kapcsolatban a feltételezett beleegyezés elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem tiltakozott életében írásban az ellen, hogy halála esetén szerveit, szöveteit felhasználják transzplantációs célokra, akkor az illető beleegyezését kell vélelmezni és a szervkivétel elvégezhető. Kivételt jelentenek a kiskorúak, akik esetében a törvényes képviselő írásos hozzájáruIása szükséges a szervadományozáshoz.

Magyarországon vese, máj, szív, tüdő, hasnyálmirigy, valamint kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetést végeznek, így egy szervdonor akár 6 ember életét is megmentheti. A veseátültetés és a hasnyálmiriggyel történő együttes átültetés életminőség-javító beavatkozás, míg a máj-, szív- és tüdőátültetés életmentő műtét. Utóbbi esetekben, ha a betegek nem kapnak időben szervet, akkor meghalnak a várakozás közben.

Hazánkban transzplantációs célú szervkivétel agyhalottból vagy élődonorból lehetséges. Az agyhalált az agy oxigén és tápanyagellátásának megszűnése okozza, amely néhány perc alatt az idegsejtek pusztulásához vezet. Ilyenkor a laikus szemlélő számára a látvány megtévesztő lehet, a szív dobogása, a lélegeztetőgép működése miatt látott mellkasi emelkedés, vagy éppen a keringés következtében meleg bőr miatt, de a kórházi ágyban fekvő agyhalott valójában halott.

Az agyhalál egy visszafordíthatatlan esemény, mely nem összetévesztendő más súlyos állapotokkal (pl. kóma), amely esetekben még lehet remény az állapot javulására. Agyhalál esetén az agytörzs működése teljesen és visszafordíthatatlanul megszűnik, míg a szív még ideig-óráig képes önálló, illetve gyógyszerekkel támogatott működésre, és így a keringés biztosítására. A mellkasi és a hasi szervekkel szemben az agy vérkeringése megszűnik, mert a csontos koponyán belül az agy nyomása nagyobb, mint a vérben mérhető nyomásérték. Ennek következtében nem jut vér az agyba, így oxigén és táplálék sem, ezért az agy elhal.

Agyhalál esetén – az agytörzs működésének megszűnése következtében – az agyhalott nem képes önálló légzésre. Az intenzív osztályon gondozott agyhalott esetében lélegeztetőgép pótolja a kiesett légzőmozgást és megfelelő időközönként oxigéndús levegőt pumpál a tüdőbe. Ennek – és csak ennek – köszönhetően emelkedik az agyhalott mellkasa, amely légzőmozgásnak tűnik, de csupán egy gép lélegezteti. Agyhalál esetén megmaradhatnak egyes reflexek, amelyek ingerhatásra mozgást eredményeznek. Ezeket a mozgásokat azonban már nem az agy, hanem a gerincvelő irányítja, hiszen az agytörzs és az egyén halott.

Az orvosok pontosan felismerik és azonosítani tudják az agyhalál jeleit. Az agyhalál tényét egy háromtagú szakorvosi bizottság állapítja meg, amelyet jegyzőkönyvben is rögzít. A bizottság által történő halálmegállapítást jogszabály szerint meghatározott megfigyelési idő, illetve 4 óránként végzett vizsgálatsor előzi meg.

Magyarországon évente kb. 130 ezer ember hal meg, azonban csak 200-250 agyhalottról érkezik donorjelentés, akik potenciális szervdonorok lehetnek. Ennek oka, hogy bár mindannyian meghalunk, de az agyhalál esélye igen kicsi. Sokan nem is találkozunk ezzel a helyzettel a közvetlen családi környezetünkben. A ritkán előforduló egyéni tragédiák és a gyászoló hozzátartozók miatt fontos a hiteles forrásból származó tájékozottság.

Az agyhalálról tájékoztatást adó orvos és a donációs programban részt vevő összes szakember számára fontos az elhunyt hozzátartozóinak támogatása a szervdonációval kapcsolatban, bár ez nem szükséges a szervkivétel jogszerű megkezdéséhez. A jogszabály az orvos számára csak utólagos tájékoztatási kötelezettséget ír elő, ennek ellenére a hozzátartozók elérhetősége esetén legtöbbször megtörténik az előzetes tájékoztatás is.

A halottból történő szervkivétel steril, műtői körülmények között történik, az elhunyt teste iránti legnagyobb gondoskodással és tisztelettel. A lépet minden esetben eltávolítják, de nem átültetési céllal, hanem a transzplantáció során szükséges vizsgálatok miatt. A transzplantációs céllal történő szervkivétel után úgy zárják a műtéti sebet, mint más, betegen végzett műtétek után. A szervadományozás a temetés módját nem befolyásolja.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a legnagyobb magyarországi egyházak támogatják a szervadományozást!

A szervátültetés életet ment, és a szervátültetéshez szervekre van szükség. A szerveket mi adjuk, mi adhatjuk! Osszuk meg végakaratunkat a hozzánk közelállókkal, még akkor is, ha nehéz erről beszélni! Mert még nehezebb a halál tényének és a hatályos jogi szabályozásnak az elfogadása egy hirtelen tragédia esetén, ha nem ismerjük egy éppen elvesztett szerettünk még életében megfogalmazott döntését.

Bízunk benne, hogy ez a rövid összefoglaló segítséget nyújthat, hogy még életében hiteles forrásból származó, tájékozott döntést hozzon halála esetén, szervei transzplantációs célú felhasználásáról. További információkért keresse fel az Országos Vérellátó Szolgálat honlapját, vagy olvassa el a lakossági tájékoztató füzetet.