A gyógyszertár az egészségügy része, nem üzle

– Legutóbb az árréskorrekció verte ki a biztosítékot, amikor a kormány a nagykereskedőktől vett el hárommilliárd forintot, hogy javítson a patikák jövedelmezőségén. Hogyan jutottak el idáig?

– A korrekcióra hosszabb folyamat részeként tekintek. Ez a Széll Kálmán-tervvel párhuzamosan tavaly tavasszal indult, amikor megfogalmaztunk bizonyos ellensúlyozó lehetőségeket, mert a korábbi liberalizáció miatt kivéreztetett patikák több forráskivonást nem bírnak el. Olyan kompenzációs intézkedéseket kértünk, amelyek egyben csökkentik a már létező gondokat, és fokozzák a gyógyszertári betegellátás hatékonyságát. Ilyen volt a többi között, hogy növekedjen a kisforgalmú patikák működési támogatása, illetve kompenzálják a patika veszteségét, ha az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül az olcsóbbat ajánlja a betegnek. Az ilyen lépésekkel szemben óhatatlanul vannak ellenérzések, mint most az árrés-átcsoportosításnál is. De a folyamat megy tovább, és a miniszterelnök jóváhagyásával most megkezdődhet a munka a patikai szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges források megteremtéséről is.

– Nemrég tárgyaltak Orbán Viktorral. Mi volt a megbeszélés fő üzenete a gyógyszerészek számára?

– Az, hogy komolyan vette a gondjainkat. Végig konkrét problémákra és azok megoldására fókuszáltunk, és az eredetileg ötvenpercesre tervezett egyeztetés másfél órásra módosult. A miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a gyógyszerészetet nem kereskedelemnek, hanem egészségügyi hivatásnak tekinti. Az pedig az ország érdeke, hogy jó helyzetben lévő gyógyszertárakban szolgálják ki a beteg embereket. Kiállt az árréskorrekció indokoltsága mellett, és fontosnak nevezte a patikák gyógyszerészi többségű tulajdonlását.

– Az utóbbit önök már régóta stratégiai kérdésként kezelik. Most a gyógyszerészek kormányzati segítséget is kapnak a patikai tulajdonrészek megszerzéséhez. Miért van erre szükség?

– Üzletrész vásárlására nincsenek hitelek a kereskedelmi bankoknál, ezért egy alkalmas konstrukció kidolgozásában, valamint a hitelgarancia biztosításában kértük a segítséget. Ígéretet kaptunk egy kedvező kamatozású, hosszú lejáratú állami hitelkonstrukció megteremtésére, amolyan patikaalap létrehozása jöhet szóba. Persze el kell kerülni, hogy a program végrehajtását szindikátusi vagy strómanszerződésekkel ki lehessen játszani, ezért valószínűleg fokozott állami kontrollra lesz szükség a forrás felhasználása fölött.

– Még nem találkoztam olyan beteggel, akit érdekelt volna, hogy kinek a tulajdonában van a patika. Miért olyan fontos ez az ügy?

– Több szempontból az. A gyógyszertárakat nemzeti érdekkörben kell tartani, s erre a legjobb megoldás, ha a hivatásukat Magyarországon gyakorló természetes személyek a tulajdonosok. Másrészt, ha maga a gyógyszerész a többségi tulajdonos, akkor az ő szava, vagyis a szakma, a hivatás a mérvadó a beteg ellátásában, nem pedig a külső befektető üzleti vagy egyéb szempontjai. Itt a közegészségügy, a betegek és a gyógyszerészek érdeke gyakorlatilag közös. Ezt mondta ki nemzetközi perek kapcsán az európai bíróság is.

– Viszont köztudott, hogy a patikák egynegyede veszteséges. Hogyan segít rajtuk egy ilyen program?

– Valóban sok patika veszteséges, és még mindig jelentősen el vagyunk adósodva a nagykereskedőknek. A kormányzatot szembesítettük az eladósodottsággal, elmagyaráztuk az okait és a következményeit. Ez nemcsak önmagában gond, hanem a tulajdonosi program végrehajtását is gátolhatja. Az adósságprobléma rendezése nélkül a program nem hajtható végre.

– Jövőre viszont még nehezebb lesz.

– A tárgyalás végén éppen ezért kezdeményeztem, hogy beszéljünk a Széll Kálmán-tervről is. Elmondtam, hogy a gyógyszerészek mindeddig együttműködők voltak, viszont azt kértük, hogy az árrésveszteségeinket teljes körűen kompenzálják. Elmondtam, hogy már az idei terv sem tartható, a jövő évi előirányzat pedig nagyon komoly egészség- és társadalompolitikai kockázatokat hordoz. A miniszterelnök szerint a kormány továbbra is elsődleges prioritásként kezeli a betegellátás zavartalanságát és azt, hogy a rászorulók terhei nem növekedhetnek. Ennek figyelembevételével kell a tárgyalásokat folytatni. Úgy fogalmazott, hogy a számok nincsenek kőbe vésve.

– Nemrég úgy nyilatkozott, hogy a gyógyszertárak a beszerzési társulások kiterjesztésével, a gyártókkal való közvetlen tárgyalással is növelhetik függetlenségüket. Egy piacgazdaságban miért kellene megkerülni a nagykereskedőket?

– Elvileg két egymásra utalt területről beszélünk, ám hatalmas érdekérvényesítő és jövedelmezőségi különbség van a patikák és a nagykereskedők között. Három nagy cég fedi le a nagykereskedői beszállítások több mint kilencven százalékát, amelyek egy része a patikapiacon ráadásul befektetőként is jelen van. A már említett átcsoportosítással a gyógyszertárak működési feltételeit akarta javítani a kormány, de úgy tűnik, ez most a nagykereskedők erőfölénye miatt csak részben teljesülhet. A kormány máskor is megtette, hogy olyan átcsoportosításokat hajtott végre, amellyel a kisebb érdekérvényesítő erővel rendelkező szereplők védelmét erősítette. Nekünk is meg kell ragadni minden eszközt ahhoz, hogy a patikák ereje növekedjen és önállóak lehessenek.