A kormány becsukja a szemét, az egészségügy az összeomlás szélén

Papp Magor szerint az elvándorlás már akkora méretű, hogy ha csak a jelenlegiütemben folytatódik, rövidesen az a része is bedől a rendszernek, amely ma mégműködik. Számos helyen csak azért folyhat még betegellátás, mert a hatóságokbecsukják a szemüket, nem vesznek tudomást arról, hogy csak papíron van meg akórházi osztályokon előírt orvosszám, s gyakornokok felügyelet nélkül látnak elbetegeket. Lassan már a szabályok megszegésére sem marad ember. Ha azegészségügyre nincs forrás, akkor azt valahonnan vagy előássuk közösen, vagynincs tovább.

Arra a kérdésre, mit tekintene sikernek, az érdekképviseletvezetője úgy válaszolt: azt, ha az ellátórendszer működőképes maradna, és akormány szép lassan elkezdené az orvosok és a szakdolgozók bérének rendezését.Meggyőződésem, hogy az egészségügyben nem történt meg a rendszerváltozás, astruktúra és a belső reflexek tekintetében a ’90-es évek előtti időkkonzerválódtak. Ez az oka az orvosok és a betegek kényszerhelyzeteinek. Példáula hálapénz sarkalatos pontja az egészségügynek, s természetszerűleg csak a bérekrendezésével együtt lehetséges megszüntetni.

De ennyi már nem elég, a működés megőrzése érdekében alapvető szabályokatkell tisztázni, azt például, hogy mennyi munka várható el az orvostól. Apolitikának ki kellene mondania, hogy jelen körülmények között mit várhat el abeteg az egészségügytől. Egyértelműen meg kellene határozni az igénybevételkereteit, azt, hogy ki, mikor, milyen feltételek mellett és hogyan férhet hozzáa szolgáltatásokhoz.