Áldatlan (át)képzés?

Kiszámítható képzési, továbbképzési rendszerre lenne szükség Magyarországon, hiszen a jelenleg szakdolgozók oktatása döntőeniskolarendszeren kívül történik – hangoztatja gyakorta konferenciákon,háttérbeszélgetéseken Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke, s hozzáteszi, a képzések drágák – a költségeket a hallgatók többnyire maguk fizetik –, és sokszor csak utólag derül ki, hogy nem is megfelelőek. Pedig vannak törekvések arra, hogy a meglévő képzések mellé vagyhelyett az egészségügyet közvetlenül és közvetve érintő területeken ismegfelelő szakembergárda álljon rendelkezésre.

Orvos helyett betegoktató

Az orvos köteles a legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének állapotáról, betegsége prognózisáról és kezeléséről – mondja ki az egészségügyi törvény. Ám erre a jelenlegi ellátórendszerben nincsen idő. A rendelőkben futószalagon érkeznek a betegek, a személyzet több okból frusztrált, így türelmetlen. Nincsen idő meghallgatni a kérdéseket, kibeszélni a félelmeket, annak ellenére, hogy a kutatások alátámasztották: megfelelő kommunikációval a betegegyüttműködés nagymértékben javítható, s ezzel a terápia is hatásosabbá válhat.

Az orvosegyetemeken egyre hangsúlyosabb szerephez jut a kommunikáció oktatása, amely lehetővé teszi, hogy hatékony párbeszédtechnikák segítségével alehető legtöbb információhoz jusson mind az orvos, mind pedig apáciense. Vannak azonban olyan elképzelések is, amelyek szerint a betegek részletes és mélyreható felvilágosítását és oktatását,egészségnevelését nem a doktoroknak, hanem megfelelően képzettszakszemélyzetnek kellene ellátnia. Ennek érdekében hívták életre a Betegoktatók és Egészségnevelők Országos Egyesületét, amelynek alelnöke, dr. Andrássy Gábor azt mondja, a páciensek többségét az orvosa látja el információkkal, de több ok is lenne rá, hogy ez megváltozzon, s a betegoktatásifeladatokat középkáderekre bízzák. Az egyesület ezért harminc növendékkel pilot programot indít. Az OKJ-s képzés során a leendő betegoktatók pedagógiát, pszichológiátés kommunikációs stratégiát tanulnának. Az egyesületre vár az a feladat, hogy szakmánként kidolgozva összegyűjtse a képzési terveket.

– Jelenleg az egészségügyi ellátásban a diabetológia az egyetlen szakterület, ahol az egészségügyi szakdolgozókat is mélységében bevonják a betegek felvilágosításába, oktatásába. Pedig ennél sokkal több betegoktatóra lenne szükség,különösen a manuális szakmák területén, mint a traumatológia, asebészet, vagy az egyre inkább akut ellátás irányába haladó kardiológia. Mind kevesebb orvosra jut mind több beteg, és a hazai ellátásbandolgozó orvosok többsége habitusát tekintve inkább a műtőasztal mellettérzi igazán otthon magát, a betegoktatás és nevelés idegen tőlük.Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a páciensnek a problémájával,terápiájával kapcsolatos információkat meg kell kapnia, de jelenleg adrágán kiképzett orvos edukálja a betegeket, ami sok időt elvesz agyógyítástól. Ipari ellátásban részesítjük a lakosokat, ezért iparszerű választ kell adni a kérdésekre, nehézségekre. Az egyik ilyen válasz lehet, hogy az edukációt speciálisan átképzett nővérekre bízzuk.

Így a legolcsóbb

Külföldön az orvosok mellé már régóta biztosítanak olyan szakasszisztenseket, akik nem diagnosztizálnak, nem írnak elő terápiát, ellenben elmondják a betegnek, hogy milyen diétát kell betartania, hogyan végezhet otthonperitoneális dialízist, vagy mit tehet a cardiovascularis betegségekkialakulásának megelőzésére. Ezek a szakemberek akár csoportos, akáregyéni beszélgetések keretében válaszolni tudnak a felmerülő kérdésekre, eloszlathatják a beteg félelmeit, életmód- és életvezetési tanácsokkalláthatják el őket. Andrássy doktor szerint az orvosok is érdekeltek abban, hogy mind több szakmai feladatot adjanak át a középkádereknek.

– Az egész egészségügyben létező, tapintható a betegoktatáshiánya, a túlterhelt orvosok igyekeznek instruálni a pácienseket,miközben erre valójában nincsen idejük. A szakszemélyzetképzése az akut betegek ellátására fókuszál, sem az ellátórendszerszerkezete, sem a dolgozók attitűdje nem alkalmas az egyre növekvő számú krónikus beteg ellátására. Pedig a megfelelő felvilágosítás alapvetőenbefolyásolja a terápiát, a gyógyulást segítheti. Ám a jóllét a betegegyüttműködése nélkül nem következhet be. A páciensek szűk köretökéletesen együttműködik a gyógyítóval, önerejéből képzi magát,beszerzi a betegségével kapcsolatos információkat. Szintén kevesenvannak azok, akik ennek éppen az ellenkezői: egyáltalán nem tartják beaz utasításokat, tanácsokat, javaslatokat. Azonban a legszélesebb rétegbe azok tartoznak, akikkel foglalkozni kell, de ugyanakkor jól irányíthatóak, vezethetőek. És itt van a betegoktatók fő vadászterülete.

Az egyesület alelnöke szerint a jövőben az ellátó – legyen az kórház vagy szakrendelő – minőségét jelezheti, hány szakképzett betegoktatóval rendelkezik. Az eredményességet illetően jelenleg a betegoktatók és egészségnevelőkképzése a legolcsóbb hosszú távú, humán erőforrást célzó fejlesztés, aszakszemélyzet körében pedig sokan ebben látják az előrelépéslehetőségét.

Már nem a lángos kell

Az egészségturizmus mint fogalom dinamikusan fejlődik a gyakorlatban és a kormányzati kommunikációban egyaránt. Azonban dr. Kincses Gyula, a Magyar Egészségügyi Turisztikai Tudományos Társaság (METTT) elnöke szerint az a legnagyobb baj, hogy erről a szóról sajnos még mindig csak a gyógyvíz jut eszünkbe, s ez kevés. Pedig „ha a leves jó, a főételt is szeretnénk” – mondja a szakember, majd úgy folytatja: a gyógyvízhez hozzáadott igazi érték nem a lángos, hanem az orvosi szolgáltatás. Ez egészségturizmus kiegészítéseként azokat a területeket kellenefejleszteni, amelyek ide kapcsolódnak, így az ortopédiát, reumatológiát. Ha ezekre, s az itt foglalkoztatható szakemberek képzésére is kellőfigyelmet fordítanánk, hazánk lehetne például az ízületi betegekMekkája. A gyógyfürdőfejlesztésekre igen, de az egészségügyi szolgáltatásokra épülő turizmusra nincsenek pályázatok, oktatási anyagok hiányoznak.

Új irány és marketing

Manapság bármely vendéglátó kinevezheti magát wellness vagyfitnesz-szállónak, akinek van egy jakuzzija meg két szaunája azalagsorban. Pedig a trendek világszerte egyre inkább medical-wellness, medical-fitnesz irányába haladnak. Erre az összességre építve az oktatásba is be kellene építeni awellnesst mint szolgáltatást, ami teljes egészében nézi az embert. Olyan szakdolgozókra volna szükség, akik egészségügyi szempontból kikérdezi,felméri a vendéget, s problémáját, esetleges betegségeit megismerve nem a futógépre küldi a pácienst, hanem az elliptikus trénert javasolja neki. Ez a fajta szakemberképzést egyébként beépíthetnék a jelenlegi oktatásba. 

A jó egészségügyi szakembereken kívül azonban az egészségturizmus tényleges fejlődésének érdekében nagyon nagy szükség lenne olyan marketingszakemberek, ellátásszervezők képzésére,akik az egész országra kiterjedően ismerik a gyógyhelyekszolgáltatásait, és ezekhez igazodva szervezik a beteg emberekturisztikáját – teszi hozzá Kincses Gyula. Ezek a szakemberekspeciális marketing-ellátást nyújthatnának, szerveznék a vendégekideutaztatást az állapotkorrigálással együtt. Bár ez a fajta oktatásönálló szakot még nem ér meg, de az egészségturisztikai képzésbenfeltétlen helye lenne.