Az egészségügy megmentése

Saját lábra szeretné állítani az ország egészségügyi kiadásainakfinanszírozását a kormányzat, hangsúlyozta a jövő évi költségvetésitervezet benyújtása kapcsán Matolcsy György nemzetgazdaságiminiszter. Ez a tervek szerint 2012-ben részben megvalósul: amunkavállalók által fizetett egészségbiztosítási járulék egyszázalékpontos emelése után már csak a kiadások 30 százalékát kell majdaz államnak fedeznie. Az egészségügy finanszírozása ugyanúgyfenntarthatatlan hosszú távon, ahogyan az időskori járadék. Az elöregedő társadalom – amelynek hátterében a születések számának csökkenése és amagasabb várható élettartam áll – sem csak a nyugdíjakat érinti. Amunkaerőköltségeket és az ország versenyképességét vizsgálva pedigkijelenthetjük, hogy további járulékemelésnek nincs tere.

Európai gyakorlat

Az egészségügyi ellátás finanszírozása egyre nagyobb terhet ró azállamokra a világ valamennyi országában. Nyugat-Európában sok helyenbevonták a magánszektort. Az egyik legelterjedtebb megoldásban amagán-egészségügyi biztosítás kiegészítő fedezetként szolgál, és azállami rendszerben nem, vagy csak részben finanszírozottszolgáltatásokra nyújt fedezetet. A másik típus az úgynevezett duplikált modell, amely például Spanyolországban működik, ahol az állami rendszer és a magánbiztosítás egymás mellett él. Mivel a társadalombiztosítástműködtetni kell, mindenki fizet a közös kasszába, de a társadalomjelentős része – értelemszerűen a magasabb jövedelműek – ugyanarra azellátásra magánbiztosítást is köt. A gyakorlat azt mutatja, hogy őklegtöbbször nem veszik igénybe az állami ellátást.

ElégedettségEgy közelmúltban készült európai felmérés szerint az unió 27 tagállamaközül Ausztriában a legelégedettebb a lakosság az egészségügyiellátással, míg Magyarország a sor végén kullog. A régióból Csehországjutott még az élmezőnybe.

– A társadalombiztosításibefizetés szolidaritási járulékként működik, hogy azok is ellátáshozjussanak, akik nem tudnak magasabb összeget költeni erre a célra. Ezeket az alternatív magánbiztosításokat általában a munkáltatókfinanszírozzák, s miután a csoportos kötés révén nagy veszélyközösségről van szó, a biztosítók alacsonyabb díjért kínálják a szolgáltatást. Amunkáltató azért áldoz erre, hogy a munkavállaló mielőbb újbólvisszaálljon a munkába. Mivel az állami egészségkassza ily módongazdaságosabban tud működni – hiszen sokan nem veszik igénybe ezt azellátást -, magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt a közpénzbőlfinanszírozott intézményekben is – magyarázza Hegymegi Anita, az Uniqa baleset- és betegbiztosítási területének vezetője.

A harmadik formában, az úgynevezett helyettesítő struktúrában amunkavállaló bizonyos szabályok alapján eldöntheti, hogy az állami vagy a magánrendszerben nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat veszi-eigénybe. Valamelyiket muszáj választania. Németországbanjövedelemszinthez kötötték a döntési lehetőséget.
– A modell azonbancsak akkor kínál járható utat, ha az állami rendszerben maradókbefizetései is elérik azt a szintet, hogy a közellátás biztosítottlegyen. Magyarországon ezért valószínűleg jelen pillanatbanmegvalósíthatatlan ez a rendszer – mondja a szakember.

Aklasszikus több-biztosítós modell esetében viszont a magánbiztosítókműködtetik a tb-kasszákat. Így működik például Szlovákiában azegészségügyi ellátás, ahol 2004-ben részvénytársasággá alakították azállami biztosítókat. A társaságok ellenőrzését egy államtól függetlenfelügyeleti szerv látja el. A biztosítók abban versenyeznek, hogy milyen hatékonyan tudnak egészségügyi szolgáltatást vásárolni.

Számosországban keverednek a különböző ellátási struktúrák. Nem ritka, hogyszakmacsoportonként vagy földrajzi régiónként változik a modell.Ausztriában például a szellemi szabadfoglalkozásúak köthetnekmagánbiztosítást. Nyugati szomszédunknál több regionális vagyfoglalkozási alapon szerveződött kassza működik kooperálva amagánbiztosítókkal. Azaz a privát és az állami intézmény elszámolegymással, jelentősen javítva a közpénzből finanszírozott ellátásfenntarthatóságát. Vagyis széles a megoldási lehetőségek skálája aversengő, nyereségérdekelt biztosítók vagy az adóból finanszírozottállami egészségügy között.

Egyre többen fizetnénekA magyar polgárok 46 százalékának a jövedelemkiesés, 24 százalékának azextrakiadások okozzák a legnagyobb problémát betegség esetén, míg 15százalékuk a minőségi egészségügyi szolgáltatások hiánya miatt aggódik a GfK pénzügyi kutatások keretében végzett felmérése szerint. A 2011. második negyedévi vizsgálat szerint a megkérdezettek 34 százaléka nyitott lenne jövedelempótló vagy extra egészségügyi szolgáltatásokatnyújtó betegségbiztosításra. A magasabb jövedelműek 62 százalékban adtak pozitív választ erre a kérdésre, ezen belül 46 százalék mondta azt,hogy havi 5000 forintot vagy akár annál magasabb összeget is fordítanailyen jellegű biztosításra.

Magyar módi

Magyarországon a szabályozás és a napi kommunikáció is inkább biztosítóellenes. 
– A hazai adókörnyezet sem az egyént, sem a munkáltatót nem ösztönziarra, hogy csoportos betegségbiztosítást kössön. A vállalkozás számára a díj bérköltségként jelentkezik, és járulékot kell utána fizetnie, míg a munkavállaló oldalán jövedelem, amelyet szja terhel. A helyzet abszurd, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az adott évben a dogozó igénybeveszi a biztosítás által nyújtott szolgáltatást. Ha nem lesz beteg, nemjut jövedelemhez, ellenben jövedelemadót kell, hogy fizessen -magyarázza Juhos András, az Uniqa igazgatósági tagja, hogy miértnem tudnak elterjedni Magyarországon például a spanyolországi modellhezhasonló alternatív csoportos betegségbiztosítások.

A szakértőszerint a klasszikus privát betegbiztosítás másik jelentős hazai„ellenfele” a hálapénz. Egyrészt azért, mert azt csak akkor kellfizetni, ha baj van, másrészt azért, mert az ellátás valódi költségeihez képest rendkívül alacsony a borítékba kerülő összeg. A drágainfrastruktúrát ugyanis nem annak kell fedeznie, aki az ellátástnyújtja. Az eszközöket és vizsgálatokat a társadalombiztosítási alapbólaz állam finanszírozza, az ügyfél pedig csak az „extraszolgáltatásért”fizet. Ez valójában osztott finanszírozás, miközben a jelenlegiszabályozási környezet hivatalosan ezt nem teszi lehetővé.

– Abiztosítók ezért nem is tudnak ráépülni az állami ellátórendszerre -mutat rá az anomáliára Juhos András. Pedig a társaságok boldogankialakítanák az együttműködési konstrukciót, amelyben csak az emeltszintű ellátás díját kellene az ügyfélnek fizetnie, ahogyan ez másországokban is működik. A tisztán biztosítói finanszírozás viszont – amondottak miatt – árarányban nem is lehet versenyképes a hálapénzrendszerével.

Éled a piac

A hazai piacon jelen lévőbiztosítók közül kevesen kínálnak betegségbiztosítási konstrukciót.Mivel – betegoldalról nézve – a hazai rendszer hálapénzalaponszerveződik, az emberek leginkább a pénz jellegű juttatásokra nyitottak, amin minőséget és időt – hiszen például előrébb lehet kerülni avárólistán – vásárolhatnak. Ezek az úgynevezett összegbiztosításokazonban nem javítják sem az ellátás minőségét, sem a finanszírozáshatékonyságát, így nem tekinthetők minőséget nyújtóbetegségbiztosításnak. A hazai piacon fellelhető konstrukciók közülinkább azok a sikeresebbek, amelyek az idő, pénz, minőség hármasábólkizárólag a pénzt kínálják: előre meghatározott betegségek éskörülmények esetén konkrét összeget fizet, függetlenül attól, hogy azügyfél hol és hogyan kezelteti magát.

 

 

Bár elvétve, de létezik Magyarországon a klasszikus, szolgáltatást nyújtóbetegségbiztosítási konstrukció is, amely nem pénzt, hanem minőséget ésidőt kínál az ügyfélnek. Jelenleg az átlagkereset körülbelül 2,5-5,5százalékába kerülő konstrukció akkor tudna olcsóbbá válni, ha létrejönne az állami és a magánrendszer együttműködése.

– Win-win szituáció – vagyis amikor mindkét fél jól jár – akkor valósulna meg, ha abiztosítás keretében igénybe vett szolgáltatás költségéből atársadalombiztosító finanszírozná az általa amúgy is térített részt. Amagánbiztosító közreműködése kiküszöböli a tb túlköltését, a beteg pedig valóban minőségi ellátást kap a pénzéért cserébe. Minél többen vesznekbiztosítást, annál kevesebb költés jut a tb-re, a másik oldalon meg abiztosítók annál olcsóbban tudják adni a szolgáltatást. Ez nemtöbb-biztosítós modell, hanem opcionális lehetőség azok számára, akikemelt szintű szolgáltatást szeretnének, és nem hálapénzért – magyarázzaJuhos András.

Magyarországon az OEP adatai szerint a kórházibetegellátásban évente 2,5 millió orvos-beteg találkozás van, ajáróbeteg-ellátásban pedig 62 millióan vesznek részt. A rendszerfinanszírozhatóságát javítaná, ha a kórházi ellátásból ajáróbeteg-ellátás irányába terelnék a betegeket. A klasszikusbetegbiztosítás ennek is eszköze, hiszen a havi díjért rendszeresszűrővizsgálatok, egynapos sebészeti beavatkozás és várólistamentesellátás is jár.

A Magyar Biztosítók Szövetsége elkészítette és akormány elé tette javaslatait, de érdemi válasz egyelőre nem született. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságanyár elején készítette el a „Semmelweis Terv az egészségügymegmentésére” című szakmai koncepciót, amelyben megfogalmazódik azöngondoskodás szükségszerűsége a deficittel küzdő állami egészségügysaját lábra állítása érdekében. A koncepció szerint „szükségszerű aszükségletalapú hozzáférés és a fizetési képességgel arányoshozzájárulás alapelvei illetékességi körének szűkítése, azaz azöngondoskodás – az fizet az egészségügyi ellátásért, aki igénybe veszi – kiterjesztése, kiegészítő jelleggel”. A részleteket azonban még nemismerjük.