Brutális lehet a gyógyszerek drágulása

Alig két esztendő alatt a felére csökkentené a pénzügyi kormányzat a gyógyszerek köztámogatására szánt összeget – gyakorlatilag ez a summázata a második Széll Kálmán-terv ide vonatkozó fejezetének. A számok magukért beszélnek. A tavalyi költségvetésben 343 milliárd forintot terveztek erre a célra, de már az sem volt elegendő, mert a gyógyszerkassza tényleges költése – vagyis az az összeg, amennyivel valójában támogatták a betegek vénykiváltását –  ezt 33 milliárd forinttal haladta meg.  

Ehhez képest nem a valósághoz, vagyis felfelé igazították az idei tervet, hanem többszörösen lefaragtak belőle. Az idei évre már csak 276 milliárdot (tehát százmilliárddal kevesebbet) állítottak be a költségvetésbe, és ezt az új Széll Kálmán-terv még további tízmilliárddal kurtítaná meg. 

Hogy jobban lássuk a részleteket, emlékezzünk arra, hogy már az első Széll Kálmán-terv is foglalkozott a 2013-as gyógyszerkasszával. Az első csomag a jövő évre – az idein túl – még 37 milliárd forint megtakarítást rendelt el a gyógyszerkasszában, a nemrég napvilágra került újabb verzió pedig ezenfelül további negyvenmilliárdot. Ha az összes résztételt összeadjuk, a 2011. évi 376 milliárd forintos felhasználás 2013-ra 189 milliárdra, vagyis a felére apadna. Ebből kellene támogatni ugyanannyi beteg ember patikai gyógyszerkiváltását, hogy ne maradjanak orvosság nélkül.

A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke további összefüggésre is rávilágított lapunknak. Hankó Zoltán felhívta a figyelmet, hogy a kasszába a gyógyszergyártók is befizetnek. Mivel az említett 189 milliárd forintban az ő pénzük is benne van, az annyit jelent, hogy maga a költségvetés a valóságban tízmilliárddal ennél is kevesebbet tesz majd a gyógyszerbüdzsébe. 

Megírtuk, Hankó már az első Széll Kálmán-tervnél is hangoztatta, hogy a kasszavágás nehéz feladat elé állít mindenkit, különösen akkor, ha a kormány tartani akarja az általa deklarált célokat, azaz a térben és időben kiegyensúlyozott lakossági gyógyszerellátást a betegterhek növelése nélkül. Most, a második tervnél szerinte már nyilvánvaló, hogy valamelyik elv durván sérülni fog. Ha a tervezett különbséget a betegekkel fizettetik meg – mondta az elnök – , akkor számításaik szerint akár nyolcvan százalékkal is emelkedhetnek majd a patikában fizetendő gyógyszerköltségek, pedig sokan már most sem tudják kiváltani orvosságukat. 

Ha viszont hatósági eszközökkel akarják elérni a kitűzött célokat, azaz a kormány rendeletileg igazítja a büdzséhez az  árakat – akkor a piac fog „felborulni”. A hazai gyártók leállhatnak, a külföldiek pedig kivonulhatnak a magyar piacról, és a betegek orvosság nélkül maradhatnak. A patikáknál pedig mindkét változat drámai következményekkel járhat, mert egy részük már most is veszteségesen működik. 

A helyzet persze nemcsak a betegek és a gyógyszerpiaci szereplők, hanem a kormány számára is kockázatos, mert bármelyik megoldást választja, a tűzzel, vagyis a következő választási eredménnyel játszik. Hankó Zoltán úgy véli, „aki ezeket a számokat leírta, az nincs tisztában a magyar valósággal, vagy nem törődik vele”. Itt szakmai vagy támogatáspolitikai megfontolásoknak szerinte már nem volt helye, mert a második Széll Kálmán-tervben ennek nyoma sincs. „Ez a döntés nem a szakmáról szól, hanem a pénzbehajtásról, ami a társadalmi szolidaritás rendszerét verheti szét”  – mondta.

A döntésekről a múlt hét közepén tárgyalt a kormány. Némi reménnyel szolgálhat, hogy a pénteken megjelent Magyar Közlöny nem ejt szót a gyógyszerkasszáról. Ez jelentheti azt is, hogy valaki végre a „fejéhez kapott”. Ezt valószínűsíti az az értesülés, amely szerint az egészségügyi államtitkárság nem ért egyet a tervvel.

Niczky Emőke