Célkeresztben a szakrendelők

Bár továbbra is igaz, hogy semmi nem dőlt még el az egészségügy átalakítását illetően, egyes vélemények szerint a Fidesz erős emberei nyerésre állnak Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárral szemben. Eleddig legalábbis sikerrel vétózták meg, hogy a betegellátásszervezése során fölszámolják a megyehatárokat. A helyzet kaotikusságát a Népszabadság szerint jól jelzi, hogy az önkormányzati törvény tervezett átszabásával kapcsolatos, a megyei elnökök és Orbán Viktor kormányfő közötti találkozóra mindenki másképp emlékezik. A megyeielnökök mintegy tényként kezelik, hogy intézményeik „megmenekülnek atérségi betegút-szervezéstől” azzal, ha kórházaik irányítása akormányhivatalokhoz kerül. Az államtitkárságon viszont úgy tudják, afórumon csupán lehetőségként került szóba, hogy a továbbiakban esetleg a kormányhivatalok irányítanák a kórházakat.

Az önkormányzati rendszer átalakítását előrejelző augusztusi kormányhatározatot követően annyi azonban bizonyos, hogy a kórházi érdekvédő szervezetek általában üdvözölték a kormány átalakítási terveinek bejelentését. Egészen pontosan azt az elképzelést, amely szerint a jövőben csupán az egészségügyi alapellátás és a nem kórházakhoz kapcsolódó járóbeteg-ellátás maradna az önkormányzatok fennhatósága alatt, míg a kórházak és a fekvőbeteg-ellátó intézményekkel egyesített szakrendelők állami kézbe kerülnének. Rácz Jenő ex-miniszter, a Magyar Kórházszövetség elnöke fontos lépésnek nevezteaz egészségügy átalakításáról szóló terveket. Szövetségük ugyanis mártöbbször felhívta a figyelmet arra, hogy „a jelenlegi rendszer nemfenntartható, nem működtethető és nem is finanszírozható”. Azaz:mindenképpen szükséges a Semmelweis Tervben is megjelenítetterőforrás-koncentráció és integráció. Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke szerintpedig kifejezetten hatékonyabbá válhat az egészségügyi ellátás azállamosítással – kevesebb lesz ugyan a kórház, de ez nem jelenti azt,hogy állások szűnnek meg. Az egészségügyi feladatokat a kórházi ésegyesületi vezető szerint oly módon szervezik majd át, hogy a speciálisellátások a kórházakban maradnak, a nem speciális, kisebb beavatkozásokpedig kikerülnek a háziorvosi, a járóbeteg-ellátó, illetve az egynaposellátások szintjére.

E megnyilatkozásokhoz hasonlóan Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke is azt vallja: mindenképpen változtatni kell a jelenlegi rendszeren.Mint a Medical Tribune érdeklődésére fogalmazott: alapvetően akkor tudnának fejlődni a járóbeteg-szolgáltatók, ha komoly leépítés lenne a kórházakban, látni kell ugyanis, hogy a járóbeteg-ellátás gondjai nem függetlenek a kórházi rendszertől.

A gond Pásztélyi szerint az, hogy a Semmelweis Terv csupánáltalánosságban fogalmazza meg, hogy a fekvőbeteg-ellátás helyett azalap- és a szakellátást kívánják preferálni. A járóbetegek ellátásának 75 százalékát ma a kórházak végzik, ám ha ebből kivonjuk a CT és MRI vizsgálatokat, akkor is jó 60százalékra tehető a kórházak részesedése a kasszából. A Medicina 2000Szövetség elnöke szerint a rendszerből mindmáig hiányoznak a megfelelő finanszírozási ösztönzők, márpedig enélkül nehezen képzelhető el, hogy a kórházakból ajáróbetegként is elvégezhető ellátási formák valóban a megfelelő helyrekerüljenek.

– Húsz éve halljuk, hogy erre nagy szükség lenne – mondja Pásztélyi Zsolt. A 20–25 milliárdos büdzsével rendelkező járóbeteg-szakellátókkal szemben azonban mintegy hússzor erősebb kórházi lobbi áll. A szövetség többször javasolta már, hogy szabadítsák fel ajáróbeteg-ellátás teljesítményvolumen-korlátját (TVK), mert az sokbeteget hozhatna ki a kórházból. Ennek mechanizmusa azonban még nincskitalálva – vélekedett a szövetség elnöke, aki szerint ezzel a lépéssel a betegek hotelköltségét meg lehetne takarítani a továbbiakban.

Durva becslések szerint csupán attól, ha az egynaposellátások aránya hazánkban elérné a 40–50 százalékot (Európában ez mamintegy 60 százalék), mintegy 5000 kórházi ágy szabadulna fel – mondja Pásztélyi Zsolt, azt sem tagadva: ha ezt meglépnék, még inkábbláthatóvá válna, hogy egyes területeken a kórházi ágyak mennyirekihasználatlanok. Azaz, mindez még inkább egyes kórházak éskórházi osztályok összevonása, netán bezárása felé hatna, amiben azorvosi szakma nem érdekelt.

Pásztélyi Zsolt elismeri, hogy az utóbbi időben történtek apróbb lépések, hiszen néhány járóbeteg-ellátás pontértékét megemelték, ám ez kevés. A kórházi orvosnak mindmáig nagyobb a súlya, ami önmagában „paraszolvenciaképző erő” is, és így nehéz a helyzeten változtatni.

– Igazán nem tudom kárhoztatni a tárcát azért, hogy még nem tette meg a szükséges lépéseket, hiszen én sem találtam ki még erre jó technikát – mondja az elnök, aki szerint közös munkának kell elindulnia ebben akérdésben is. A Medicina 2000 Szövetség mindenesetre hamarosanadatgyűjtésbe kezd a szakrendelők esetleges adósságállományánakfelmérése érdekében, ma erről ugyanis nincs adat. Pásztélyiszerint sok helyről hallják, hogy nincs elég pénz, és az orvosokat isgyakran szorítják afelé, hogy a továbbiakban vállalkozóként lássák elfeladataikat. Mivel azonban a kórházaknál kisebb intézményekről ésköltségvetésekről van szó, a szakrendelők valószínűleg jobban tudtakalkalmazkodni, azaz esetükben nem lehet szó olyan mérvűeladósodottságról, mint a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekben.

– A kórházakban a béreken és a beszállítóknak fizetendő díjakon nem lehet spórolni, míg egy rendelő szoríthat például a laborszolgáltatáson – magyarázza a szövetség elnöke, úgy fogalmazva: a szakrendelőkben inkább lassú leépülés és öregedés zajlik. A laborvizsgálatok mennyiségét Pásztélyi Zsolt szerint mindenképpen csökkenteni kell. Ez az a terület ugyanis, ahol az utóbbi időszakban jelentős várakozásra kényszerültek a betegek. – Az intézet vezetőjének nincs rálátása arra,hogy milyen vizsgálatokat rendelnek a háziorvosok, s itt lehetnek túlzó, fölösleges vizsgálatkérések – fogalmaz az elnök, aki a legnagyobbjáróbeteg-ellátónak számító vasútegészségügy vezetőjeként pontosantudja: a laborok érdeke nyilvánvalóan az, hogy minél többet vegyenek ki a kassza lebegő részéből, ő ezért például fix áron szerződött a szolgáltatóval.

 

Átgondolatlan fejlesztés, kedvezőtlen tapasztalatok

 

A projekt nagyrészt lezárult, ám ha a célkitűzés – a korábbanellátatlan kistérségek járóbeteg-ellátásának megoldása – szimpatikus isvolt, a kezdeti tapasztalatok korántsem kedvezőek. Röviden ez jellemzi a kistérségi szakrendelők körül mára kialakult helyzetet, amelyet ugyancsak jól jelez, hogy egyelőre aterületen dolgozóknak sincs rálátásuk arra, pontosan hány helyen működik már ilyen az uniós forrásból létrehozni tervezett 23-ból.

Dr. Pusztai Dezső, a ceglédi kórház és az Abonyban egyik elsőként átadott kistérségiszakrendelő főigazgatója, a Magyar Kórházak és RendelőintézetekSzövetsége elnöke úgy tudja, hogy a 2007-ben meghirdetett projektsegítségével eddig 6–8 helyen kezdődhetett meg az ellátás. Az alapvető kérdés azonban az általa vezetett intézmény esetében is az, hogy szükség van-e egyáltalán új szakrendelőre Abonyban.

Az idén januártól működő intézményt eredetileg tavaly áprilisbankellett volna átadni, de az építkezés csúszott, mert menet közben csődbe ment az építési fővállalkozó. A rendelő 15 kilométerre van a szolnoki és 14 kilométerre a ceglédi kórháztól, így finoman szólva is luxus volt e két intézmény közé egy újabbattelepíteni – vélekedik az intézményvezető, aki szerint nem ellentmondás, hogy részben kórházi, részben szakrendelői érdeket képvisel, hiszenjavarészt ugyanazok az orvosok dolgoznak mindkét helyen.

A gond nem is ezzel van. Az sokkal nagyobb probléma, hogy az Abonyban korábban elsősorban mozgásszervi bajokat orvosló szakrendelő profiljátúj szakmákkal bővítették, azonban az alacsony óraszámok és a TVK ellehetetleníti a működést, de legalábbis kevés az önfenntartáshoz. Az uniós pályázat alapjánpéldául helyben képalkotó diagnosztikát is ki kellett alakítani, ám a 68 milliós röntgenberendezés beépítése ellenére azt ma csak heti nyolcórában használhatják. A pályázat telemedicinális rendszer kialakításátis előírta, így helyben, ebben a szakmában legtöbbször csupánasszisztens van jelen.

A mintegy félmilliárdos beruházással a szakrendelő mellett lényegében egy egészségház jött létre három háziorvosi rendelővel, központiügyelettel és védőnőkkel, ami a cél szempontjából helyes, de nem sokköze van a járóbeteg-ellátás fejlesztéséhez – mondja Pusztai Dezső. Afőigazgató szerint a projekt sikeres, hiszen létrejött egy maielvárásoknak megfelelő szakrendelő digitalizált leletezéssel,légkondicionált helyiségekkel, amelyekben szinte minden szakma elérhető, de csak szűk keresztmetszetben, így a helyiségek a legtöbbször kihasználatlanok.

A pályázat idején öt környező kistelepülés adta a nevét ahhoz, hogyszeretne kistérségi szakrendelést, mivel azonban Abonyból és Abonybalényegében naponta csupán egy buszpár jár, a környék lakosai baj esetén inkább a két kórház valamelyikébe indulnak, ahová óránként van tömegközlekedés. Mindez persze túlmutat azegészségszervezési kérdéseken. A szándék tehát jó volt, a programmegvalósult, csak éppen az embernek ellentmondásos érzései vannakamiatt, hogy ilyen nyomorúságos pénzügyi helyzetben kihasználatlanul,szakszemélyzet nélkül állnak az új rendelők – mondja az intézményvezető.

S hogy mi lehet a megoldás? Sok szakértő dolgozik a kérdésen, amelyet azonban nehezít, hogy – mint azt a Medical Tribune korábban is megírta – az új térségi szakrendelőkről szakmai berkekben korábban is komoly viták folytak. Az előző kormány 25 milliárdot fordított uniós forrásból a 23kistérségi járóbeteg szakrendelő létrehozására, amelyek ennyi pénzértazonban mindössze talán a lakosság két százalékát látják el. Aszakértők szerint a józan ész helyett a lobbiérdekek győztek, s ennekárát az elszegényedett önkormányzatok fizetik majd meg. Ha ugyanis nem tudnák fenntartani a szakrendelőket, akkor vissza kellene fizetniük az uniós támogatást.

Az új intézményrendszer elvben tehát „öt évre van bebetonozva”, addig nem lehet változtatni rajta, miközben az ellátással kapcsolatosóraszámbővítési igények három éve fogalmazódtak meg, s ma már nemfeltétlenül érvényesek. Sokan így már csak reménykednek abban, hogy az épületeket később sem használják majd más célra, megmaradnak az egészségügy berkeiben.