Éger megszüntetné a járulékfizetést

Szerinte az egészségügy működtetéséhez szükséges forrásokatfogyasztással arányos egészségügyi hozzájárulásként, a termékek árában – a jövedéki adóhoz hasonlóan – rögzítetten is lehetne biztosítani. Ajövedelemarányos járulékot piaci fogyasztással arányos „járulékra”váltanák át. „Mindegy” lenne tehát, honnan a vásárlóerő, aki fogyaszt,szolgáltatást, árucikket vesz, hozzájárul az egészségügyiközkiadásokhoz. Megjegyzi: valamikor ilyen elven fizettük a kötelezőgépjárműbiztosítást, az üzemanyag árában, a többet autózóra nagyobbteher hárult.

Éger István szerint „ötlete” a valódi teherviselő képességgel arányos szolidáris rendszer.Alkalmazásával orvosolható az örökké jogosan kifogásolt, minimálbérenbejelentett járulék ügye (hisz „mindegy” honnan származik a bevétel, habármit vásárol, fogyaszt, szolgáltatásért fizet, azzal hozzájárul azegészségügy kiadásainak fedezetéhez.)

További előnyeként említi, hogy nincs vita a járulék mértékén, ésazon sem, hogy a járulékbevételek egyre fokozódó elégtelensége miértteremt egyre nagyobb igényt egyéb adóforrások iránt. Állítja azt is,hogy olcsóbbá válhatna a munkaerő és növekedne az országversenyképessége, mert a jövedelemarányos egészségügyi járulékfizetésmegszüntetésével jelentősen csökkenhetne a munkaadók és a munkátvállalók közterhe. A felszabaduló források jövedelemnövelő tényezőkéntjelennek meg, amely végső soron belföldi fogyasztásnövekedést iseredményezhet. Ez nemcsak az ágazati forrásteremtés, demunkahelyteremtés szempontjából is előnyös lépés lenne.

A többletadó mértékét úgy számolná ki, hogy a gyógyítás valósköltségeit – beleértve a tisztességes béreket is ­– „terítené” szét ateljes fogyasztásra. Éger „reformkiáltványában” elismeri, hogy javaslata sokakban meghökkenést, megütközést is kelthet valamint azt is, hogyszámos részlet még nem tisztázott. Így például – szerinte – aközgazdászoknak kell választ adni a rendszer bevezetése esetén többkérdésekre – tisztázni kell a nyugdíjasok viszonyát, akik még járulékotfizetve szereztek jogosultságot az ellátásra.

 A kamarai elnök szerint javaslata azért is megfontolandó, mert mintírja: az egészségügyi kormányzat láthatóan képtelen megbirkózni afeladattal. A szaktárca eddigi a „békét fenntartó” törekvése a haldoklás csendjét generálta. Szócska Miklós által nagyon erőltetett SemmelweisTerv, a bajok súlyosságát, összetettségét ugyan kimerítő részletességgel írja le, de a megoldási javaslataiban nemcsak hogy elégtelen, hanemveszélyes tévútra is vezethet. Az egészségügy munkaerő helyzeténekjavítására még érdemi ígéretekkel sem bír. Az egészségügy „megmentésére” szolgáló forrásként csak bizonytalan időtávú hatékonyság javítással ésuniós pályázati forrásokkal operál. Ezek együttes összege sem közelítimeg egy sürgős (és hatékony!) mentőcsomag elégséges értékét.