Egészségügyi fekete lyuk

A Corvinus Egyetem BudapestiTeljesítménymenedzsment Kutatóközpont munkatársai már több mint egy évvelezelőtt feltűnést keltettek azzal, hogy jelentős különbségeket tártak fel azország egyes részein a kórházak igénybevételét vizsgálva. „A Semmelweis Tervmargójára” című tanulmányukban meg is állapították, hogy a „betegebb”kistérségek helyenként kétszer annyi OEP-forrást költöttek egy lakosellátására, mint az „egészségesek”.

Az azóta folytatottvizsgálataik során, amelyekről a Medical Online beszámol, az is kiderült: a„túlfogyasztás” semmilyen összefüggésben sincs sem az ott élők demográfiai, sema szociális helyzetével, ahogyan a kormegoszlás sem indokolja. Mégis,összehasonlítva a top 25 fogyasztót a 25 legkevesebbet fogyasztóval, azelőbbiben élők 43 százalékkal gyakrabban kerülnek kórházba.

A szakemberek arra jutottak,hogy a „betegebb” térségek lakóit ellátó kórházak által jelentett esetek nagyszáma nem magyarázható a lakosság egészségügyi helyzetével. Ellenkezőleg, nemkis részben olyan betegségekkel – torok- vagy például szemgyulladással -kezelnek fekvőbetegeket, amiket máshol a szakrendelőkben látnak el. Vagyis atúlfogyasztás egy része nem a lakossági igényeket, hanem az intézményekfenasntarthatóságát szolgálja. A betegek és a kórháza igényei pedig jelenpillanatban nem esnek egybe.

A szakértők ugyan igyekeznekhozzátenni, hogy ez nem a kórházak „bűne”, ők csak kihasználják alehetőségeiket. Csakhogy e mesterségesen gerjesztett túlkínálat miatt aTeljesítménymenedzsment Kutatóközpont becslése szerint az egészségügyBermuda-háromszögében évi mintegy 60 milliárd forint igazából úgy tűnik el,hogy azt hatékonyabban is fel lehetne használni. Márpedig ez az összeg afekvőbeteg-kasszának nagyjából a húsz százalékát teszi ki, tehát korántsemjelentéktelen összeg.

“A kórházak csak azzalfőznek, amijük van, és ezen az államosítás sem segíthetett, csupán a döntésekfüggetlenítését segítette elő a helyi politikától”– fogalmaznak a kutatók. Azanomáliát szerintük nemcsak azért kell megszűntetni, mert sérti az egyenlőhozzáférés elvét, hanem azért is, mert annak következtében nem feltétlenül azellátás lesz jobb bizonyos helyeken, hanem az intézmények gazdasági helyzete.

A szakértők úgy vélik: az állam számáratörténelmi lehetőség a változtatásra ezen a téren is a jelenlegi, amikorelőször koncentrálódik kezében az intézmények fenntartása és a szabályozókkialakításának kompetenciája.

Forrás: Világgazdaság