Egy térséget már megspóroltak

Az elmúlt hónapok vizsgálódásai érdekesjelenségekre hívták fel a figyelmet, tájékoztatta az IME keddikonferenciájának hallgatóságát Imre László, a GYEMSZIEgészségszervezési és Finanszírozási Főigazgatóságának vezetője.Megnézték például az aktív fekvőbeteg ellátásra fordított éves kereteloszlását, s arra jutottak, hogy az egyetemek körzetében, illetve azország északi, keleti, valamint délnyugati határa mentén egy-egy lakosra vetítve az alsó értéknél kétszer többet – 44 ezer forintot – költ ebüdzséből az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Különösen az utóbbikeltette fel a szakemberek érdeklődését. (Többek között e jelenségről is szólt Ónodi-Szűcs Zoltán: A Semmelweis Terv margójára című tanulmánya, amelyet a MedicalOnline teljes terjedelmében közölt.) Egyértelmű magyarázatot még nem találtak, ismerte el Imre László, az viszontkiderült, hogy az e körzetekben található kórházakban nem egyszer olyanbetegségekkel – torok- vagy például szemgyulladással – kezelnekbentfekvéssel (!) betegeket, amit máshol járóbeteg szakrendelőkbenlátnak el. Bár a részletes elemzés még hátra van, az viszont biztos,hogy az okok között előkelő helyet foglal el az itt élők szociális helyzete.

A krónikus illetve rehabilitációs ellátás kiadásait illetően éppazokra a megyékre – Vas, Veszprém illetve Győr-Sopron-Moson tartozikebbe a körbe -, költ többet az OEP, amelyek lényegesen kisebb mértékbenrészesednek lakosságarányosan az aktív fekvőbeteg kasszából. Ez ajelenség – derült ki – sok mindennel magyarázható, például azzal, hogy2007-ben ebben a régióban szűnt meg a legtöbb aktív ágy, illetve ennekkompenzálására a Molnár Lajos-i reform ide osztotta legtöbb krónikus illetve rehabilitációs helyet. Az is kiderült, hogy a járóbeteg kassza éves kiadásának eloszlása a legegyenletesebb.

Komoly feladatot jelent a GYEMSZI-nek az optimális térséghatárokkijelölése. Ennek érdekében megvizsgálták, hogy az egyes megyéklakossága milyen mértékben veszi igénybe helyben az OEP általfinanszírozott egészségügyi szolgáltatásokat. Nem meglepő módon ezelsősorban a fővárosra, s a hozzá szervesen illeszkedő Pest megyéreigaz, ahol ez az arány 97 százalékos. A Heves megyeiek több mint 40 százaléka ugyanakkor Miskolcon, Debrecenben, illetve a fővárosban keres megoldást egészségügyi problémáira. Szolnok megyéből viszont három irányba is vándorolnak a betegek: afővárosba, Debrecenbe illetve Szegedre. A vizsgálatok összegzése aSemmelweis Tervben szereplő 9 helyett 8 térség kijelölése (Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Magyarország, Észak-Alföld,Nyugat-Közép-Magyaroszág, Dél-Közép-Magyarország illetveÉszak-Közép-Magyaroszág) lett. Ami a hiányzó kilencediket illeti, akorábbi tervekben külön szereplő Vas, Zala, Veszprém ésGyőr-Sopron-Moson megyéket sorolták egy térségbe.

Azt is megvizsgálták a GYEMSZI szakemberei, vajon a létrehozandótérségek mennyire zártak, magyarán: mennyien vándorolnak térségi határon túlra, ha orvosi ellátásra van szükségük. Az arányok meglepőenalacsonyak, kivéve a három Közép-magyarországi térséget. A legtöbb saját beteget a Dél-Közép-Magyaroszági régió tartja meg, miközben ugyanitt rengeteg „kivülről” érkezőt is fogad a SemmelweisEgyetem, az Országos Baleseti Intézet, s számos nagy fővárosi kórház.Nem véletlen, hogy itt található Magyarországon – lakosságarányosan – alegtöbb kórházi ágy, s itt a legnagyobb (1,5-2-szeres) az finanszírozásmértéke is. Mindebből – szögezte le Imre László – azt a következtetéstvonták le, hogy a három középső térséget együtt kell kezelni, annál isinkább, mivel jelentős egyenetlenségek vannak. Példaként atraumatológiai ellátást említette a GYEMSZI szakembere, amelyszolgáltatás szép számmal van jelen a Dél-Közép-Magyarországi térségben, s ennél nagyságrendekkel kisebb mértékben a Duna túloldalán, Budán. Úgy tűnik, a korábban kialakult betegutak megmaradhatnak, a fővárosibetegirányítás feladata alapvetően más lesz, mint a többi térségben.