Egyensúly az egészségben

– Minden ötödik ember depressziós nálunk. És ez, mint tudjuk, nem egyszerűenrossz kedvet, borús hangulatot jelent, hanem súlyos lelki kórt és egybenhatalmas társadalmi terhet, hiszen a népesség jelentős százaléka mentális okokmiatt nem tud dolgozni – magyarázza. – Hogy miben keressük az okot? A romlóéletminőségben, a gazdasági válság mindenkit érzékenyen érintő negatívhatásaiban, abban, hogy csökkent az idők folyamán a lelki teherbíró képességünk.Mindez nem csak ránk jellemző, Magyarországnál sokkal tehetősebb országokban ismegfigyelhető.

– A lelkiállapot romlása – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felméréseszerint – ijesztő méreteket ölt a világon. Ha nem történik kedvező változás,néhány év múlva a lelki betegségek jelentik a második legsúlyosabb kórokat a”rangsorban.”

– Ez valóban így van. Hivatkozva a már említett felmérésre: 350 milliódepressziós él a világon, 300 millió az alkoholbetegek száma és 1 millióanskizofrének. Mindehhez tartozik még, hogy évente egymillióan vetnek végetönkezűleg életüknek.

– Tehát borul a lelki egyensúly, ez a rendkívül érzékeny libikóka. Vajonmiért?

– Az okokat mindenütt keresik. Egy nép mentális helyzete kettős tükör:mutatja a társadalom állapotát egyfelől, másfelől viszont az állampolgárok lelkistabilitása, hangulata, lelki közérzete visszahat a társadalom egészére is. Azis köztudott, hogy a testi-lelki egészség nem választható külön. Ha a kettőközti harmónia megbomlik, előbb utóbb különféle betegségek jelentkeznek. A lelkiegészség ugyanolyan figyelmet, gondozást igényel, akár a testi. És ezt agondozást nem a pszichiátriai hálózatban kell elkezdeni. Már gyermekkorban,iskoláskor előtt, sőt megkockáztatom, hogy már a magzati élet védelme során, acsaládtervezéskor.

Amikor a későbbi élet folyamán különféle negatív hatásokra kialakulnak alelki bajok, szorongásos kórképek, önértékelési zavarok, személyiségzavarok,helytelen viselkedési formák, az érintettek rendszerint nem fordulnak időbenszakemberhez, 60-80 százalékuk csak későn kap megfelelő, hatékony terápiát. Ha amegelőzés és a primér prevenció elmarad, a krónikus lelki sérülések gyógyításamár sokkal hosszabb időt igényel, és a rehabilitáció, a beteg visszavezetése azegészséges társadalomba egyre nehezebb és költségesebb.
Vannakrizikócsoportok, amelyekre különösképpen oda kell figyelni – gyerekek, idősek,betegek, hajléktalanok, szenvedélybetegek. Ebben a munkában a szakemberekenkívül nagy szükség van az olyan segítő foglalkozásúakra is, mint a pedagógusok,családgondozók, szociális munkások és önkéntesek.

– A Pszichiátriai Társaság miként tud részt vállalni ebben a munkában?

– A pszichiátria területén kevés a szakember, főként gyermekpszichiáterbőlvan hiány. Csodát nem tudunk ígérni nekik, de egy reális jövőkép,életpályamodell felrajzolásával igyekszünk vonzóvá tenni ezt a nehézszakterületet, hogy biztosítva legyen az utánpótlás, és hogy a több éve pályánlévők ne fásuljanak el, ne égjenek ki. Hiszen ezen a humánerőforrást fokozottanigénylő területen az infrastruktúra maga a személyzet: lelkével, fizikumával,egész személyiségével részt kell vennie a gyógyító folyamatban. Itt a sikerkulcsa a terápiás kapcsolat megfelelő kiépítése a pácienssel. Mindenképpenkedvezőbb munkakörülményeket szeretnénk számukra teremteni. A társaság igyekszikszéles körű kapcsolatokat kiépíteni mind az egészségügyi döntéshozókkal, mind abetegcsoportokkal és civil szervezetekkel.

Nemzetközi méretekben is bekapcsolódunk a szakma vérkeringésébe, csatlakozunkaz Európai Unió aktuális programjaihoz. Nemrégiben jött létre a Lelki EgészségEurópai Paktuma, amelyben szakértőkként veszünk részt. És hogy mibenreménykedhetünk a jövőt tekintve? Egyrészt az érvényes, 2010-20-ig tartó átfogóegészségügyi szűrőprogramban, másrészt abban, hogy a Semmelweis tervben szereplőOrszágos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet felépül majd, és a pszichiátriaibetegségeket sikerül eredményesen csökkenteni.