Elégedett gyógyszerésznél nincs jobb imázsformáló

Alább ebből az interjúból szemezgetünk:

– Hol tartunk ma?

– Szakmai kihívások sorozatával kell szembenéznünk és azoknakmegfelelnünk, amelyek a gyógyszerészi kompetenciát, hivatásunk jövőjétértékrendbe állítja. A tulajdonosi szemlélet újragondolása döntőfordulat lehet, de most ennél is sürgetőbbnek tartom a szakmaifelelősséget, a gyógyszerészi gondozás kapcsán a terápiabiztonságot ésaz ehhez tartozó, most már elhíresült generikus ösztönző programot, és a hatóanyag felírás rendszerét. Ez utóbbiakkal kapcsolatban számosellentmondás van, a gyártók, az orvosok ellenállása kapcsán is, de úgygondolom megfelelő kommunikációval a kérdések helyre tehetők. Ezeknek akérdéseknek tisztázására hivatott többek között a kamara „KöztestületiNapok 2012. február 3-5.”című rendezvénye.

– Kiért, miért vállal felelősséget ma egy gyógyszertár tulajdonosa?

– Az úgynevezett családi tulajdonú gyógyszertáraknál még egyértelmű a választ  – a  betegért, illetve a család egzisztenciájáért  – nembiztos, hogy általánosítanám. Hiszen megjelentek olyan szemléletűgyógyszerészek, akik az egzisztenciális kérdéseket kizárólag egyéniekkéalakították. Sajnos sok esetben szorul háttérbe a beteg szakmaiellátásának igénye, az egy expediáló helyre jutó aznapi forgalom lesz az elsődleges. Erre vannak példák, amiből a beteg azért nem érzékelsemmit, mert örül a bónuszpontjainak, a kedvezményeknek, azajándékoknak. Ez a szemlélet nem egészségügyi, hanem kereskedelmi, ésakik így fogják fel a gyógyszerészetet, mint hivatást, azoknak ebből azegyetlen szempontból igazuk van. De így a hivatásszemlélet a (jelenlegmég) nagy többség kárára romlik, és ezt látni kell az egészségügyértfelelős kormányzati tényezőknek és a szakma jövőjéért felelősszervezetekben ülő vezetőknek.

–  A gyakorlatban hogyan lehet kiegyensúlyozott ellátást teremteni?

–  A gyógyszer a betegnek szükséglet. Mint mindenkinek a kenyér, atej, az ivóknak a bor, sör…. A térben kiegyensúlyozott ellátásra tehátszükség lenne, különösen, ha arra gondolunk, hogy a háziorvosok száma,szerepe (?) csökken, és a gyógyszerészi gondozási programmal agyógyszerészek szerepvállalása nőhet. De ennek ismét egzisztenciáliskérdései vannak. Ki megy el egy ma még gyógyszertárralrendelkező1500-2000 fős faluba, betölteni az üres helyet, ha 20-30kilométeres körzetben van egy regionálisnak kinevezett, gyógyszertárralműködő rendelőcentrum? „A lé a tét” – ez a gyakorlat nyelve…. Ugyanakkor a  patikák mintegy negyede már most is veszteségesen működik, agyógyszerkiadások további lefaragását célzó Széll Kálmán-terv pedig mégronthat a helyzetükön. Tény, hogy a működő 2451 hazai patika közül2010-ben több mint ötszáz, összesen mintegy hétmilliárd forintveszteséggel zárta az évet. Ennyi volt az ágazat akkori adózotteredménye. A gyógyszertárak tartozásai is egyre jelentősebbek, 2010-benmár csaknem 70 milliárd forinttal tartoztak beszállítóiknak, míg ez azösszeg 2006-ban még „csak” 40 milliárd forint volt. A Széll Kálmán-tervlépései 2012-ben számítások szerint 8 milliárd forintosbevételcsökkenést okoznak a patikáknak, ami beláthatatlan folyamatokatindíthat el.  Ezt ugyan részben kompenzálhatja, hogy növekedhet akiskereskedelmi árrés, illetve az a generikus programhoz kötött terv,mely szerint 2,7 milliárd forinthoz juthatnak a patikák, ha a drágábbhelyett olcsóbb generikus készítményeket adnak ki a betegeknek, de sokhelyen és esetben lehetetlenné teszi gyógyszertárak működését.

– A Köztestületi Napok mennyiben járul hozzá a kamarai  szervezetépítéshez, a célok elérését szolgáló kommunikációhoz?

– A kamara sok szállal kötődik szűkebb és tágabb környezetéhez. Nemmindegy azonban, hogy mit gondolnak rólunk. Minden kapcsolat kiépítéseés ápolása elemi érdekünk, hiszen minden szál végén ott van egy partner, aki véleményt formál rólunk, minősít, kritizál. Legyen az külső partner – NEFMI, OEP, ÁNTSZ, gyártók, nagykereskedők, stb. – vagy belső, agyógyszerészek, akik tagjai a kamarának, de azok is, akik (még) nem. Akamaráról kialakított kép visszahat a gyógyszerészekre, a lakosságra , a politikára, de arra is, hogy szolgáltatásaink milyen minőségűek, mi az, amin javítani kell. De a tagoknak is észre kellene venniük, hogy akamara ők maguk, és döntő szerepük van  abban, hogy mivé formálják azt.  Egy ilyen rendezvénynek célja és feladata a helyes út megtalálásaehhez. Elégedett gyógyszerésznél nem lehet jobb imázs formáló embere akamarának sem!  Elégedett vevő a legjobb reklám!