Elvesztették a patikák a hárommilliárd forintot

– A probléma nem annyira egyszerű, hogy egy mondatban megválaszolható legyen. A gyógyszerbiztonság szempontjából meghatározó fontosságú, hogy a beteg gyógyulásához szükséges medicina a patikában aktuálisan rendelkezésre álljon. Minden más csak ez után következik. Ennek esetünkben két garanciális eleme van. Az egyik a korrekt és kiegyensúlyozott nagykereskedő–patika kapcsolat, a másik a gyógyszertár-működtetés gazdasági forrásainak biztosítása. Ez utóbbi az elmúlt időszakban igen problematikus, ami rendkívül alacsony készletszint mellett magas forgási sebességet eredményezett. Ezzel összefüggésben érthető tehát, hogy a kereskedelmi kapcsolatok pengeélen táncolnak, s a komoly erőfeszítések árán fenntartott harmónia az utóbbi időszakban a gyógyszerbiztonság egyik rangos elemévé vált.

Ebben a helyzetben hoztuk egymást kölcsönösen kedvezőtlen helyzetbe nyáron. A MOSZ kezdeményezésére azonnal leültünk tárgyalni. Érthető módon feszülten indultak a megbeszélések, de igen hamar kiderült, hogy értjük egymást. A gyógyszerpiacot majdnem teljes egészében lefedő, mindhárom nagykereskedelmi cég első számú vezetőjével egyeztettünk, a nyitottság tehát megvan. Két szakértői kört hoztunk létre. Egy csúcsvezetői és egy operatív munkacsoportot. Miután tartalékok már egyik rendszerben sincsenek, a működésben keressük a még tovább racionalizálható elemeket, és találunk ilyeneket. Döntöttünk arról is, hogy a gyógyszerpiac harmadik szereplői körét, a gyártókat is bevonjuk a kereskedelmi kapcsolatok optimalizálását célzó folyamatba. Ennek vagyunk most a közepén. A gyógyszerészek számára a legfontosabb, hogy ellássuk a beteget. A nagykereskedő meg akarja tartani a piacát, a gyártó pedig el akarja adni a termékét. Megtalálható a közös, etikus szakmai-gazdasági érdek ebben a kapcsolatrendszerben.

– A MOSZ ellenezte az árrés-átcsoportosítást, bár igazán nem hallatták hangjukat. Vajon miért nem vették figyelembe az EMMI-nél a testület véleményét? Miért nem sikerült a gyógyszerészi kamarával együttesen fellépniük? 

– Meggyőződésem, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben, forráshiányos időszakban a szakmapolitika csak akkor lehet innovatív és eredményes, ha rendszerszemléletűen gondolkodik, és az összefogásban rejlő potencírozó szinergizmusra apellál. A kereskedelmi árrések átcsoportosításában egyik elem sem lelhető fel. Ezzel nem a kormányzati szándékot kritizálom, hanem azt a gyógyszerészi szakmai véleményt, amely ezt a folyamatot támogatta, elhitetve a döntéshozóval, hogy így bármi is megoldódik. Sajnálatos az is, hogy a MOSZ véleményét sok másban sem akceptálta az egészségügyi kormányzat.

Éppen két esztendeje, nyár elején vetettük fel azt is – mások mellett, – hogy figyelemmel az akkor már kitapintható gazdasági jelenségekre, folyamatosan monitorozzuk a változások/változtatások hatásait. Terveink szerint így a gyenge pontok azonnali jelzésére és a szükséges korrekciókra lehetőség nyílt volna. Gyakorló gyógyszerészi segítségünket is felajánlottuk a munkához, és javasoltuk további 2-2-2-2 fővel a kormányzati-, ÁNTSZ-, gyártói-, és nagykereskedői reprezentációt is.

Meggyőződésem, hogy ha ez megvalósult volna, sok torzulást tudtunk volna elkerülni. Figyelemreméltó az is, hogy az egészségügyi kormányzat a gyógyszerellátásban csak a kamarával épített ki szoros és érdemi, konzultatív munkakapcsolatot.

– A gyógyszerészi kamara szerint az árrés-átcsoportosítás 3,2 milliárd forintjából veszítettek ugyan, de körülbelül a felét meg tudja tartani a patikai rendszer. Nem áll fenn az a veszély, hogy ez a forrás füstté válik?
– A veszély már nem áll fenn, mert ténnyé vált: a patikák elvesztették. Három hónap adatai állnak már rendelkezésünkre. Összességében tehát már igazolást nyert, hogy a módszer megbukott.

– Hány patika léte került veszélybe? Vannak-e olyanok, amelyek mégis jól jártak, és tartós lehet-e számukra az eredmény?
– Úgy ítélem meg, hogy a korábbi hétszáz, működése biztonságát tekintve veszélyben lévő patika száma az árrés-rendezést követő kedvezményelvonással összefüggésben, újabb ötszázzal növekedett. Ezek már nem a tartalékokat, hanem saját magukat élik fel. Nyilván azok a kistérségben működő gyógyszertárak, amelyek alacsony forgalmuk okán eddig sem kaptak nagykereskedői árrés-visszapótlást és most sem kapnak, nem érzik a veszteséget. A szolidaritási díj elvesztését részlegesen pótlandó, ők most megkapták az 1 százalékot, átmenetileg lélegzethez jutottak, és ez nagyon fontos. Erre viszont más megoldást kellett volna találni. Én nem ezt nevezem rendszerszemléletű gondolkodásnak.

– A Széll Kálmán Tervek következményeként a patikákat sújtó forráshiány enyhítésére milyen megoldást látnak?
– Alapkérdéseket kell tisztáznunk. El kell dönteni a szakpolitikának, hogy milyen szerepet szán a gyógyszerészetnek. A MOSZ évek óta regisztrált tagja a Gyógyszerészek Világszövetségének (FIP). Két héttel ezelőtt részt vettem a FIP 100. jubileumi kongresszusán Amszterdamban, ahol a jeles alkalomból összehívták a 91 tagállam egészségügyi minisztereit, a Ministers Summit (MS). Megjegyzem: az eseményen Magyarország nem képviseltette magát. A fórumon részt vevő vezetők kulcsfontosságú példákat hoztak fel arra, hogyan eredményezheti a gyógyszerészek feltáratlan potenciáljának kihasználása a hatékony gyógyszeralkalmazást. Ez a felelős gyógyszeralkalmazás egészségnyereséget és világméretekben évi 500 milliárd USD egészségügyi kiadás megtakarítást eredményez.

A rendezvényen Michel Buchmann, a FIP elnöke, aki maga is gyakorló gyógyszerész Svájcban, sürgette a minisztereket a gyógyszerészek által hozzáadott érték felismerésére. Javasolta, hogy a szakpolitikát irányító vezetők tegyenek olyan javaslatokat és intézkedéseket, amelyek növelik a gyógyszerészek szerepét az egészségügyi ellátásban. A gyógyszerészeket nem az expediált gyógyszerek mennyisége szerint kell megfizetni, hanem ellátási szolgáltatásuk minőségéért. Az adherencia kerekasztal megbeszélésen Durhane Wong-Rieger, a Betegszervezetek Nemzetközi Szövetségének (IAPO) elnöke hangsúlyozta, hogy az egészségügyi szakemberek közül a páciensek legjobban a gyógyszerészükben bíznak.

Ha valóban ebben az irányban akarunk haladni, amit a hárommillió gyógyszerészt képviselő FIP és a tagországok egészségügyi vezetői szakmailag és gazdaságilag követendőnek tartanak, akkor ehhez az ágazatnak külső forrásra van szüksége. Számításaink szerint az eddigi megvonásokra figyelemmel, a gyógyszerellátó szolgáltatás megfelelő, szakszerű és biztonságos működtetéséből ma 20 milliárd forint hiányzik. Figyelemmel a születéskor várható élettartam növekedésére és a reprodukciós ráta csökkenésére, a társadalom öregszik. Az alapellátásra egyre fokozódó nyomást gyakorolnak az ebből fakadó igények, amit csak háziorvosi vonalon és a gyógyszerellátási szolgáltatás fejlesztésén keresztül lehet kezelni.

– Kialakulhat-e újra egyfajta béke a szereplők között? Vagy átrendeződés kezdődik, gondolok arra például, hogy kevesebb patika lesz.
– Ez a kérdés egy új összefüggés vizsgálatát nyitja meg. A gyógyszertár-működtetésre fordítható forrásokat valóban negatívan befolyásolja a patikák száma. A büdzsé ugyanakkora: ha többfelé osztom, egyre kevesebb jut. Megint egy korábbi MOSZ javaslatra kell hivatkoznom. A 2010. évi kormányváltást úgy várta a gyógyszerészi kar, mint a messiást. Hiszen a rossz emlékű liberalizációs időszaknak volt köszönhető, hogy a beteg fogyasztó lett, a gyógyszer áru, a patika kereskedelmi egység. Piac, verseny, marketing módszereknek nyitott a kormányzat gátlástalanul szabad teret. A kormányváltást követően megkezdődött a kármentés és elindult a rehabilitáció. A törvénymódosítás során töretlen volt a Szövetség álláspontja abban, hogy vissza kell térni a szakmai és a menedzsmenti jogok egységesítéséhez, a többségi gyógyszerészi tulajdonú működtetéshez. Miközben minden más kérdésben kompromisszumot kötöttünk, ebben a kérdésben nyíltan vállaltuk a véleménykülönbséget a nagykereskedőkkel és a láncpatikákat képviselő szövetségekkel.

Ha 2011. január elsejétől az elv kötelezettségként működik, ma ismét mintegy 2000 patika van Magyarországon. Ehelyett meghatározó gyógyszerészi reprezentáció támogatásával a kilágyult, 2014. és a 2017. évi 25, illetve 50 százalékos többségi gyógyszerészi tulajdoni kötelezettség került a törvénybe. Szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban nem a tulajdonosi szerepkörre vágyik a gyógyszerészi kar. Nemzetközi példák tanúsítják, s az Európai Bíróság luxemburgi ítélete is azt igazolja, hogy csak szakmai kézben tartva az ágazatot várhatjuk el azt a hatékonyságot, amelyre a fentiekben kifejtett FIP állásfoglalás is utal. Az üzleti eredményre való törekvés és a hivatásorientált szakmaiság nem összevethető fogalmak. Az egyik eredményességét a profit minősíti, a másikét az egészségnyereség. A működés eredményét a gyógyszerész jóval nagyobb eséllyel fordítja az egészségügyi szolgáltatás fejlesztésére, mint a befektető. Ezt tanúsítja az európai színvonalon, két évtized alatt felépített magyar gyógyszertári hálózat.

Hogy kevesebb patika lesz-e megint? Biztosan így lesz. Csak nagyon nem mindegy, hogy melyik szűnik meg: a befektető kénytelen lemondani az üzletről, vagy a falusi, kisvárosi gyógyszerész nem tudja fenntartani a patikát. Ilyen áron nem szeretnék ismét 2000 gyógyszertárat Magyarországon!