Gyógyszerkassza – Nincs szükség B tervre

Nem fordulhat elő, hogy az eredeti kormányzati tervek neteljesüljenek, a gyógyszerkasszát tartani fogjuk – nyilatkozta anol.hu-nak Sélleiné Márki Mária, az OEP főigazgatója.

Sok kritika éri?
– Ha a Széll Kálmán Terv intézkedéseiáltal kiváltott visszhangra gondol, igen, sokféle vélemény hangzott el.Az intézkedéscsomagra szükség van, részben azért, hogy finanszírozhatómaradjon a rendszer, másrészt a hazai gyógyszerár-támogatási szisztématalán Európa legbonyolultabb és legellentmondásosabb rendszere. A tervkijelölte az irányokat, a mi feladatunk azokat megvalósítani.

Teljesíthető a Széll Kálmán Terv?
– Igen, agyógyszerkasszát tartani fogjuk. Ez a feltétele, hogy az ellátórendszermás részei hozzájussanak 15 milliárd forint pluszforráshoz.

Van B terve is, ha mégsem lenne meg így a kórházak számára a pénz?
– Nincs rá szükség, nem fordulhat elő, hogy az eredeti kormányzati tervek ne teljesüljenek.

A Széll Kálmán Terv mennyivel apasztja a kasszát?
– Ahárom évre szóló program nyomán – a táppénzkiadásokat érintőintézkedésekkel együtt – 130 milliárd forinttal költhet kevesebbet azegészségbiztosító. De ezt az összeget nem elvonják, az intézkedésekcélja az E-Alap hiányának mérséklése. Ez szükséges.

 

Ez is forráskivonás, miközben a Fidesz épp az ellenkezőjét ígérte a választási kampányban…

– Az OEP végrehajtója és nem formálója az egészségpolitikának. A helyzetmagyarázatához hozzátartozik, hogy a kormány elszánt a támogatásirendszer ésszerűsítésére, és az ismert gazdasági helyzet ezeket afolyamatokat felgyorsította. Most az egészségbiztosítási rendszerkiadásainak a felét az állam finanszírozza, és tartozik azzal apolgárainak, hogy takarékosan bánik a pénzükkel, mielőbb tisztahelyzetet teremt valamennyi közfinanszírozott területen. Ez történikpillanatnyilag az OEP-nél is. Az idén körülbelül 30 milliárddalkölthetünk kevesebbet gyógyszerre és táppénzre, mint tavaly. Az első fél évben a gyógyszerkasszában időarányosan 18 milliárd forinttal több lett a támogatási kiadás, mint lehetne. A jövő évben megtakarítandó 83milliárd forintra szeptember végéig kell elkészülnie a részletesintézkedési tervnek.

Mondana néhány példát, hogy még mi várhat a gyógyszerpiac szereplőire és benne a betegekre?
– Ilyen lesz az úgynevezett eredményalapú támogatási rendszer bevezetése. Az elmúlt években több olyan gyógyszer is volt a piacon, amely nemhozta a gyártója által ígért és a klinikai vizsgálatok alapján elvárható terápiás eredményeket. Ezért a nagyon drága és ritka betegségekcsoportjában kezdeményezzük, hogy az első néhány kezelést a gyártófinanszírozza, és azt a biztosító csak akkor folytatná, ha gyógyul abeteg. Az ezen az elven alapuló másik módszer a meglévő, hosszan tartóbetegségek terápiájának felülvizsgálatán alapulna. Ha például acsontritkulásra ható készítményektől azt várjuk, hogy mérsékeljék acsonttörések és az ezzel kapcsolatos kórházi kezelések számát, akkor egy vagy két év után ellenőrizni fogjuk, hogy az ilyen készítménytszedőknél ez hogyan alakult. Ha ez több lesz a tolerálhatónál, akkor azebből adódó többletköltséget a cégnek kell majd fizetnie. Ennek arendszernek a működtetését segítheti az betegregiszter. A kórházakugyanis most is küldenek teljesítményelszámolást, de a finanszírozóebből most csak azt tudja, hogy hány és milyen ellátást végeztek el. Ajövőben viszont ezekben a csoportokban arról is tájékoztatni kell azegészségbiztosítót, hogy az adott beteg pontosan milyen készítményeketkapott, és annak nyomán miként változtak a laboreredményei vagy egyébparaméterei. Így több információhoz juthatunk. Az ésszerűbbfinanszírozás mellett ez a betegnek is jó, mert a korábbinál sokkalkontrolláltabb körülmények között gyógyulhat.

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? A beteg személyes adataitösszekötve vizsgálódhatnak majd a gyógyszercégek saját terápiájukatilletően a kezelési naplókban?
– Erről szó sincs. Agyógyszercégek a betegszintű adatokhoz semmilyen módon nem juthatnakhozzá. A beteg adatvédelme nem sérülhet. A gyógyszercégek kérésreösszesített eredményeket kaphatnak a rendszerből, amiket aztánfelhasználhatnak a további kutatásaikhoz. Ma az elszámolásokkal aztkapjuk meg a szolgáltatóktól, hogy volt laborvizsgálat, de azt már nemtudjuk, hogy pontosan milyen paraméterek voltak abban a laborleletben,és annak nyomán változott-e a terápia. Így azt sem tudjuk, mennyire volt hatásos, illetve voltak-e mellékhatásai például egy adott gyógyszeralkalmazásának.

Hogyan teszik a feladatot vonzóvá az orvosoknak?
– Igen,valóban ez az egyik legnehezebb kérdés, mert mindezt tényleg úgy kellmegoldani, hogy aközben az orvosok adminisztrációja semmiképpen nemnövekedhet. A megvalósítás részleteiről most tárgyalunk a szakmaikollégiumok vezetőivel, akik támogatják ezt az elképzelést. Személyszerint abban bízom, hogy az ő segítségükkel a feladat végrehajthatólesz. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az új elszámolásiszisztéma zökkenőmentes és a teljes alkalmazásához időre van szükség. Az orvosok nyitottak, tudják, hogy ez a rendszer külföldön is számosországban már hozott jó eredményeket.

Abban megegyezhetünk, hogy nem könnyű a feladat, különösen most,amikor a kórházak is mind hangosabbak: a krónikus pénzhiány miatt műtőállnak le, az orvosok tömegesen fogják menekülőre. Ön szerint mennyirekell komolyan venni ezeket a vészjelzéseket?
– Nagyon, de azt is látni kell, hogy az ellátórendszer pénzügyi gondjait hosszú távon a struktúraátalakítás oldhatja meg…

…a Semmelweis Tervre gondol?
– Természetesen.

Ha az el is kezdődne, az átalakításnak jövőre még biztosan nem lesz megtakarító hatása.
– A kórházak gazdálkodási gondjainak megoldása szakmapolitikai feladat. Az OEP az elvégzett ellátásokat finanszírozza.