Ha nem gyógyul a beteg, a gyógyszergyártó fizet

– Megosztjuk a kockázatot, mert ahol a gyakorlati terápia eredményejelentős mértékben eltérhet a kontrollált körülmények között mértklinikai hatékonyságtól, ott nem viselheti a pénzügyi következményeketegyedül a finanszírozó. Ezért a jövőben az OEP betegregiszterekenkeresztül nyomon követi nyolc termék hatékonyságát. A kezelőcentrumokban az orvosok rendelkezésére áll majd egy program, amelyneksegítségével rögzíthetik az ehhez szükséges adatokat.

– Ez növeli az orvosok adminisztrációs terheit; lesz valamilyen ösztönző eleme is a programnak?

–  Pénzbeli ösztönzést erre nem tudunk adni, de az orvos megkapja a programot, rendelheti a szóban forgó készítményeket, az összegyűltadatokból pedig később profitálhat. Elképzelhetetlennek tartom, hogy nelegyen kellően ösztönző az orvosnak, ha visszajelzést kap arról, milyenaz eredménye a munkájának. Fontos, hogy nem a gyógyítókat akarjukminősíteni, hanem a szerről gyűjtünk információt. A beteget nem kelltöbbet vizsgálni, mint amennyit a kezeléshez amúgy is kell, csak aztkérjük, hogy a leletek eredményeit rögzítsék egy elektronikus felületen. Egyébként egy ilyen példaértékű rendszer már évek óta működik agyermekonkológiában.

– Hogyan lesz ebből a finanszírozó és a gyártó között kockázatmegosztás?

– A terápia eredményességének mérése vezet el ehhez, hiszen egyúj szerről kiderülhet, hogy a gyakorlatban nem hozza azokat azeredményeket, amelyek a klinikai vizsgálatok alapján, a befogadáskorvárhatóak voltak. Ha például a csontritkulás mérséklésére használatosszerről azt állítják: kevesebb lesz a törés, és mondjuk, három évenbelül mégis törik a csont, akkor a gyártó visszafizet a támogatásból,illetve finanszíroznia kell a törések kezelésének költségeit. Tény, hogy ilyen kockázatmegosztás nem alkalmazható valamennyi termékköre, például a magas vérnyomás gyógyszereire, mert ez utóbbiaknál sokféle paraméterbefolyásolhatja, hogy hozza-e az adott termék az elvárható terápiáshatást. Első körben a nagyon drága terápiák esetében vezetjük be.

 – Miért éri ez meg a gyártóknak?

– Hadd hozzak fel egy példát: egy nemrég piacra került új szer agyakorlatban a betegek felénél nagyon hatékonynak bizonyult, míg a másik csoportban semmilyen javulást nem hozott. Erre a gyártó elkezdtevizsgálni éppen a betegregiszterek alapján a finom részleteket, és azderült ki, hogy az eltérést egy génkülönbség okozza. A gyártó azótapontosított, és az általa meghatározott paraméterek mentén egészenbiztos lehet, hogy a terméke hozza azt az elvárható egészségnyereséget,amit állít róla.

– Azért az, hogy kinél mi és hogyan hat, sok mindenen múlik. Sok vita lehet az elszámolásnál…

– Meglehet, de a viták elkerülésében a gyártó is érdekelt. Arrafogják ösztönzi a gyógyítókat, hogy gondosabban válasszák ki a terápiát, vagyis a megfelelő készítményt írják fel az egyes betegeknek. Nem leszérdeke a gyártónak, hogy boldog-boldogtalannak az ő termékét írják fel,hiszen a rossz orvosi döntések az ő eredményességi mutatóját fogjáklerontani. Viszont ha az orvos nem a protokoll szerinti terápiátalkalmazza, akkor erre hivatkozva a gyártó elkerülheti a visszafizetést.

– Kötöttek már kockázatmegosztásra épülő megállapodást?

– Igen. A tüdődaganatos betegek jelenlegi várható 6,5 hónapostúlélése 9 hónapra nőhet egy új készítménynek köszönhetően. A gyártójaszerint ez a szer lassítja a daganat szóródását, illetve növekedését. Aterápia havi ára betegenként 560 ezer forint. A készítmény januártól elis érhető a centrumokban. A megállapodás szerint a gyártó az első háromhavi adag árát maga állja, a biztosító pedig akkor veszi át afinanszírozását, ha a szer hatott. Ezt pedig már egy röntgenfelvétel ismegmutatja.

– Mennyi bevétele lehet az egészségbiztosítónak a kockázatmegosztó finanszírozással?

– Nem az a cél, hogy pénz jöjjön vissza. Más a szemlélet: aztkérjük a gyártóktól, garantálják azt, amit a termékükről állítanak, ésezért vállaljanak pénzügyi kockázatot.