Kaotikus viszonyok az egészségügyben

„Van még a tarsolyunkban néhány meglepetés” – ígérte sokat sejtetőenSzócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) egészségügyiállamtitkára egy minapi konferencián. Azóta valóban mindenki egyikámulatból a másikba esik – maga az államtitkár is. Például amikorkiderült, hogy a tavaly december végén szétosztott 3,5 milliárd forintnem elegendő a megígért háromhavi dolgozói pótlék kifizetésére – mert atárca 42 ezer jogosulttal számolt 60 ezer helyett –, ezért az év végijuttatást januárban meg kellett toldani. Az pedig egyenesen skandalumvolt, hogy Szócska egy tévériporteri kérdésből szerzett tudomást aNemzetgazdasági Minisztérium (NGM) december közepén születettrendeletéről, amely az unión kívüli országból érkezett doktorokminimális bérét 243 ezer forintban, jóval a honi orvosi átlagbér feletthatározta meg.

A közvéleményt viszont az lepte meg, hogy a tárcának sikerültkapitulációra kényszerítenie a bérrendezésért eddig a leghatározottabban harcoló Magyar Rezidensszövetséget. A szervezet elnöke, Papp Magortovábbi három hónap haladékot adott arra, hogy a tárca a pályakezdőorvosok bérét belátható időn belül nettó 200 ezer, a fiatalszakorvosokét 300 ezer forintra emelje. „Ameddig lehet, nem a balhétkeressük” – magyarázta váratlan engedékenységét a HVG-nek Papp Magor.Így könnyen lehet, hogy a letétbe helyezett 2500 orvosi felmondólevélakkor válik élessé, amikor az országot érő „külső támadás” miatt a Nefmi könnyebben tudja majd méltánytalannak és a körülményekre valótekintettel időszerűtlennek feltüntetni a bérkövetelést. A MagyarOrvosok Szövetsége (MOSZ) és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) egyelőrehajthatatlan: mindkét szervezet elnöke állítja, ha nem jön létreegyezség, tagjaik egy része élni fog törvény adta jogával, és februártól nem vállal önként túlmunkát. Ha beváltják fenyegetésüket, az ügyeletirendszer az összeomlás szélére sodródhat.

Szócska ugyan kiadta a „mindent a bérekre” lelkesítő jelszót, s mintmondta, munkatársai szorgosan rajzolják a „forrástérképet”, ám a Nefmiegyelőre úgy tette le 30 milliárd forintos ajánlatát a tárgyalóasztalra, hogy az összeg fele uniós képzési pénz, ami nem fordíthatóbérfizetésre, a másik feléhez pedig a chipsadóból remélne hozzájutni aminisztérium. „Nem elfogadható ajánlat 130 ezer egészségügyi dolgozónak15 milliárd forint” – vélekedik Éger István, a MOK elnöke.Összehasonlításként: a Medgyessy-kormány nevéhez fűződő 2002-es 50százalékos egészségügyi bérrendezés évi 150 milliárd forintosköltségvetési többletpénzt jelentett. Ehhez képest meglehetősenmértéktartó a Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi GazdaságiVezetők Egyesülete, ahol 50 milliárd forintban jelölték meg akezdőlépéshez szükséges bérkorrekció nagyságát.

Csakhogy a követelések és a teljesíthető ígéretek közötti távolságnem látszik áthidalhatónak, amit a maga nem túl kíméletes módján akormány az egészségügyi dolgozók tudomására is hozott. December 30-án az Országgyűlés megszavazta és – jobb ötlet híján – a vízközműről szólótörvénybe biggyesztette a katasztrófa-egészségügyi ellátás újszabályait, bevezetve az egészségügyi válsághelyzet fogalmát. A másnap, a szilveszteri közlönyben megjelent, január elsejétől már hatályosjogszabály szerint a Nefmi alá rendelt tisztiorvosi szolgálat, valamint a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és SzervezetfejlesztésiIntézet (GYEMSZI) vezetője dönti el, mikor van egészségügyi vészhelyzet. Elég, ha úgy ítélik meg, hogy egy egészségügyi intézmény működéseveszélyben forog, máris bevezethetők a rendkívüli szabályok. Ettőlkezdve a betegek jogai (tovább) korlátozhatók, az egészségügyi dolgozókpedig kirendelhetők a megjelölt helyszínre. Akár másik városból is,meghatározatlan időre. A végrehajtásról szóló kormányrendelet csak aterhes asszonyokat és a kisgyermeket nevelőket mentesíti a mozgósításalól, de arra nem tér ki, hogy a nem állami kötelékben dolgozóegészségügyi szakemberek kötelesek-e engedelmeskedni. Amint az semvilágos, hogy elhagyott posztjukon ki és hogyan fogja a hadba hívottakmunkáját ellátni. Bélteczki János, a MOSZ elnöke szerint egyértelmű,hogy itt nem a természeti katasztrófák következményeinekfelszámolásáról, hanem az egészségügyi dolgozók sakkban tartásáról,végszükségben kézi vezérelt munkahely-kijelölésükről van szó. 

 Az amúgy is feszült helyzetet tovább élezi, hogy a tavalyiadótörvénycsomagban az NGM előírta a vállalkozóknak, hogy regisztrációsdíj címén évi 5 ezer forintot fizessenek a területileg illetékeskereskedelmi és gazdasági kamarának. „Ez akár 20 ezer egészségügyidolgozót is érint, márpedig ők kötelezően tagjai a köztestületikamaráknak, ahol a nyilvántartásuk is megtörténik” – érvel Éger István,akivel ebben kivételesen a Nefmi is egyetért. Vagyis újabb jogszabályszületett anélkül, hogy a tárca figyelmét felkeltette volna. A jelekszerint az államtitkárság hadilábon áll azzal a kormányhatározattal is,amely a kórházak adósságrendezéséről szól. E szerint ahhoz, hogy a2012-es évben tiszta lappal induljanak, az egészségügyi intézmények aköltségvetési tartalékból, valamint az év végi kasszamaradvány szokásoskisöpréséből kiutalt összesen 46 milliárd forintot azért kapták, hogy alejárt szállítói tartozásaikat kifizessék. Ennek ellenére azok akórházak is kaptak minisztériumi pénzt, összesen több mint 10 milliárdforintot, amelyeknek nem volt lejárt adósságuk, így ennyivel kevesebbjut majd a szállítók kifizetésére – sérelmezi Tóth Zoltán, azOrvostechnikai Szövetség főtitkára. Feloldhatatlan az ellentmondás,hiszen a maradványból joggal tartanak igényt teljesítményarányosrészükre azok az intézmények is, ahol szigorú gazdálkodással,létszámcsökkentéssel elkerülték az eladósodást, s most ebből a pénzbőlfizetnének például dolgozói jutalmat, vásárolnának hiányzó eszközöket.

Könnyen megjósolható, hogy a szavakkal jól bánó államtitkárnak amatematikában nem sok esélye lesz. A meglehetősen szögletesköltségvetési számok kigömbölyítése még neki sem sikerülhet. Atermészetbeni ellátásokra ugyanis nem jut több pénz, mint tavaly,miközben a betegszállítókat máris a csőd szélére sodorta az üzemanyagdrágulása, a forintárfolyam mélyrepülése pedig átírja a gyógyszerek, agyógyászati segédeszközök, valamint az orvostechnológiai eszközök ésanyagok árcéduláját. Az áfaemelés is 2 százaléknyit amputál a dologikiadásokból. Az elmúlt tíz évben amúgy is csökkent az egészségügyrefordított kiadások reálértéke (lásd grafikonunkat), a GDP-hez mért 4,8százalék körüli arány az utolsó helyre kvalifikálja Magyarországot azuniós tagországok sorában.

Ahogy azt a teljes előkészítetlenségből előre sejteni lehetett, amegyei és a fővárosi kórházak január elsejei államosítása sem zajlottzökkenőmentesen – igaz, nyilvánosan senki sem mert panaszkodni. A bankifolyószámlák megszüntetése és a Magyar Államkincstárnál (MÁK) újaknyitása számos nehézséget okozott. A december 29-én kiutaltkonszolidációs pénzek még a régi számlavezető bankokba érkeztek, ámazokhoz az intézmények már nem fértek hozzá. Némi átutalási költségetfelszámítva a bankok a kérdéses összegeket végül a MÁK-ba küldték.Elektronikus utalási lehetőség híján a kórházak egyelőre csak papíralapú tranzakciókat hajthatnak végre, de ezek érvényességéhez most már atulajdonosi jogokat gyakorló GYEMSZI engedélye kell. Több kórházban isattól tartanak, hogy a február 2-ai bérfizetés csúszni fog, éstartalékok híján a kisebb beszállítók, szolgáltatók sem fogják tudnikifizetni a dolgozóikat. Azt pedig senki sem tudja, mi lesz akövetkezménye annak, hogy a vagyongazdálkodás a Magyar NemzetiVagyonkezelő Zrt.-hez került – hogyan lehet például kijárni egy festésengedélyezését? Mindez apróság ahhoz képest, hogy a minisztérium és azoperatív kormányzásra felkent GYEMSZI megfeledkezett arról, hogy azuniós projekteknél nem elég a tulajdonosváltást egy semmitmondó„átadtam-átvettem” jegyzőkönyvvel lepapírozni, ahogyan ezt a kórházaknál tették. Többségében a megyék kötötték a Nemzeti FejlesztésiÜgynökséggel az uniós támogatási szerződést, és fizették a Pólus program önrészét, mint ahogy a vállalkozók is az önkormányzatokkal szerződtek.Az emiatt megakadt finanszírozás a kivitelezőket leállásra kényszeríti,ez pedig további határidőcsúszást és költségnövekedést okoz. Mindezeken a GYEMSZI nem akadt fenn, kedden bejelentette, hogy a városi kórházakidén nyárra tervezett államosítását fél évvel előrehozzák.

 Az adminisztrációs és könyvelési gondok nagyjából ismertek, ám abetegellátás beharangozott átszervezése egyelőre sokismeretlenes. AGYEMSZI íróasztalainál 8 nagytérségre osztották az országot, s mindegyik élére egy-egy Térségi Egészségszervezési Központot (TESZK) állítanak –egyenként 300 millió forintos költséggel. Egészségügyi berkekben az ahír járja, hogy ezen újsütetű intézményeknek nem sok mozgásterük lesz,mivel a vezetésükre kiszemeltek többsége nem Szócska embere, hanem a(helyi) fideszes vezetéshez kötődik. Ezzel párhuzamosan zajlik akapacitások összefésülése, amiről annyit már tudni lehet, hogy eleve nem egyenlő eséllyel indulnak a nagytérségek. A „Nyugat-Közép-Magyarország” részeként meghatározott Buda lakosságára például az átlagosnál kevesebb gyermekgyógyászati és traumatológiai ellátóhely fog jutni. Úgy látszik, alapvető gondot okoz az elméletben annyira logikusnak tetszőprogresszivitási – azaz ellátási – szintek meghatározása. ASemmelweis-terv megalkotói ugyanis abból a feltételezésből indultak ki,hogy az államosítással kiiktathatják a helyi érdekeket. Mostanrakiderült, hogy a helyi erőviszonyok változatlanul képesek felülírni aszakmai szempontokat. Legfeljebb most nem ágyszámokon vitatkoznak, mint2006-ban, Molnár Lajos minisztersége idején, hanem azon, melyikintézmény milyen progresszivitási szintű minősítést és vele milyenfinanszírozást kapjon. A betegek mindebből egyelőre azt érzik, hogy egysor vizsgálatra csak 3-4 hónapos várakozással kapnak időpontot, s azegészségügyi dolgozók egyre morcosabbak, türelmetlenebbek.