Keseredő pirulák

Félő, hogy bizonyos gyógyszerkészítmények eltűnhetnek a patikákból, erre figyelmeztettek az innovatív gyógyszergyártók. A megszorítások jegyében, a tervek szerint újabb befizetési kötelezettség terheli majd a hat éve vagy régebben forgalomban lévő, ezer forintnál drágább, versenytárs nélküli szereket. Ezek után ugyanis a tb-támogatás 10 százalékát vissza kell fizetnie a gyártónak. A minisztérium közleménye szerint olyan megoldást kerestek, amely nem emeli a lakosság gyógyszerkiadásait. Az úgynevezett spanyol modell hazai bevezetésétől az illetékesek több milliárd forint megtakarítást várnak. Sokan találgatják, mit hoz a kényszerű takarékosság.

– Egyelőre nem kényszerültünk rá, hogy csökkentsük a választékot. Reméljük, hogy a gyártók megtalálják a megoldást és nem vonulnak ki a piacról. Káros volna, ha kitörne a pánik, mivel egyes krónikus betegeknek attól kellene tartaniuk, hogy nem jutnak hozzá a szükséges gyógyszereikhez – tudtuk meg dr. Németh-Krisztin Kornéliától, a verpeléti Szent Rókus patika vezetőjétől, a Heves Megyei Gyógyszerész Kamara elnökétől. Mint mondja, már a patikusok is érzik a változást: mivel csökkennek a fogyasztói árak és egyre több a helyettesítő gyógyszer, így jóval nehezebb gazdálkodniuk. A betegek mind inkább rákényszerülnek, hogy az olcsóbb gyógyszereket válasszák. Akad, aki lemond az 5 ezer forintos vérnyomáscsökkentőjéről, s beéri a 800 forintos referenciaszerrel, ámde a váltás sokszor mellékhatásokkal jár. Megesik az is, hogy a tíz receptből csak hármat váltanak ki, mondván, most ennyire jut pénzük. Nem ritka, hogy akik a közgyógyellátásra kapják a gyógyszereiket, megkérik a patikát, hitelezze meg nekik a medicinák árát, míg a keretüket újra fel nem töltik.

Egyes becslések szerint jövőre elszaladhatnak az árak, mivel egyre kevesebb lesz a támogatás. A cukorbetegek tiltakozó akcióra készülnek, mivel sokukat azzal „büntetik”, hogy csak a régi típusú inzulinhoz juthatnak hozzá. A Heves Megyei Diabetes Szövetség elnökétől hallottuk: épp most fogalmazzák az Alkotmánybíróságnak szóló levelüket. Keller Józsefné szerint igazságtalan, hogy azok a cukorbajban szenvedők, akiknek a vércukorértéke három hónapon át magas marad, csak a régi típusú inzulinhoz juthatnak hozzá. A hagyományos inzulin azért sem egyenértékű a korszerű szerekkel, mert lassabb hatású, ráadásul nem használható a már meglévő pumpákban. A betegszervezet elnöke azt mondja: nem csak a diabéteszesek hanyagsága miatt szaladhat fel a vércukor értéke, s nem csak akkor, ha nem tartják be az orvos utasításait, hanem például a stressz és az időjárás is közrejátszhat. A szövetségüket a napokban több panaszos beteg is megkereste. Akadt köztük huszonéves, gyermekre vágyó lány is, akinél egyáltalán nem mindegy, mikor és hogyan jelennek meg a diabétesz szövődményei. E kórok gyógyítása ráadásul a most megspórolt pénz sokszorosába kerülhet az egészségbiztosítónak.

Miközben folyik az árharc, az is igaz, hogy a nyugdíjasoknak már ma is érvágást jelent a pirulák ára. Egerben, a Lajosvárosi Gondozási Központban a házigondozók azt tapasztalták, hogy sok idős ember csak a létfontosságú szereket váltja ki, s azokból sem futja egyszerre az egész havi adagra. Vitamint hiába is javasolna az orvos, arra sem telik.

Havonta nagyjából 20 ezer forint megy el gyógyszerre – kalkulál a hetvenes éveit taposó Szabó Gáborné, s ez az összeg nagyjából az ötöde a nyugdíjának. Vele is megesett, hogy olcsóbb pirulára váltott, ám annak hatóanyaga neki nem vált be, így vissza kellett térnie a drágábbhoz. Az idősek klubjában üldögélők arról számoltak be: a leggyakrabban vízhajtók, szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők szerepelnek a recepteken. S akad, aki „luxusként” némi protézisragasztót is megenged magának…