Kinek árt a hatóanyagfelírás?

A kormányzat szándéka szerint 2012 tavaszától azorvosok csak hatóanyagot írhatnának fel, és a gyógyszerész dönti majdel, hogy milyen kereskedelmi nevû készítményt ad ki a receptre. Ennekkapcsán kérdezte  a Humantrade Magazin Blaskó Györgyöt, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerészeti Kara Gyógyszerügyi Szervezés és Management Tanszékének professzorátarról, hogy a rendelkezés mit jelenthet az érintettek számára. Ebeszélgetésből idézünk:

− Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy két különbözô, bár azonoshatóanyagú készítmény ugyanúgy viselkedik egy adott páciens esetében? Ha valaki például évek óta szed egy konkrét vérnyomáscsökkentôt, érdemes-e lecserélni valami másra, mert az a legolcsóbb, vagy mert a patikában az kapható éppen? Arról nem beszélve, hogy ha már valaki megtanulta, hogyezt ekkor és ekkor kell bevennie, tudja, hogy a „vérnyomására jó”,érdemes-e ezen változtatni?

− A generikumnak az eredeti gyógyszerrel szinte tökéletesbioekvivalenciát kell mutatnia, és természetesen hatóanyaguknakkémiailag teljesen azonosnak kell lenniük. Ezt a gyógyszerhatóságoknagyon szigorúan ellenôrzik. Természetesen az orvoslásban sosem fehérekvagy feketék a dolgok. Az originális szerek és követőik azadalékanyagokat — színezékek, tartósítószerek stb. — illetően valóbannem egyformák, ezért egyes betegeknél allergia léphet fel, esetleg ahatás sem lesz minden személynél egyforma. De azért azesetek döntő többségében igaz, hogy ha egy gyógyszer valakinél bevált,akkor egy másik, azonos hatóanyagú szer is nagy eséllyel lesz megfelelôszámára.

− Kérdés, hogy ez a gyakorlatban is így van-e? Tudjuk, hogy ahatóanyag nélküli placebo is igen hatásos lehet, és tudjuk, hogy agyógyszereknél sem csak a hatóanyag hat…

− Ez igaz, és ha az orvos azt tapasztalja, hogy nem vált be az„újítás”, vagy betege ragaszkodik egy adott fantázianevû készítményhez,akkor a páciens hozzájuthat ahhoz is, csak drágábban. És igaza van: havalaki évek óta szed egy adott készítményt vagy gyógyszer-kombinációt,és az bevált, akkor nem nagyon érdemes mással kísérletezni. Viszontazzal is tisztában kell lenni, hogy ha az orvos noraminophenazont írfel, és a patikus nem Algopyrint ad, pedig a páciens azt szokta meg, ésreklamál, a gyógyszerész jó eséllyel oda fogja adni a megszokott szert,hiszen nem akarja kliensét elveszíteni. Mindezzel csak azt szeretnémmondani, hogy ezt a rendelkezést nyilvánvalóan képtelenség lesz 100százalékosan betartani. Az a véleményem, hogy a betegeket nem fogjaveszteség érni: veszteségeket a gyártók fognak szenvedni, mégpedig abrandépítés szempontjából. Hiszen a „brand” nem egyenlő a hatóanyaggal,abba beépül a gyártó cég imázsa, marketingtevékenysége, agyógyszerlátogató munkája. Ez, a brandépítés lesz igen nehéz, ha azorvosoknak hatóanyagokban kell gondolkodniuk.