Kinek jó a terápiaeredményesség mérése?

Azonban, ahogy a Ki mit kockáztat? – Konferencia a terápiaeredményesség méréséről című rendezvény több előadója is hangsúlyozta, a terápiaeredményesség mérése a gyógyszergyártónak is megéri, hiszen

  • olyan információt kaphat általa, amit felhasználhat a termékfejlesztés és az indikációbővítés területén,
  • megtudhatja, hogyan használhatják készítményét a gyakorlatban, megismerheti a terápiás szokásokat, kezelési szekvenciákat,
  • megismerheti készítményének hétköznapi körülmények közöttieredményességét, amikor – eltérően a klinikai vizsgálatoktól – nincsbetegszelekció.

Ma, a terápiaeredményesség mérésének hiányában, mint dr. Szegvári Boglárka, az UCB Magyarország kft. és az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) képviselője elmondta, a finanszírozó nem ismeri az általa megvásárolt egészségnyereség értékét – csak azt tudja, mennyit fizet egy gyógyszerért.

A jövőben, ha a jelenlegi, rosszul működő és nem összehangolt betegregiszterek helyett valóban pontos és egymással kompatibilis regiszterek fognak működni, az is fontos természetesen, hogy az adatokhoz a kezelőintézmények és az orvosok is hozzájuthassanak. Az adatszolgáltatás pontosságánakbiztosításához ki kell építeni az érdekeltségi rendszereket is, sőt, azis felmerült lehetőségként, hogy az orvos receptírási jogosultsága csakakkor maradjon meg, ha gondoskodik a regiszter töltéséről. Ez azonbannem azt jelenti, hogy neki személyesen kell végeznie azadatszolgáltatást!

A betegregiszterek a legjobban a skandináv országokban működnek, mondta el Dankó Dávid, a Corvinus Egyetem munkatársa. Magyarországon, ahol lényegében még aregiszterek rendszerének kialakítása előtt vagyunk, fontos lennefigyelembe venni az ottani tapasztalatokat, és figyelni arra, hogy aregisztereknek azonos legyen az informatikai háttere. Jelenleg, a szakmai konszenzus hiánya miatt, hazánkban a létező intézményi regiszterek izoláltak.

A célvezérelt regiszterek törekedhetnek tudományos információkszerzésére, pl. prognózissal vagy rizikófaktorokkal kapcsolatban.Szolgálhatják az ellátás hatékonyságának nyomon követését, és arra isjók, emelte ki Szegvári Boglárka, hogy információt nyújtsanak a hosszú távú, kemény végpontokról, hiszen ezekről a klinikaivizsgálatok, amelyek csak rövid távú adatokat szolgáltatnak, nem adnakelég felvilágosítást. A célvezérelt regiszterek továbbá a kezelésbiztonságosságát is növelik, például a ritka mellékhatások kiszűrésével. Az OEP Informatikai Főosztályának vezetője előadásában elmondta, hogyaz egészségbiztosító 11 terabájtnyi betegadatot kezel.

Dankó Dávid előadásából kiderült, hogy kezdetben a regisztereknek nem is volt céljuk a finanszírozás segítése, a kockázatmegosztáskialakítása, azok éppen a nemkívánt hatások kiszűrése érdekében jötteklétre. A szakember azt is hangsúlyozta, hogy természetesen a kockázatmegosztási szerződés nem azonos az eredményességalapú szerződéssel. Hozzátette: nálunk, úgy tűnik, a betegszintű (és nem apopulációszintű), eredményességhez kötött megközelítés fog érvényesülni.

Dr. Kovácsy Zsombor ügyvéd kifejtette, hogy hazánkban a finanszírozási rendszer nem (mindig) ösztönzi az ellátókat a sikeresterápiára, és – helytelenül – nem szokás a beteg felelősségénekérvényesítése. Ez utóbbi megváltoztatása a célja a közelmúltban alakult Central & East European Health Policy Network-nek.

A beteg felelősségét érvényesíteni kellene, azonban nem mindegy, hogyan. Kovácsy Zsombor szerint lényeges, hogy ne büntető jellegű legyen pl. a dohányosok és egyéb addikcióval küzdőkesetén, ehelyett inkább az egészségfejlesztésbe kéne bevonni ezeket abetegeket. Azokat a tényezőket érdemes viszont figyelembevenni, amelyek valóban a páciens akaratától függnek, ilyen pl. hogybevette-e az illető a gyógyszert vagy visszament-e kontrollra. Az ügyvéd pesszimizmusának is hangot adott: szerinte a politika mindig a kisebbellenállás irányába megy, és nem az ösztönző megoldásokat választja,hanem azokat, amelyek alkalmasak a népszerűség-hajhászásra, azaz pl. aszenvedélybetegek megbélyegzését.

Kovácsy Zsombor leszögezte: jelenleg hazánkban olyanszabályozási tendenciák érvényesülnek, amelyek az orvos – egyelőre mégmagas – terápiás szabadságát csökkenteni fogják, és amelyekmiatt a kezelő egyre passzívabban fogja tudni követni betegét. Ilyenekaz új finanszírozási eljárásrendek, a volumenkorlátok, a méltányosságikeret léte és a hatóanyag alapú gyógyszerrendelés.

Dr. Firniksz Judit ügyvéd a többi között azt hangsúlyozta,hogy fontos a terápiamenedzsmentre vonatkozó információk és akereskedelmi tevékenység jogszabályban való elkülönítése. Hozzátette: gyógyszerpromóciónak minősül, ha az orvos a gyógyszer betegtájékoztatójában szereplőnél több információt közöl a beteggel.

Már ma is létezik Magyarországon terápiaeredményesség-mérés és kockázatmegosztás, szögezte le Bidló Judit, az autoimmun eredetű reumatológiai betegségek biológiai kezelése során, illetve az onkológiai szerek felhasználása kapcsán. Megjegyezte: az előbbiek átkerülnek a tételes finanszírozásba.