Kisütötték

Az lenne az igazán jó népegészségügyi termékadó, amely alig hoz bevételt. Ha hatására a fogyasztók nem vásárolnának tudottan ártalmas élelmiszereket, és a gyártók is belátnák, hogy jobban járnak, ha azok termelésével felhagynak, akkor sikerül az igazi célt elérni. Azaz minél kevesebb adó folyik be, annál sikeresebb az ösztönzés. A magyar Országgyűlés által most tárgyalt törvényjavaslat aligha ilyen adót fog meghonosítani. Nem is annak szánják, hisz kiagyalói és támogatói előre megmondták, hogy már az idén 5 milliárd, jövőre 20 milliárd forint bevételt várnak belőle. 

Fotó: Túry Gergely

 A zavar már az elnevezéssel elkezdődött. Az egészségtelen élelmiszerekre kivetett termékdíjféleséget a köznyelv világszerte hamburgeradónak titulálja – mivel a kormányok a gyorséttermi ételekben látják az elhízás fő okát –, holott magát a hamburgert eddig sehol sem adóztatták meg. A magyarországi hamburgeradó ötletgazdája Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Fidesz-közeli főigazgatója, aki ebben vélte felfedezni az egészségügy pótlólagos forrásait.

Féléves ötletelés után kiderült, hogy az adó Magyarországon sem vonatkozik a hamburgerre, csak a magas só-, cukor- és koffeintartalmú, előre csomagolt élelmiszerekre. Így lett belőle chipsadó. Amúgy könnyen cukorbetegadó is lehetett volna, ha Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára az Országos Bionapon meg nem említi, hogy a tervezet a diétás kólát és más, édesítőszerrel készült italokat és termékeket is megadóztatná. Egy nappal később az egészségügyi államtitkárság bejelentette, hogy a diabetikus élelmiszerekre az adó nem vonatkozik.

A megadóztatott termékek körének szűkítésére nagy erők mozdultak meg, ám próbálkozásaikat keményen visszaverte a törvényjavaslatot jegyző fideszes Kovács József és Font Sándor. Pedig akadt, aki nem az ősztől, hanem csak januártól vezette volna be a chipsadót, és akadt, aki kivette volna a csomagból az ételízesítőket. A szeptember elsején életbe lépő szabályok szerint – amennyiben július 11-én megszavazzák a javaslatot – literenként 5 forintot kell fizetni minden olyan cukrozott üdítőital után, amely 25 százaléknál kevesebb gyümölcsöt tartalmaz. Az energiaitalok litere után 250 forint lenne az adó. A cukorkák, kekszek, fagylaltok, jégkrémek után kilónként 100 forintot, a sós snackek és chipsek után kétszer ennyit kell fizetni. Kilónként 500 forinttal adóztatják meg a levesporokat és az ételízesítőket, a mustár, a majonéz és a ketchup kivételével. 

 Hosszas vita után kivették az adóköteles termékek közül a legalább 25 százalékos gyümölcstartalmú szörpöket, koncentrátumokat, sűrítményeket és azokat a kakaóporokat is, amelyek cukortartalma kevesebb 40 százaléknál. Utóbbit azzal indokolták, hogy a gyermekek tejfogyasztását is visszavetné, ha drágulna a kakaópor. Módosult az eredeti törvényjavaslat azzal is, hogy a csokoládék közül csak a 40 százaléknál alacsonyabb kakaótartalmúak után kell fizetni. Az adó elkerülhetetlenül drágulással jár, az ételízesítők ára a mostaninak a másfélszerese lehet, egy 70 forintos csokoládészeleté pedig 30-40 százalékkal nőhet. Ez elsősorban az alacsonyabb keresetűeket sújtja, mivel a gyengébb minőségű édességet, az alacsonyabb gyümölcstartalmú üdítőket főleg ők vásárolják.

„Sokan a multik megsarcolását látják a népegészségügyi termékadóban, holott az a magyar gyártókat jobban veszélyezteti” – mondta a HVG-nek az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) ügyvezető igazgatója. Folláth Györgyné szerint a magyar tulajdonú cégek főként belföldön értékesítenek, az áremelkedés miatt visszaeshet a fogyasztás, ezért gyárbezárások és elbocsátások sora következhet, továbbá Magyarország komoly beruházásoktól eshet el. A befektetői aggodalmakat csillapíthatná, ha – a helyi iparűzési adónál is alkalmazott mentesség mintájára – adókedvezményt kapnának azok a vállalkozások, amelyek bővítik a létszámot. A fideszes Koszorús László erre vonatkozó javaslatát az Országgyűlés hétfőn támogatta.

Kérdéses egyelőre az adóbevételek felhasználása. Az elvárt 20 milliárd forintra nagy szüksége lenne az egészségügynek, amely a választásokat megelőző fideszes fogadkozás ellenére egyáltalán nem dúskál forrásokban. Nem titkoltan alternatív forrásként kezeli a chipsadóból befolyó összeget Szócska Miklós egészségügyi államtitkár is, aki az idei ötmilliárd forintot tűzoltásra használná: ezzel próbálná itthon tartani a fiatal orvosokat, a bér- és munkaviszonyaik miatt elégedetlen rezidenseket (HVG, 2011. június 4.). Vele szemben az agrártárca államtitkára az adóbevételeket a magyar termelőknek adná, ám Szócska köti az ebet a karóhoz: az egészségügy átalakítását tartalmazó Semmelweis-terv legutóbbi verziójába is beleírta, hogy a termékdíjat az orvosok, nővérek bérezésére kell fordítani. Korántsem biztos, hogy bármelyikük óhaja teljesül: a törvényjavaslatban az áll, hogy az adóból származó bevételek a központi költségvetés részét képezik.

Azzal egyébiránt minden táplálkozástudományi szakértő egyetért, hogy a só-, a zsír-, valamint a hozzáadottcukor-tartalmú élelmiszerek fogyasztását célszerű csökkenteni. Magyarországon a túlsúlyosnak tekintett személyek aránya jóval meghaladja a lakosság felét, ez felettébb előkelő helyezés az uniós tagállamok rangsorában. Ráadásul a táplálkozással összefüggő betegségek rizikófaktorai is nagy arányban vannak jelen a magyar lakosság táplálkozásában, amely sóban, cukorban és zsírban is gazdag. Utóbbi mégis kimaradt az adócsomagból, amit Kovács József, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának belgyógyász és gasztroenterológus végzettségű elnöke a HVG-nek azzal magyarázott, hogy a hústermékek alapélelmiszerek, amelyeket nem volna szerencsés megdrágítani.

„A só, a cukor és a koffein is alapélelmiszer, de ezek túlzott fogyasztása és egyes betegségek között egyértelmű összefüggés mutatható ki” – fejtegette Kovács. „Növelik a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek kockázatát” – tette hozzá Henter Izabella, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének vezetőségi tagja. Szerinte például a cukor fogyasztása önmagában luxus, mivel már a kenyérrel, tésztával, gyümölccsel vagy kefirrel elegendő jut a szervezetbe. Egy átlagos magyar másfélszer-kétszer annyi sót fogyaszt, mint amennyit az ENSZ Egészségügyi Világszervezete ajánl; gyerekek esetében 3, felnőtteknél 5 grammot naponta. Egy zacskó chipsben 0,6–1 gramm só van. Henter épp ezért úgy véli, „adni kell egy esélyt a népegészségügyi termékadónak”.

A gyártók ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy nincsenek eleve káros élelmiszerek, csak rossz fogyasztási szokások. „Ami ártalmas az egészségre, az nem kerülhet ki a polcokra. Ebből a szempontból nem az élelmiszer egészségtelen, hanem az étrend nem kiegyensúlyozott” – véli az ÉFOSZ ügyvezető igazgatója. Ami pedig a kormányzati eltökéltséget illeti az egészséges életmódért vívott harcban, azt nemcsak az otthoni pálinkafőzés szabaddá tétele és a zsír termékadó-mentessége hiteltelenítheti, hanem az is, hogy hétfőn a parlament váratlanul elhalasztotta a dohánytermékek adójának beütemezett emelését.

NEIZER ANITA