Központosított közszolgáltatások: az egészségügy trójai falova

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyi Államtitkársága október 13-ántájékoztatja a megyei kórházak főigazgatóit és gazdasági igazgatóit az államiátvétel pontos folyamatáról. Ennek menetét, kivitelezését és megvalósításánaklépéseit kezdettől fogva a megyék és a kormányzat közötti egyeztetések keretébenalakították ki, a megyei tulajdonban lévő intézmények vezetőinek véleménye eszempontból nem sokat nyomott a latban.

Mi az átalakítás, illetve annak kivitelezése mögötti üzenet? Egyrészt alojalitás ex post kiprovokálása az esetleges engedetlenség szankcionálásánakkilátásba helyezésével. Mit mond Szócska Miklós? Az az intézményvezető, akiakadályozza a Semmelweis Tervben amúgy nem szereplő, az önkormányzati törvénymódosításának alakítgatása közben felvetett államosítást, annak nagyvalószínűséggel távoznia „kell” – írja az Idea Intézet blogbejegyzésének szerzője.

Félreértés ne essék, nem az egyes, esetlegesen elbocsátandó vezetők személyessértettsége a felháborodás legitimációja, hanem a módszer, amely mentén akormány a megyei befolyást megszünteti. Az igazgatás e szintje választotttestületek irányítása alatt működött, bár igen erős a gyanú, hogy ezek máridejekorán visszavonulásra kényszerültek az önjelölt egyszemélyes megyei vezetőklelkesedésével szemben – ehelyütt elég, ha a megyei elnökök által a múlt hétenaláírt egyezségre célzunk. Ez pedig nyilvánvaló jele a demokratikusdöntéshozatali utak és egyeztetések mellőzésének, hiszen úgy tűnik, a Fideszkormányzását megelőző idők minden intézménye „átalakításra” szorul, illetve perdefinitionem rossznak ítéltetik, így egyben ellenvetés nélkül felül is írhatóvalós jogállami legitimáció nélkül.

Nem fér kétség ahhoz, hogy ez a leggyorsabb mód a struktúra átalakítására, de valóbanérdemes a demokratikus folyamatok áthúzásával a gyors átalakítás mellett letennia voksot? Emellett hihető-e egyáltalán, ha valaki a közszolgáltatásoknál a tempóérvével áll elő másfél éves huzavona után – tekintve az egészségügy SemmelweisTervének megvalósítatlanságát?

De üres szavak helyett és a kivitelezés feletti döbbenet mellett érdemesnéhány kérdést feltenni a megyei kórházak központi állami átvételével, illetve ahamarosan előálló helyzettel és a működési struktúrával kapcsolatban:

• Mennyi idő alatt történhet meg az átvétel, és mindaddig milyen formábantervezik a napi irányítást megoldani a régi-új intézményvezetők?
• Ez időalatt milyen utakon történik a finanszírozás? A Magyar Államkincstárnálvezetett, vagy a korábban használt folyószámlán keresztül? Mindebből mit fognakérezni a betegek, akár a várólistákra, akár a továbbutalási rendre gondolunk?
• Mi történik azokkal a megyei intézményekkel, amelyek vezetősége fontos éshatékony szinergiát tudott kiépíteni a megyék többi, városi intézményével?Elképzelhető, hogy ezeket is átírják?
• Lesz olyan intézmény, amelyetbezárnak? Vagy erre már csak a megyei kórházak átvétele után sorra kerülő városiintézmények központosítása idején, az erőtér átrendeződése után lesz lehetőség?
•  Milyen forrásból törleszti a kórházak adósságállományát az állam, és amimég fontosabb, ha hitelből, akkor az honnan fog származni?
•  Milyengaranciákat lát arra a kormány, hogy ezek az adósságok nem halmozódnak fel újra?(Lásd: nem a tulajdonlás „a” probléma, hanem az alulfinanszírozottság és ahatékonytalan struktúra, amit a közös beszerzés csak részben enyhít.)
•Megvan-e a szükséges bürokratikus apparátus e komplex intézményrendszerirányítására?
Mindezekre a kérdésekre eddig a nyilvánosság éppen úgy nemkapott választ, mint – nagy valószínűséggel – az intézményvezetők.

A kormány központi irányításba és államosításba vetett megingathatatlan hitea közszolgáltatások terén olyan krédóvá kezd válni, mint a piacosításé a korábbiciklusokban. Az Orbán-kormánynál azonban még az érveket sem lehet látni. Azelszánt akarat az egészségügyben még a szolgáltatórendszer megmentésénekpopulista szlogenjét is magán viseli, a folyamat azonban –az idő előrehaladtával– egyre kevésbé tűnik megmentésnek. Sokkal inkább egy újabb pótcselekvésneklátszik, amellyel kapcsolatban csak reménykedhetünk, hogy akad azért némipozitív externália a betegek számára is.