Lépéskényszerben a gyógyszeripari cégek

– Sokáig úgy tűnt, a gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek a 2007-esextra adó miatt „ megússzák” a kormány mostani válságintézkedéseit, ámnem így történt. Mi vár most a gyógyszeriparra? Mivel kell szembenéznie a magyarországi piacon jelen lévő cégeknek?

– A gyógyszeripart a válság kezdeti szakasza enyhébb mértékbenérintette, mint például az építő- vagy az autóipart. Ám úgy tűnik, hogy a jelenlegi válság W-alakú kezd lenni. (Erről bővebben lásd kisebbírásunkat.) Ez azt jelenti, hogy a negatív gazdasági folyamatok után egy kis enyhülést követően újabb visszaesés jön, mielőtt végleg sikerülnetartósan pozitív pályára állítani nem csak a pénzpiacokat, de areálgazdaságot is. Jelenleg elméleti jellegű viták vannak arról, hogy amostani rossz tendencia a „W” második szára, vagy az eredeti válságelhúzódó hatása. A lényeg azonban, hogy mi, a PricewaterhouseCoopers-nél azt látjuk, hogy a gyógyszeripari cégeknek drámaian romlik anyereségességük, ezért lépéskényszerbe kerültek. A folyamatmegállítását, a profitabilitás fenntartását a cégek elsősorbanköltségeik lefaragása, működésük optimalizálása révén tudják elérni,ezért a hazai gyógyszeripar véleményünk szerint a közeljövőbenegyértelműen a hatékonyság növelésére fog koncentrálni.

– A hatékonyság növeléséről régóta beszélnek a piac szereplői, ámkeveset tudni arról, milyen eszközökkel „ operáltak” eddig. Drasztikuslépés nélkül nem orvosolható a válság. Tanácsadóként mit lát, mi zajlikmost a cégeknél?

– Mindenki próbálja a működés hatékonyságát növelni. Hozzákezdtek agyógyszerismertetői rendszerük átalakításához, módosítják azorvoslátogatók alkalmazási feltételeit, munkaszerződéseiket,időbeosztásukat. Igyekeznek az adótörvények által nyújtott, eddigesetleg figyelmen kívül hagyott lehetőségeket is kihasználni. Jelentősen csökken a szakmai rendezvényekre, konferenciákra fordított támogatásokösszege, és a promócióban is eltolódnak a hangsúlyok az online marketing felé. Azt látjuk, hogy amíg az elmúlt években kisebb átstrukturálásokat hajtottak végre a piaci szereplők, most elérkeztek ahhoz a ponthoz,amikor a mélyreható, koncepcionális változtatások elkerülhetetlenek. A hatékonyságnövelésnél egyáltalán nem mindegy, hogy az adott cégkizárólag forgalmazói, vagy gyártói, esetleg disztribútori kapacitássalis rendelkezik. Egy gyártó sokkal komplexebb tevékenységet folytat, ígykönnyebb olyan területet találni, ahol a működés optimalizálásávalköltség takarítható meg. Viszont a forgalmazóknál is számos lehetőségetlátunk az eredményesség fokozására.

– Már most is több száz embert bocsátottak el az iparból. Kik a legnagyobb vesztesei az iparági extra-extra adónak?

– A különadó jelenlegi formájában különösen azokat a cégeket érintiérzékenyen, amelyek csak forgalmazási és ismertetési tevékenységetfolytatnak Magyarországon, hiszen ezen szereplők terheit még a K+Ftevékenység után igénybe vehető kedvezmény sem enyhíti. Nagy terhetjelent azonban a különadó szignifikáns növekedése az olyan cégek számára is, amelyek K+F kapacitásokat tartanak fenn, hiszen csak a legnagyobbhazai gyógyszergyárak teljesítik a megelőző évi befizetések 100%-ánakmértékéig terjedő K+F kedvezmény feltételeit. A különadók bevezetésévelazonban a terhek növekedése még nem ért véget. A tb-támogatásokfelülvizsgálata újabb fordulatokat hozhat, ezért az átszervezéseredményeként olyan rugalmas működési struktúrát érdemes létrehozni,amely az esetleges későbbi érvágásokra is megfelelően tud reagálni.

– Jelenleg milyen eszközei vannak ma egy gyártónak, hogy lobbizzon az általa gyártott/forgalmazott készítmények érdekében?

– Úgy tűnik, akad még lehetőség a rendszerben, hisz a 2012-esköltségvetésben egyelőre sok a nyitott kérdés, így például nemtisztázott a K+F támogatás jövője sem. Úgy gondolom, az ipar szereplőijelenleg is erősen lobbiznak, a kérdés az, hogy ez eredményre vezet-e.

– A PwC-nek széles rálátása van a térség országaira. Hol megy jól a gyógyszeriparnak, hol van a legnagyobb megszorítás?

– Az oroszországi piac még elég jövedelmező, ott egyelőre nincs amienkhez hasonló gyógyszerár támogatási rendszer. Két éve Romániábanegy, a magyarhoz némileg hasonlító többlet-adót róttak ki az iparagra,és úgy tudjuk, a lengyelek is hasonló megoldáson törik a fejüket. Arégió országai ugyanis átveszik egymástól a „jó ötleteket”. Európa egyes jóléti államaiban pedig a gyógyszerár-támogatások felülvizsgálata ésgyökeres újragondolása van napirenden, mert a jelenlegi rendszer többországban gyakorlatilag finanszírozhatatlanná vált.

 

W-alakú válság

A legismertebb és mind a mai napig legtöbb vitát kiváltó W-alakú válság 1929-től egészen a második világháború kezdetéig tartott. Sőt egyes elemzők bizonyos hatásait még a háború utáni években isfelfedezni vélik. Az első szakasza a „nagy gazdasági világválság” névenelhíresült 1929–33 közötti időszak volt, amit a Roosevelt-féle New Deal orvosolt. Az egyensúlytalanság azonban nem szűnt meg avilággazdaságban, és különösen nem az Egyesült Államokban, ahol abajokat évek múlva is az igen magas munkanélküliség mutatta, még akkoris, ha 14 százalék körüli rátája sokkal alacsonyabb volt, mint az1933-ban mért 25 százalék. Amikor azonban 1937 júniusában akormány a büdzsé kiegyensúlyozása miatt visszafogta a foglalkoztatásjavítását célzó kiadásokat, a gazdaság lejtmenetbe fordult. A növekedés 1938 közepéig visszakapaszkodott ugyan az egy évvel korábbi szintjére, de a foglalkoztatás csak 1941-re érte el az 1937-es szintet, amiben pedig már bőven benne volt a háborús megrendelések hatása.