Megkezdődött a vagyonmentés

Becslések szerint akár több tízmilliárdos értékben vannak ugyanislélegeztetőgépek, infúziós pumpák és egyéb orvosi eszközök vezetőorvosok által létrehozott alapítványok tulajdonában. Ha pedig azállamosítás vagy más ok miatt esetleg mozdul a főorvos, akkor magávalviszi a gépeket is. Három-négy éve a fővárosi Szent János Kórházpatológiája maradt egyik napról a másikra speciális hűtők, mikroszkóp,leletező számítógép nélkül csak azért, mert távozott az osztályvezetőfőorvos. A munkához addig használt eszközök nagyobb hányada ugyanis azáltala létrehozott alapítvány tulajdona volt, és azokat úgymond csak„használta” az intézmény.

Az ott és akkor leszerelt gépeknek csak a számbavételéről többoldalas lajstrom készült. Sokkoló élményben volt része az állam képviselőjénekakkor is, amikor három bezárandó intézményben – az OrszágosPszichiátriai és Neurológiai Intézetben, a Szabolcs utcai kórházban és a sváb-hegyi gyermekszanatóriumban – a felszámoló alig talált megnéhányat az értékesebb gépek közül, azok nagyobb hányada ugyanis szintén alapítványi tulajdonban volt. Az ilyen gépeket a gyártó vagy aforgalmazó cégek közvetlen szerződéssel telepítik az adott kórházba,vagy az alapítványmaga működteti azokat, és vannak olyan eszközök is,amelyek odahelyezéséről papír sincs.

Nehéz rendet vágni ebben a tulajdondzsungelben. A fővárosi PéterfySándor utcai kórházban azonban valahogy sikerült: tavaly a tulajdonosösztökélésére próbálták rendezni az intézmény és alapítványi eszközök„viszonyát”. Sásdi Antal főigazgató azt mondja: be lehet hozni továbbrais az adományozott tárgyakat, de azokat már csak akkor szabad használni, ha azt aműszaki osztály lajstromba veszi és a kórház működteti. Elvinni pedig már csak akkor lehet, ha az alapítványi kuratórium úgy döntene,de erre még nem volt példa. Az adott testületben a kórháznak is ott van a képviselője.

Az egészségügyi vagyonmentés –mások erre a vagyonleltár kifejezésthasználják – mindenesetre megkezdődött. A megyék egy részében ugyanis az önkormányzatok a konszolidáció fejében átadandó feladatokhoz kötöttingatlanok és szolgáltatások közül csak azt adnák át az államnak, amitfeltétlenül muszáj. Van olyan önkormányzat, ahol az intézményekfelmérésekor külön listázzák, mik azok az ingóságok, szolgáltatások,amelyek még az államosítás előtt magánműködtetőkhöz menthetők. A skálameglehetősen széles, és megvan a kellő rutin is: a kiszervezés nem álltúl távol a tulajdonos önkormányzatoktól.

Az Állami Számvevőszék két évvel ezelőtti vizsgálata szerint akórházak többségében magánszolgáltatók végezték például a mosatást, azőrzés-védelmet, az energetikai szolgáltatásokat, a betegélelmezést. Most gőzerővel zajlik a feladatok szerződéseinek megújítása: számos helyenigyekeznek kihasználni azt az időt, amíg nem az állam, hanem a helyierők dönthetnek arról, kinek adják oda hosszú távra az üzleteket.Kellemetlen meglepetés lehet ez az egészségügyi tárcának, amelynekvezetői épp a beszerzések központosításából és ésszerűsítéséből remélnek fejlesztési forrásokat.

Az állam könnyen pórul járhat azért is, mert a közintézmények, köztük a kórházak ingatlan- és eszköznyilvántartása meglehetősen slampos.Könnyen előfordulhat, hogy rég megszűnt, lebontott épületek még mindigszerepelnek a telekkönyvekben, de az is megtörténhet, hogy olyasmi isvan az intézmények területén, ami sohasem volt az övék. Gyakori akórházak belső udvarainak, telkeinek hosszú távú bérbeadása, például.Ezeken aztán magánberuházók által épített, magántulajdonú épületekállnak. Senki sem tudja mi lesz a sorsuk az államosítással, illetvehogyan teremthetők köröttük tiszta viszonyok. Lapunk úgy tudja: többmegye azt fontolgatja, hogy nem adná oda az államnak a kórházaikterületén lévő teniszpályákat, oktatóközpontokat, bölcsődei épületeket,nővérszállókat. Az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklósviszont többször nyilvánvalóvá tette: ő éppen ezek hasznosításábólteremtené elő az egészségügy átalakításához szükséges forrásokat.

– Nem könnyítimeg az önkormányzatok helyzetét, hogy az államifeladatátvállalással kapcsolatban eddig csak elvi útmutatás létezik –mondja Bányai Gábor, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat közgyűlésielnöke, aki szerint jogszabályok nélkül csak felkészülni tudnak azátadásra. Egyelőre erre várnak, de készek átadni mindent, amit számukraelőírnak. A kórházat úgy adják oda az államnak, ahogyan van. Nem isgondoltak rá, hogy valamit ki kéne a kórházi vagyonból vennie aközgyűlésnek: ha a feladatot átveszi az állam, nincs miért megtartanibármit, ami a gyógyításhoz kell.

Az elnök nem tagadja, fáj ez nekik, hiszen épp most érne be többévesmunkájuk: hamarosan elkészül a 12milliárdos beruházással kialakított újés – állítja – finanszírozható kórház. Az összes telephely végreegyetlen tömbbe kerül. Az önkormányzat saját forrásból ad idén további208 milliót az ajtók cseréjére, a műtők felújítására, és nyilván ez apénz is ott marad a kórháznál. Egyelőre viszont kérdés: mi legyen abetegek, vagymásmagánszemélyek adományaival? Előfordul, hogy szántót,lakást, egyéb ingatlant, festményt hagynak a betegek az önkormányzatra.Ezen hagyatékok sorsáról még nincs döntés –mondja.

– Más veszteségekkel is lehet majd az államosításkor számolni –állítja Dózsa Csaba közgazdász, aki megerősíti: nincs tényszerű leltár a kórházakba működés közben bekerült ilyenolyan tulajdonú eszközökről,műszerekről. Azt sem lehet tudni, mekkora problémát okoz majd azellátásban, ha ezeket tulajdonosaik az államosításkor magukkal viszik.Ráadásul további károkat okozhat, ha nem derül ki viszonylag hamar, hogy milyen kompetenciák maradnak meg az államosítással a menedzsmentnél. Afőigazgatók egy része már most kivár, nem mer beszerzéseketkezdeményezni, nem tudja, hogy köthet-e szerződést a beszállítókkal ésorvosokkal. A bizonytalanság miatt pedig ügyeleti szolgáltatók és másszakemberek nélkül maradhatnak az intézmények. Ez pedig gondot okozhat a napi ellátásban.

A bizonytalanság azonban növelheti a kórházi hitelek költségeit is.Az uniós pénzből felújítandó kórházaknál a tulajdonos önkormányzatokönrészét gyakran úgy finanszírozták, hogy azt a kórházak sajátbevételeikből kölcsönözték a fenntartónak, ésmost könnyen lehet, hogy apénzt már nem kapják vissza. Dózsa Csaba hangsúlyozza: ha mármegszületett a politikai döntés az átvételről, akkor az intézkedéslegyen minél gyorsabb, határozottabb, hogy csökkentse az előbbiekbenfelsorolt átmeneti időszak kockázatait és veszteségeit. Mielőbb álljonfel az állami irányítás intézményrendszere, és szabályozzák egyértelműen a kórházak menedzsmentjének hatáskörét.