Milyen is egy hiteles kamarai választás?

Jelentős, a hitelességüket nagyban javítóváltozások várhatók a kamarák életében, ha a parlament elfogadja asalátatörvényhez benyújtott, immár módosított bizottsági módosítójavaslatot. Bár a korábban csak lex-Égerként emlegetett elképzeléseredeti célja minden bizonnyal a mai vezetők újraválasztásánakmegakadályozása volt, annak bevezetése ugyanakkor szélesítené a köztestületi demokráciát, a korábbinál jelentősen nagyobb részvételi arányt elvárva a választásokon.

Hogy minderre nagy szükség van, azt visszaigazolja egy a MedicalOnline birtokába került, az orvoskamarai választások mikéntjét taglalóösszesítés, mely szerint a Baranya megye területi szervezetek körébenpéldául 1784-en voltak jogosultak a választásra. A megválasztható 28 területi és 14 országos küldöttet 52 megjelent, a tagok 2,9 százaléka választotta meg. Hozzá kell tenni azonban, hogy ennek kijelentése is bizonytalan, van ugyanis olyan szervezet, amelynél a történtek nincsenek, vagy nem kellően vannak dokumentálva. De nem ez az egyetlen eset.

Borsod-Abaúj Zemplénben 1719-ből hetvenen választottak. Békéscsabán 254-ből 14-en,Csongrádban, Hódmezővásárhelyen 129-ből tízen. A Fejér megyei adatokbólnem olvasható ki, hogy hány küldöttből hányan választottak. Tolnában aDombóvár-Tamási összevont területi szervezetnél 117-ből kilencen,Szekszárdon-Bonyhádon 419-ből 15-en választották meg a területi ésországos küldötteket. Szabolcsban, Nyíregyházán 763 szavazásra jogosult közül 11 ember választott meg 15 megyei és 7 országos küldöttet. Kisvárdán 124-ből öten voltak jelen. De nem jobb a helyzet Vas ésVeszprém megyében sem: előbbiben 741 jogosult közül 21 kamarai tagjelent meg (nevük, pecsétszámuk a dokumentáció szerint ismeretlen,miközben ők választottak meg 14 megyei és 7 országos küldöttet), míg Veszprémben még rosszabb az arány: ott 840 jogosultból jelentek meg 10-en, hogy 8 országos küldöttet válasszanak. Zalában, Zalaegerszegen 429-bőlheten jelentek meg, a nagykanizsai szervezetnél pedig 191-ből 12-envoksoltak.

Budapesten – akárcsak vidéken – határozatképtelenség miatt mindenütt ismételt szavazást kellett tartani. A legtöbb helyütt a fővárosban „még azt sem tudni”, vajon hányan voltak jogosultak a szavazásra. Az V. kerületben nem lehet eldönteni, hogy a 43-ból 19-en vagy 18-anvettek-e részt a választásban. A VI. kerületben 488-ból 32-en szavaztak. A később a szaktárca által is vitatott józsefvárosi szavazáson pedig –ahol az Éger egyik kihívójaként ismert Lotz Gábort helyielnökké választották, 99-en szavaztak és tovább biztosítottak errelehetőséget, mint elvben lehetett volna. A vitatott küldöttgyűlésenegyébként épp azért adtak lehetőséget arra, hogy tagjaik a közgyűléstkövető néhány órában még leadhassák voksaikat, hogy szélesedjék ademokrácia. Hogy minél többek véleménye megjelenhessen aküldöttközgyűlésen. Lotz és mások szerint ugyanis az országos küldötteknem reprezentálták a tagságot, hiszen az alacsony részvétel miatt mindössze a tagság három százaléka választott.

Az elnök-aspiráns Lotz Gábort akkoriban alelnöknek és főtitkárnak isjelölték, bár a választás szabályainak kialakítása, a küldöttekösszetétele alapján valójában kevés esélyt látott megválasztására. Nemis lett elnök, ám mint munkatársunknak elmondta: nagy szükség volna aköztestület országos vezetőségében az ellensúlyra. A változtatásraazonban – úgy tűnik – csak mostanában érett meg az idő oly módon, hogy Kovács József, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága nevével jelezve bizottsági javaslat készült a parlament által tárgyalt egészségügyi salátatörvényhez. Ennek lényege az volt, hogy október 31-ig új kamarai választásokat kell tartani, és ezt követően azok az országos vezetők, akiket korábban márkétszer megválasztottak jelenlegi tisztségükre, a továbbiakban nemtölthetik be a funkciót. A „Lex Éger”-ként elhíresült indítványt azonban az új miniszterrel történt kamarai találkozót követően június 5-énvisszavonták, majd a módosítót módosították „a szakmai kamarákműködésének átláthatósága, a tisztségviselők választásiminimumfeltételeinek és az arányos képviseletnek a biztosításaérdekében.”

Minimumfeltételek, érvényességi küszöb, távszavazás

Az új javaslatot Páva Hanna helyettes államtitkár a többiközt azzal indokolta, hogy a kamaráknak evidens érdekük, hogy legitimmódon működjenek. Amennyiben tehát a salátatörvény végszavazásakor aparlament is úgy dönt, s erre a kormánypárti többség garancia, akamarákról szóló 2006. évi törvényben minimumfeltételeket rögzítenek a kamarai választási rendszerre. A választások első fordulójában az érvényességi küszöböt a szavazásra jogosultak felében, a második fordulóban pedig negyedében határozzák meg. A tervek szerint hosszabb választási időszakot hirdetnek meg, ami akáregy hónap is lehet, és lehetőség lesz távszavazásra is az internetsegítségével. A korábbi pontatlanságok és hiányosságok elkerüléseérdekében rögzítik a dokumentációs kötelezettséget, és előírják, mimindennek kell megállapíthatónak lennie a választásról készültjegyzőkönyv, hang- vagy mozgókép-felvétel segítségével. A minisztertörvényességi felügyeletének erősítését is tervezik, hogy a mainálátláthatóbb legyen a kamarák gazdálkodása.

A kamarák közül a módosítás módosítása után lényegében csak a MOK-nak vannak komoly kifogásai a javaslattal szemben, leginkább azért, mert az felülírja a kormány és a kamarák között született tavalyimegállapodást. A sokat emlegetett „kezdőpontot”, amelytől az egy-egyországos tisztségviselő számára engedélyezett két betölthető ciklustszámítják. Ez lapzártánk idején úgy tűnik, továbbra is 2007 áprilisalesz a korábban kialkudott 2011 helyett, bár az orvosi kamara elnökejelezte, újfent Balog Zoltán miniszterhez fordulnaksegítségért. Ha ugyanis a javaslatot a jelenlegi formájában fogadják el, akkor 2015-től a kamarai tisztségviselők túlnyomó többsége „mindörökrelecserélődik”, ami szerinte komoly zavart okozhat a köztestületekműködésében.

Nem kis számban vannak azonban, akik örülnének a kamara demokratizálódásának. A rezidenseket képviselő Papp Magor érdeklődésünkre például azt jelezte: a fiatal orvosok körében rendkívül kedvezőtlen a kamara megítélése, holott mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a köztestület erős éshiteles legyen. Amennyiben kötelező a szervezetben a tagság, akkorvéleménye szerint nemcsak vállalható, de el is várható, hogy a tagságnak a korábbinál nagyobb szava legyen. Súlytalanná teszi a szervezetet, ha a vezető pozíciókba kerülőszemélyeket csupán a tagok néhány százaléka választja meg. Ahhozazonban, hogy a tagság magáénak érezze a szervezetet, alapvetőstrukturális változásokra is szükség van, s amíg ez a változás nemkövetkezik be, ő maga semmiképpen sem vállalna feladatot a MOKvezetőségében.