Mitugrász piaci szereplő válhat hazánkból

Téves helyzetértékelésen vagy lehet, hogy pusztán banális tévedésen alapul a Széll Kálmán Terv brutális, 120 milliárd forintos megvonása, fogalmazott Dankó Dávid az IME legutóbbi konferenciáján. A Corvinus Egyetem kutatásvezetője azarányokat érzékeltetve elmondta: az elvonás a teljes gyógyszerkasszaegyharmad részét teszi ki, amiből ráadásul egyetlen fillér sem kerülvissza az egészségügybe.

Tényként ismerte el, hogy van megtakarítási potenciál a gyógyszerpiac rendszerében, ám szerinte nagyságrendben jóval kisebb, így a szakemberrendkívül szkeptikus abban, hogy a kitűzött cél megvalósul-e, illetveúgy látja, ha meg is valósul, akkor máshol fog problémát generálni.

Az elmúlt év kormányzati intézkedései szerinte jellemzően hatalmaselánnal indultak, majd a szereplők rájöttek, hogy jóval bonyolultabb ésszerteágazóbb ez a rendszer, mint ahogy gondolták. Ennek ellenére nemlett visszakozz belőle, hanem inkább egyfajta dacos, „ha már kimondtuk,meg kell csinálni” kényszere jellemzi magatartásukat, miközben önállóéletre kelnek a csomagok, s lassan maguk alá temetik az ötletadókatDankó Dávid szerint.

Jelenleg a döntéshozók elkötelezettnek látszanak a gyógyszerpiaciirracionális tervek véghez vitelében, s túllőnek a realisztikus ésracionális célon. Válaszul hatalmas leépítések zajlanak az ágazatban,negyven-, de akár hatvanszázalékos létszámcsökkentésről is beszélnek,ami azért is durva, mert az iparág mintegy a 15-20 ezer dolgozótfoglalkoztat (nem beszélve a holdudvar munkavállalóiról). A szakemberszerint, ha csak átlagosan harminc százalékkal számolnak, már akkor is4500 ember átlagosnál magasabb fizetésének járulékos költségétől esik el az állam.

A leépítés mellett a másik lehetséges válasz az átszervezés: agyártók megpróbálják kevesebb belső erőforrással megoldani feladatukat.Ennek kapcsán érdemes a regionalizációra figyelni, s látható, hogy arégióközpontok nem Magyarországon vannak. Finom üzenetként kellértelmezni, hogy van, ahol a balkáni országokkal sorolták egy régióbahazánkat, vagy a régió központjának például nem Budapestet, hanem Prágát jelölték ki. Mint Dankó Dávid fogalmazott, a „leírós fázis jellemző”,kicsit „kidefiniálták” Magyarországot az EU-tagállamok közül, aminekegyik következménye, hogy ezután nehéz lesz a befektetéseket idehozni.

Az átszervezés, átalakítás mellett további következménye lehet azárak lefelé préselésének, hogy a gyártók felfüggesztik az új origináliskészítményeket, csökken a lojalitásuk, és bárhogy is hívják a céget,bizony indiai alapanyagból fogja előállítani a generikus gyógyszereket.Dankó Dávid jogosnak tartotta a kritikát, mondván, hazánkban valóbanmagas a generikumok árszintje, ám leszögezte: nem szabad elfeledkezniarról sem, hogy a gyógyszeripar a szinte egyetlen, nem felvásároltnemzetgazdasági ágazat.

A prés hatására biztosan kevesebb orvoslátogató lesz, mint korábban,helyette az internetes módszerek térhódítása várható. Nem kell attóltartani rövidtávon, hogy a gyártók felpakolnak és kivonulnak hazánkból,ám attól igen, hogy a kisebb piacokról kivonhatják azokat a termékeiket, amelyeket nagyobb piacokon magasabb az árszinten tudnak értékesíteni –teljesen felesleges ugyanis kockáztatniuk a nagyobb piacok árszintjét az itthoni lehetőségekért. Döntéseik nyomán számítani kell átmeneti vagyvégleges termékhiányra a gyártás leállítása vagy áthelyezése miatt:Magyarország ugyanis „mitugász piacnak” számít.

Nem ért egyet azzal a véleménnyel Dankó Dávid, hogy hazánkban sokkalkevesebb új hatóanyag érhető el, mint az EU más tagállamaiban, devalóban figyelmeztető trend, hogy sokkal lassabban jutnak el az újhatóanyagok a betegekhez. Az okok között nemcsak az OEP lassú befogadási gyakorlata szerepel, hanem az is, hogy a gyártók nem olyan aktivitással hozzák már termékeiket, mint korábban, s így ezen a szinten ismegindult hazánk leszakadása.

Hogy milyen további reakciók várhatóak az iparág szereplőitől? DankóDávid szerint ugyan a gyártók nem mennek el más országba termelni, mertvan annyi likviditásuk, hogy a rossz periódust átvészeljenek, debővülés, fejlesztés nem lesz. Ki fognak szállni az egészségügyilyen-olyan, akár bújtatott finanszírozásából – nem teljesen, nemmindenkit cserbenhagyva, de kétszer is meggondolják majd, mi fér bele és mi nem a költségvetésükbe. Bizonytalanná válik az új terápiákbevezetése, csökken a rabatt, az adomány, a fizetési határidő, szakmaijuttatás. A központi gyógyszerbeszerzés pedig új helyzet elé állítja agyártókat: erre még keresik a válaszokat.