Nem beszélnek az orvosok a gyermekek kövérségéről

A 29,1 százalékos adat kicsi ugyan, mégis jelentős javulás az 1999-es arányhoz képest, amely mindössze 19,4 százalék volt.

A kutatás vezető szerzője, dr. Eliana M. Perrin azt mondta:„Ha a szülők tisztában lennének vele, hogy gyermekük túlsúlyos,valószínűleg motiváltabbak lennének, és inkább megfogadnák az egészséges étkezésre és a fizikai aktivitásra vonatkozó tanácsokat. De csak kishányaduk hallott gyermeke testsúlyáról az orvostól. Mint egészségügyiszolgáltatóknak, kötelességünk lenne szűrni a túlsúlyt és az elhízást,és tapintatosan megbeszélni a problémát a szülőkkel. Nyilvánvalóazonban, hogy ezt nem tesszük meg, vagy nem olyan módon tesszük, hogy arra a szülők odafigyeljenek és emlékezzenek rá. Bár az utóbbi években javult a helyzet, még bőven van tennivaló ezen a téren”.

Dr. Perrin és munkatársai trendanalízist végeztek: megvizsgálták, hogy az utóbbi 10 évben hogyan alakult azoknak aszülőknek az aránya, akiknek valamilyen egészségügyi szakdolgozó beszélt gyermekük kövérségéről. Olyan gyermekekre vonatkozó adatokatvizsgáltak, akiknek testtömegindexe (BMI) meghaladta a 85. percentilist – szám szerint 4985, 2 és 15 év közötti gyermek adatait. A vizsgáltidőszak 1999-től 2008-ig terjedt.

A kutatók eredményei szerint 1999-ben a szülők 19,4 százalékának,2004-ben 23,4 százalékuknak, 2008-ban 29,1 százalékuknak beszélt azorvos vagy más szakdolgozó gyermekük kövérségéről. 2008-ban a nagyonelhízott gyermekek szülei közül csak 58 százalék emlékezett arra, hogy a gyermekorvos vagy más egészségügyi dolgozó említést tett volna agyermek testsúlyáról.

Dr.Penn szerint a következőkben meg kell nézni, hogy a testsúllyal kapcsolatos kommunikáció hogyan befolyásolja a szülők viselkedését. Ha valóban úgy van, ahogyan kis vizsgálatokban kimutatták, akkor a szülők felvilágosítása arról, hogy gyermekük túlsúlyos, arra készteti őket, hogy megváltoztassák a gyermek életstílusát. Meg kell tudni azt is, hogy mi akadályozza az erről való kommunikációt orvos és szülő között.