OECD: sereghajtók lettünk az állami egészségügyi kiadások terén!

 

„Előremutató és kockázatmenteskezdeményezés az e-recept napokban meghirdetett 2012-es bevezetése,hiszen az egészségpénztáraknál évek óta panaszmentesen és olcsón működik ugyanez az infrastruktúra „kicsiben”, nincs tehát más teendő, mintállami szinten bevezetni ugyanazt a digitális rendszert” – állítjaSemerédy Péter, az Optisoft Nyrt. igazgatótanácsának elnöke. „Ez azonban elsősorban kényelmi, és csak másodsorban költségmegtakarítási lépés. Az igazi előrelépést sokkal inkább a kórlapok digitalizálása jelentené.”Ez az informatikai alapú fejlesztés ráadásul arányait tekintve aleghasznosabban elköltött pénz lenne: számottevően csökkentheti avizsgálatok számát, jelentős időt szabadíthat fel a ténylegesbetegellátásra és megalapozott adatokat biztosíthat kutatásokhoz és azágazat további finomhangolásához.

Többek közt erre a célra kötöttszakmai szövetséget az Optisoft Számítástechnikai Nyrt., a TempoEgészségpénztár, a Medicor Elektronika Zrt., a Kék LagúnaEgészségközpont és a Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság. Afelesleges vizsgálatok elhagyásával, az adminisztráció egyszerűsítésével és a redundáns orvos-beteg találkozások számának csökkentésével azágazati megtakarítás milliárdokban lenne mérhető. Főleg akkor szükségesez, amikor az amúgy is stagnáló vagy éppen csökkenő GDP-ből egyrekevesebbet fordít az állam az egészségügyi ellátásokra (2009-ben ateljes egészségügyi kiadások 69,7 százaléka származott költségvetésiforrásból – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – OECD – országainak átlagban ez az arány 71,7 százalék).

A hazai egészségügy másik negatív jellemzője a szakemberek hiánya: míg az OECD tagországaiban 3,1 orvos jut ezer lakosra, ez az arány hazánkbancsupán 3, ráadásul vannak kifejezetten hiány szakok: például aradiológiában, aneszteziológiában. Az ápolók tekintetében még rosszabbul állunk, hiszen az OECD tagállamok átlaga 8,4, míg itthon 6,2 ápoló jutezer főre. A szakorvosok csökkenő száma által felvetett problémák egyrészére, ha megoldást nem is, de mindenféleképpen könnyebbségetjelenthet a rendelőintézetek becsatornázása egy országos adatbázisba. Aradiológus szakorvosok esetében – mivel nincs szükség közvetlenbeteg-orvos kapcsolatra – az egyes felvételek kiértékelésében akár egymásik rendelőintézet specialistája is részt vehet, amennyiben adigitalizált felvételek eljutnak hozzá, és nem kényszerül sajáteszközein újra felvételt készíteni, jelentős sorbanállást generálvaezzel.

A különleges szaktudást igénylőbetegségek diagnosztizálásában, a kezelések konzultációjában is nagysegítséget jelenthet, amennyiben a leleteket az ország bármelyikspecialistája megtekintheti. A felesleges vizsgálatok elkerülésével anem sürgős vizsgálatok várólistái is jelentősen rövidülhetnének.

Harmadannyi gép – nem megengedhető a feleslegesen ismételt vizsgálat

Az egészségügyi és diagnosztikai adatok az OECD átlagnál kevesebb orvosieszköz jobb kihasználását is ösztönözné. Amíg idehaza egymillió lakosracsak 7,2 számítógépes képalkotó berendezés (CT-készülék) és 2,8 mágneses magrezonanciás képalkotó (MRI-készülék) jut, addig a tagállamok átlaga22,1 és 12. Ráadásul ehhez a gépszámhoz viszonylag magas vizsgálati szám – 2009-ben például 735 960 – társul. Amennyiben ezeken végrehajtottvizsgálatok eredményei a páciensekhez köthetően egy szerveren kerülnének tárolásra, akkor egy baleset vagy hirtelen rosszullét esetén az országösszes rendelőintézetében elérhetővé válnának a beteg korábbi adatai ésleletei, könnyítve ezzel az ellátás sikerét.