Papp: svéd mintájú vagyonadó a megoldás

Az ön egyik fontos állítása – amit már számos alkalommal leírt – hogy adócsökkentésre van szüksége a kkv-knak. Az teljesen világos, hogy egy átlagos magyar kkv képtelen kitermelni a jelenlegi adó-, és járulékterheket, pláne, ha ezekhez még  kamatterhek is társulnak. De biztos, hogy ennek oka a magas adó? Nem inkább a kisvállalkozások tőkehelyzete, piaci lehetőségei, és így tovább?

A magyar kisvállalkozások alacsony termelékenységűek, ebből következően magas a termelésben az élőmunka aránya. A magyar adórendszer olyan, hogy az élőmunka terhelése magas. Következésképp a kisvállalkozások adóterhelése is magas, jóval magasabb, mint a multinacionális cégeké. Míg egy multinacionális cég által megtermelt GDP-nek [az interjú további részében az egy cég által megtermelt GDP-rész gyakran GDP-nek említődik – a szerk.] csak nagyjából 20-30 százalék az adótartalma – ebben minden adó és járulék benne van – addig egy kisvállalkozásnál több mint 50 százalék. 

Ezért széles körben elterjedt gyakorlat a kisvállalatoknál, hogy az alkalmazottak a fizetésük egy részét zsebbe kapják. Így viszik le az adókötelezettségüket a megtermelt GDP-jük 40 százaléka közelébe, ahol már versenyképesebbek.

Ahol van nem számlás bevétel, ott egyszerűen megoldják ezt a kérdést. Ahol nincs, ott van számlavásárlás, offshore számlák. Azt kellene megértenie a kormányzatnak, hogy erre a 40 százalék körüli szintre kellene levinni a kis cégek adóterhelését, hogy ne legyen értelme adót csalni.

A termelékenység, az élőmunkaarány a fő oka a kis cégek nagyvállalatokénál nagyobb adóterhelésének?

Nem kizárólagosan. Ha megnézünk egy zöldmezősen hazánkban
az államból élő vállalatok több közpénzt kapnak, mint amennyit adóként befizetnek. beruházó nagyvállalatot, akkor ugye kap társaságiadó-kedvezményt, 99 százalékban exportra termel, tehát a termékei után az áfafizetési kötelezettség sem nálunk keletkezik. A magas profit után az osztalékadót sem itt teljesíti. Ehhez társul még a már említett nagyfokú termelékenysége. 

Érdemes nézegetni a vállalatok mérlegeit. Bár nincs közvetlenül benne, kiszámolható, hogy a megtermelt GDP-jükben mekkora szeletet hasít ki az állam, mennyit a nettó bérköltség, s mennyi marad profitra. Óriási különbségeket látunk vállalattípusok szerint. A tipikus magyar kkv által megtermelt érték több mint felét elviszi az állam, egy jelentős rész, mintegy az ötöde elmegy nettó bérköltségre, komoly hányad megy el kamatokra. A profit alig néhány százalék. A tőkeerős multi hazai leánycégének finanszírozása az anyacég által megoldott, a kamatköltség így gyakran zérus. A nettó bérköltség, és az adóteher messze elmarad GDP-arányosan tekintve a magyar kkv-hoz képest, a legnagyobb részt mind közül pedig a profit hasítja ki.

S ott a mérlegek harmadik típusa, a politikai elittel összefonódott magyar, külföldi, vegyes vagy állami vállalatoké, amelyek nem a piacon méretődnek meg, hanem állami, önkormányzati megrendelésekből élnek, és politikai, hatalmi befolyásoktól függenek. 

Tipikusan ezek a cégek a túlárazott projektek megvalósítását alulfizetett alvállalkozókra bízzák, amelyek a munkát a vállalt nyomott áron csak adócsalással tudják elvégezni. A fővállalkozó cégek pedig hipokrita módon szépen leadóznak a menedzsereik magas fizetése után – avagy még azt sem, a profitot pedig eltüntetik adóparadicsomokba, kapcsolt vállalkozásokon keresztül, vagy más technikákkal. Nem kis összegekről van szó, mert 1500-2000 milliárd forint Magyarországon évente, ami állam, önkormányzat által finanszírozott közbeszerzés. Az élen állunk az Európai Unióban az állam gazdasági tevékenységének GDP-hez viszonyított arányát tekintve, kiemelkedő a súlya a közbeszerzéseknek, a vállalatok állami támogatásának. Ezek az államból élő vállalatok több közpénzt kapnak, mint amennyit adóként befizetnek.

Az Állami Számvevőszék is fölhívta korábban a figyelmet, hogy mennyire sokat költünk nemzetközi összehasonlításban az állam gazdasági tevékenységére.

Igen. Tegyük hozzá, ez egy eufemisztikus elnevezés, a közpénzek ellopásáról van szó. Még a Közbeszerzések Tanácsa szerint is 25 százalékkal többet költünk el közbeszerzésekre, mint amennyit kellene. Ez évente 400 milliárd forint! Ennyit lopnak el. Nemcsak a szociális újraelosztásból, hanem ebből a versenyszférában végbemenő „újraelosztásból” is vissza kellene venni a kormányzatnak. Ez lenne az elsődleges feltétele annak, hogy létre lehessen hozni a jelenlegi adórendszer radikális átalakításával egy versenyképesebbet. 

Az világos, hogy a magyar kkv-k adóterhelése nagyobb a termelékenyebb multikénál, és sokuk nehezen vagy egyáltalán nem tud hófehéren működni. De ha lejjebb visszük a járulékkulcsokat, akkor a termelékeny multik is még kevesebb adót fizetnek majd. A kevesebb adóbevételből pedig kemény dió lesz fönntartani az állami szolgáltatásokat legalább a jelenlegi szintjükön, az egészségügyet, az oktatást, és a többit. A korrupció költsége pedig nehezen csökkenthető rövid távon, még ha van is rá szándék.

Ha egy olyan adórendszer lesz, amely végre kedvező lenne a
Svédországban 15 évig volt 1,5 százaléknyi vagyonadó a 250 ezer euró fölötti vagyonokra, s 15 év alatt 80-ról 35 százalékra tudták levinni a GDP-arányos államadósságukat. kkv-knak, akkor egy valóban értékes, foglalkoztatás-, és adóbevétel-bővítő növekedés indulna meg. Folytatni kell természetesen a költségvetési takarékosságot is. Azért tegyük hozzá, az adórendszer radikális átalakítása azt is jelenti, hogy be kell vezetni egy olyan új adónemet, amelyet nem a vállalkozások, hanem a háztartások fizetnek. A vagyonadóra gondolok, ami nagyon hiányzik a magyar adórendszerből. S nemcsak ingatlanra kellene kivetni. Olyan alapelvet kellene alkalmazni, hogy aki rendesen befizette az adóját, a személyi jövedelemadót, annak ne kelljen többet fizetni, mint korábban. A vagyonadóval be tudnánk hozni a közteherviselés alá azokat, aki addig kihúzták magukat alóla. 

A Bajnai-kormány bevezetett vagyonadót, 60 milliárd forintos éves bevételt vártak belőle, ami az egész állami költségvetéshez képest szinte jelentéktelen összeg.

Igen, mert rosszul csinálták, sikerült ezzel lejáratniuk a vagyonadó intézményét. Svédországban 15 évig volt 1,5 százaléknyi vagyonadó a 250 ezer euró fölötti vagyonokra, s 15 év alatt 80-ról 35 százalékra tudták levinni a GDP-arányos államadósságukat. Nyilván nemcsak a vagyonadónak köszönhetően, de azért ennek is része volt ebben. Ez egy igazságos adó volt, amit csak a gazdagok fizettek, s csak a 250 ezer euró fölötti részre.
Ilyen típusú adót kellene tehát Magyarországon is bevezetni? Mennyi jönne be ebből?
Kiszámoltam, hogy egy 50 millió forint felett fizetendő vagyonadónál mintegy 500 milliárd adóbevétel keletkezne.

Egy viszonylag magas adókulcsnál, mint ami a svédeknél volt.

Igen. Persze ennek több változata lehetséges, lehet progresszívvé tenni…

Nem biztos, hogy a nagy pártok holdudvarához tartozó milliárdosok beállnának e terv mögé.

Nem is nekik kell, hanem a szavazók érdekeit szemük előtt tartó politikusoknak.

No, igen. Bennem azért vannak kételyek azt illetően is, hogy az adók mérséklése valóban helyzetbe hozná a magyar kisvállalkozásokat, hiszen van elég gondjuk az adókon túl is. Egyáltalán, már a piacra jutás, hogy például bekerüljön egy terméke egy hipermarket polcára, korlátokba ütközhet. Vagy az, hogy hitelt kapjon, olyan kamattal, amit ki lehet gazdálkodni. 

Kételyek mindig vannak. De ha nem marad pénz, jövedelem a kkv-szektornál, akkor nincs beruházás, nincs fejlődés, nincs semmi. Első körben ezt kellene megoldani.