Radikális átalakítások az egészségügyben

– Azok közé tartozik, aki nem rejti véka alá azon véleményét, hogy ajelenlegi, több mint 160 kórház túl sok a lakosság biztonságos ellátásához.Nemrégiben azt nyilatkozta, akár 70-80 intézmény is elegendő lenne. Mivelmagyarázza ezt a radikális elképzelést?

– Kissé árnyaltabban fogalmaznék. Valóban elegendőnek tartanék a jelenleginéljóval kevesebb kórházat, de csak akkor, ha rendelkezésre állnának a kórháziellátáson kívüli ellátórendszerek, ráadásul a megmaradó intézményekorvostechnikailag magas színvonalat képviselnének. Tény azonban, hogy az ágazatjelenleg nincs abban az állapotban, hogy egyik napról a másikra megfelezzük azellátók számát. Optimális az lenne, ha első lépésben 30-40 intézménynélvalósítanák meg a funkcióváltást, avagy összevonások révén egészségesebb szintrecsökkentenék a kórházak számát.

– A legfrissebb hírek szerint 17 kórháznál lehet tudni afunkcióváltás kormányzati szándékáról. Ez óvatoskodás vagy drasztikusintézkedés?

– A funkcióváltás ezekben az esetekben azt jelenti, hogy a gazdaságtalan,aktív fekvőbeteg-ellátást megszüntetik, helyette más funkciót kínálnak számukra,akár egynapos sebészet, akár nappali kórház formájában, tehát nemmegszüntetésről van szó.

– A szűkülő állami források közepette jó megoldás lehet azállamosítás?

– Nem tartom jó megoldásnak, sőt, számos kockázattal is jár. Az ágazatlegnagyobb problémája, vagyis a forráshiány ezzel nem oldódik meg. Az állam mostcsak abban bízhat, (mint ahogy hivatkozik is erre), hogy képes leszracionálisabban megszervezni az ellátást, ami viszont valóban forrásokat tudmajd felszabadítani. A funkcióváltások, összevonások végső célja tehát nemvalamilyen értéknek a megszüntetése, felszámolása, hanem az, hogy azellátórendszer hatékony működtetésével spórolni lehessen. Az egy más kérdés,hogy mindez államosítás nélkül is ment volna.

– A politika mégis az államosítás mellett döntött. Mi kell ahhoz,hogy ezt sikeresen végig lehessen vinni?

– Mindenekelőtt profi, jól felkészült apparátusokra van szükség, olyanszakemberekre, akik gyorsan tudnak reagálni a felmerülő problémákra, mindenkitudja a dolgát az új rendszeren belül, és villámgyorsan tudnak újeljárásrendeket kidolgozni.

– Az államosítás során elkerülhetetlen, hogy bizonyos érdekek nesérüljenek. Ön szerint nem kell attól tartani, hogy az átalakítás vesztesei,például azok, akik majd kimaradnak a közbeszerzésekből, olyan „ellen lobbiba”fognak, amelynek a kárenyhítése pénzbe kerül? Ha pedig számolnak ezzel, akkor azágazat vezetése beárazta ezt?

– Az már körvonalazódni látszik – éppen az említettek miatt –, hogy azátalakítás nyomán az előzetes becslésekben kalkuláltaknál kisebbmegtakarításokkal lehet majd számolni. Ami pedig a „konfliktusok beárazását”illeti: az elég feltűnő lesz, hogy ha egy beszállító megnyomja a ceruzát,mondjuk 20 százalékkal emeli az árait, hiszen az egyedi, kórházi beszerzésekdíjai ismertek.