Ronthatják a gyógyszerek a depressziós állapotát?

Ralitza Gueorguieva és a Yale Egyetem munkatársai az antidepresszánsterápiával szembeni válaszadási készséget meghatározó tényezőkettervezték feltérképezni. Elemzésükhöz hét korábbi tanulmány eredményeit használták fel, melyek a duloxetin nevű anyagra, és más gyógyszerekhatékonyságára irányultak. A teljes vizsgálati csoport mintegy 2500súlyos depresszióban szenvedő betegből állt.

A placebós csoporttagjai általában állapotuk enyhe javulásáról számoltak be. Azonban aduloxetint, illetve más antidepresszánst szedőket két csoportbalehetett osztani: többségük tünetei csillapodtak, egy mérhetőkisebbségnél viszont nem következett be javulás. Az első néhány hónapalapján az első csoportot válaszadóknak, a másodikat nem válaszolóknaknevezték el (nem jött létre a terápiás válasz). A gyógyszerhatástalansága azért is jelent problémát, mivel a kezelésmellékhatásokkal jár, jelentkezhetnek például gyomorbántalmak, alvásinehézségek. Ugyanakkor a placebo esetén ilyen problémákkal nem kellszámolni.

A statisztikai elemzés szerint öt betegből négyenminden szerre reagáltak, a duloxetin esetén a válaszadók aránya 84százalék volt, 16 százaléknál nem jelentkezett javulás. A kezelés elsőpár hetében való változás ugyanakkor kritikus lenne a gyógyulásszempontjából. A szakértők szerint az egyéni különbséget a genetikaiváltozatosság mellett a depresszió típusa is meghatározhatja, azonbanezen faktorokat további kutatásoknak kell feltárniuk.