Rossz adagolásban gyilkolhat is a vérhígító

Szinte minden családban van olyan beteg, akinek vérhígítót kell szednie.Trombózis, stroke, műbillentyű beépítése után, vagy ha egy vizsgálat kimutatja atrombózishajlamot a háziorvos többnyire automatikusan nyúl a recepttömbhöz, hogyfelírja a betegnek a gyógyszert, amit aztán egész életében szedhet. Sokszorfiatalok is kénytelenek hónapokra, néha évekre gyógyszerfogyasztóvá válniegy-egy komolyabb baleset, műtét után, hiszen a trombózis elkerülése érdekébenilyenkor is csökkenteni kell a vér alvadékonyságát. Kezelni kell az örökletesvéralvadászavarban szenvedőket, és azokat a kismamákat is, akiknél a terhességalvadási problémákat vált ki.

Csakhogy a vérhígító gyógyszerek (amelyek az elnevezésükkel ellentétbencseppet sem hígítják a vért, ellenben korlátozzák a véralvadásért felelősK-vitamin hatását) nem veszélytelenek. A rosszul beállított dózis olykorkárosabb, mintha a beteg egyáltalán nem szedne be semmit sem.

Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társaságnakfőtitkára egy előadásában rámutatott, hogy ma a véralvadásgátlót szedő betegeklegalább negyven százalékát rosszul kezelik, azaz túl sok, vagy túl kevésalvadáscsökkentőt, gyűjtőnevén kumarint kapnak. Tekintve, hogy a magyar lakosságkörülbelül öt-hat százalékát kezelik alvadásgátlóval, ez azt jelenti, hogyhazánkban kétszázezernél több betegnek van rosszul beállítva az úgynevezett INRszintje, amely a vér alvadékonyságának a kimutatására szolgál.

A fővárosi referencialabor több tízezer mintán alapuló kimutatása szerint azalvadásgátlóval kezelt betegek még nagyobb része, több mint ötven százaléka vanrosszul beállítva, amiért többnyire a háziorvos, vagy a maga a beteg a felelős.E felmérés azt igazolja, hogy a fővárosi betegek 32 százaléka olyan kevésalvadásgátlót kap, hogy ugyanúgy fennáll nála a trombózis veszélye, mintha nemis szedne gyógyszert. Húsz százalékuk viszont olyan nagy adagot szed, amely márbelső vérzésekhez, súlyos komplikációkhoz vezethet. Baleseti sebészek mindennapitapasztalata, hogy a mentők által behozott beteget nem lehet megműteni, mert atúlgyógyszerezés miatt elvérezne a műtőasztalon. A laboratóriumi statisztikaszerint a kezeltek további fél százaléka, azaz országosan több száz emberállandó életveszélyben van a túl sok kumarin miatt. Ezek az adatok is mutatják,hogy óriási felelőssége van a háziorvosnak, vagy a kezelőorvosnak a megfelelőadagolás megállapításánál.

Az ideális megoldás a véralvadás, azaz az INR szint rendszeres mérése lenne,ám ma Magyarországon nagyon kevés szakambulancia illetve háziorvos rendelkezikaz INR-értéket azonnal kimutató berendezéssel. A szakorvosok most azt szeretnék,hogy ez az eszköz elérhető legyen az alapellátásban. Amíg a helyzet nemváltozik, nem árt, ha a “vérhígító” szedésére szorított ember odafigyel rá, hogybetegségétől függően évente többször, vagy akár havonta többször vérmintátvegyenek tőle és megvizsgálják az alvadási paramétereit.

Egy három évvel ezelőtt készült kutatás szerint az Európai Unióban éventeötszázezren halnak meg a vénás trombózis vagy a tüdőembólia következményeként.Ez a hatalmas szám kétszer annyi, mint azoknak a száma, akik emlőrákban,prosztatadaganatban, AIDS-ben és közlekedési balesetben ÖSSZESEN életüketvesztik. Elgondolkodtató, hogy a kórházi halálozások 10 százalékáért felelős atrombózis valamilyen formája, miközben van ellene hatékony ellenszerünk – tettékhozzá.