Sokkal olcsóbb lehetne minden frankhitel

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a jelzálogalapúsvájcifrank-hitelek teljes hiteldíj mutatója átlagosan 7,6 százalék volt idén júniusban. Ez 2,2 százalékpontos növekedést jelent 2006 vége óta. Korábban elemzőkre és banktisztviselőkre hivatkozva megírtuk, a kamatnövekedés egy része indokolatlan, különösen annak tekintetében,hogy a svájci jegybank irányadó kamatrátája ebben az időszakbanmeredeken esett.

Svájci alapkamat; hazai lakáshitel kamat; hazai lakáshitel THM(Forrás: MNB, SNB)3.683.842.020.540.530.593.94.55.56.35.96.15.4677.87.47.62006dec.2007dec.2008dec.2009dec.2010dec.2011jún.0246810% Nagyobb méret

A hazai frankkamatok más összehasonlításbanis magasnak tűnnek. A régiós versenytársunkként emlegetett és a hozzánksok vonatkozásban hasonlító lengyelek nálunk jóval alacsonyabb kamatokat fizetnek a hasonló paraméterekkel rendelkező frankhiteleik után,átlagosan 4 százalékot (lásd a lenti grafikonon). Kérdés, hogy azeltérés indokolt-e, vagy sem.

Okkal drágább

A svájci frank ára mindkét országban azonos(a lenti grafikonban kékkel jelölve az egyéves kockázatmentes svájcifrank bankközi kamat kétéves átlagát vettük alapul), azonban ezt atényezőt leszámítva a hitelek költségvonzata nem csak lengyel-magyarviszonylatban, hanem minden országban eltérő, aminek több oka van.

Az ügyfelekkel megfizettetett végső kamatnagysága a forrásköltségtől, a hitelre jutó banki kezelési költségtől, a banki tőkeköltségtől, az adott hiteltípushoz és felvevői körhöztartozó vissza nem fizetési kockázat felárától és nem utolsó sorban azelvárt profittól is függ. A lényeg, hogy egy hitel annál olcsóbb, minélmegbízhatóbb az ország, a közvetítő bank és a kölcsönért sorban állóügyfél.

A felsorolt tényezőkből adódó előnyök éshátrányok egyesével beépülnek a hitelek árába, mi pedig lényegébenminden szempontból hátrányban vagyunk a lengyelekkel szemben. Az országcsődkockázatát tükröző hazai kétéves átlagos CDS-felár (bordó sáv) jóval magasabb a lengyelnél, miközben a számszerűen megjelenő legnagyobbeltérés a kamatmarzsban van (zöld sáv).

Ez utóbbi kategória természetesen nemcsak aszűken vett banki profitot tartalmazza, hanem a hitelezéssel járóköltségeket és az ügyfél fizetésképtelenségének kockázati felárát is. Ez a tényező is a lengyelek javára billenti a mérleget, nálunk ugyanistöbb a rossz, késedelemmel küzdő adós.

A lényeg, hogy valamekkora kamatkülönbözet alengyelek javára több tényező alapján is indokolt. Ezt a bankokérvényesítik is, az első oszlop az átlagos hazai, a második az átlagoslengyel frankhitel költségszerkezetét mutatja.

Banki kamatbevétel átlagos megoszlása a CHF-hitelekenMagyarország – Lengyelország0,380,381,930,685,292,94CHF-kamatlábCDS-felár Kamatmarzs02468% Nagyobb méret

Okkal, de nem ennyivel

Az, hogy nem ok nélkül fizetünk többet, nemjelenti automatikusan azt, hogy pontosan annyit fizetünk, amennyiindokolt lenne. Az ügyfél- és partnerkockázat, illetve a nyereséget istükröző 5,29 százalékos hazai marzs és a lengyel 2,94-es átlag között235 bázispont a különbség.

Ha jóhiszeműen feltételezzük, hogy a bankoktulajdonosai mindkét piacon ugyanakkora profitot tesznek zsebre, azeltérés egyetlen indokolható oka az lehet, hogy nálunk ennyivelkockázatosabb hitelezni, mint a lengyeleknél.

Ennek a megítélése nem egyszerű. Több elemzőt is megkérdeztünk arról, hogyan lehet az ügyfélkockázat reális feláráról a valóshoz közelítő képet kapni. Válaszaik alapján azt tudjuk mondani,bár tény, hogy nálunk több ügyfél dőlt be az utóbbi években, de amagasabb kockázati költségeket érdemes (és etikus) a jó és a rossz időkközött arányosan szétosztani, különösen olyan nagyvállalatok esetén,amelyek akár évtizedek óta a piacon vannak, és további tervekkelrendelkeznek. Ráadásul a bedőlések magas aránya nemcsak a felelőtleneladósodásnak, hanem a felelőtlen hitelezési gyakorlatnak is köszönhető. Egy a lengyel bankrendszert is ismerő forrásunk szerintjövedelemigazolás nélkül ott soha nem lehetett kölcsönt kapni, miközbennálunk ilyen “túlkapásokra” az utolsó jó időkben, 2007-2008 környékénrengeteg példa volt.

Tizedével csökkenhetne

A dolog számszerűsítve így fest: az elmúlthárom évben évente mintegy 2 százalékkal, tehát 200 bázisponttal nagyobb volt a magyar bankok hitelezésen elszenvedett vesztesége, mintLengyelországban. Ebből összesen 600 bázispontos többletveszteségadódik, amit a megkérdezettek szerint korrektebb lenne nem azonnalbevasalni a magas kamatmarzzsal, hanem hosszabb távra leosztvavisszaszedni, tekintettel arra, hogy az utóbbi rosszul sikerült éveketegy 10-15 éves profitábilis időszak előzte meg. Ebben a periódusban ahazai hitelezési veszteségek a lengyelekhez képest is hasonlóak,időnként alacsonyabbak is voltak.

Tízéves periódusra vetítve ez a 3 évnyi extra költség, illetve veszteség pusztán 60 bázispontos eltérést indokolnaévente a mostani 235-ből. Ezzel számolva a nehezen indokolhatókamatfelár 175 bázispont, ami azt jelenti, hogy a bankok akár ennyivelcsökkenthetnék átlagos kamataikat, hogy árazási gyakorlatuk hosszabbtávon is reálisabb, a múlt sikereire tekintettel valamivelkiegyensúlyozottabb és nem utolsó sorban az ügyfeleknek kedvezőbblegyen, fogalmazott az egyik megkérdezett.

Ha a bankok ezt megtennék, egy “normális”svájci frank alapú jelzálogkamat durván 5,8 százalék lehetne a jelenlegi 7,6 százalék helyett, úgy, hogy még így is maradna nyereség ahitelezésen, mint alább látszik, nem is olyan kevés. (Természetesen alengyelnél magasabb országkockázati felárral is számotunk.)

Képzelt példa a CHF-jelzáloghitelek reálisabb árazására0.381.931.525.81CHF-kamatlábCDS-felárKockázati felárKöltségek,nyereségÖsszesen01234567% Nagyobb méret

Ez forintra fordítva azt jelenti: egyátlagos, durván 15 éves hátralévő futamidejű, 27 ezer svájci frankos,tehát 6,5 millió forintos tőketartozás havi részlete 257 frankról 228frankra csökkenne, ami bő 7 ezer forintos megtakarítást jelentene azadósnak a pénteki árfolyam mellett. Ez havonta 10 százalék fölöttirészletcsökkenést eredményezne.

A bankadót fizetjük

Az árképzéssel kapcsolatban a Bankszövetségfőtitkárának, Kovács Leventének is tettünk fel kérdéseket, kíváncsiakvoltunk a fentiekkel kapcsolatos véleményére, esetleges ellenvetéseire.

A túlzó kamatokkal kapcsolatos kritikára – aszámok részletezése nélkül – három dolgot mondott. Itthon magasabb ahitelbedőlések aránya, és az országkockázati felár is jócskán a lengyelszint fölött van, ráadásul évente több mint 120 milliárd forintot szível a bankadó, ami a lengyel pénzintézeteket ilyen mértékben távolról sem terheli. A Bankszövetség álláspontja az, hogy “az árképzés a törvényifeltételeknek megfelel”.

A gond ezzel az, hogy az átlagosnak mondhatókockázati árakat föntebb számszerűsítve is megmutattuk, ezekből pedignem adódik ekkora eltérés, a kormány és a Bankszövetség közöttihivatalos megállapodás értelmében pedig a bankadót tilos az ügyfelekreterhelni. A bankok ezek szerint mégis ezt teszik.

Mint korábbi cikkünkben rámutattunk: az indokolatlan kamatfelár a frankban nyilvántartott, 5000 milliárdforintot közelítő teljes, fogyasztási hitelekkel együtt számolt hazaihitelállományra vetítve durván 75-100 milliárd forint körüliextraprofitot jelent a bankrendszernek (csak a jelzáloghitelekre vetítve kevesebbet), magyarán, ennyivel több pluszkiadás jelentkezik az amúgyis nehéz helyzetben lévő adósoknál. Ez az összeg ugyan elmarad a bankadó 120 milliárdjától, de nem kis részét mégis fedezi.

Végső soron az állam is hibás

Egy névtelenül megszólaló szakértő szerint az extraprofitot a bankadó bőségesen elszívja, mégis, pont azokat rövidíti meg, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a pénzre. Ilyen extraprofitráadásul a bankadó előtt is létezett már, tehát lényegében az ismondhatjuk, hogy az állam döntött úgy, a korrekt szabályozás bevezetésehelyett ezt a pénzt finanszírozási szükségletei miatt elveszi abankoktól. Végső soron az ügyfelek fizetnek, anélkül, hogy átláthatnákaz összefüggéseket.

A megoldás a bankadó eltörlése lenne – mondja a szakértő -, a jelenlegi devizahitelek kamatrátájánakreferenciakamathoz kötésével párhuzamosan, és a bankok közötti versenytis erősíteni kellene a hitelcserék (refinanszírozás) és devizacserékmegkönnyítésével. De úgy tűnik, a követendő irány nem ez. A napokban akormányfő a svájci frankban eladósodottak védelmében “veszteségmegosztásról” beszélt, ami a pénzintézetek különadóztatásának kibővítését is jelentheti.