Steve Jobs nem szokványos kezelése

Steve Jobsnak igaza volt, amikor optimistán viszonyult betegségéhez 2004-ben,amikor bejelentette, hogy hasnyálmirigyrákja van. Bár a hasnyálmirigyrákprognózisa igen rossz – a lokálisan előrehaladott hasnyálmirigyrákban szenvedőkfele a diagnózist követő 10 hónapban meghal ,nem minden fajtája jelent szükségszerűen halálos ítéletet.

A hasnyálmirigy neuroendokrin tumorai a hormontermelő szigetsejtekbőlerednek, s ha ezeket időben felfedezik, reális a gyógyulás esélye. SteveJobsnak ilyen – nagyon ritka – típusú rákja volt, s erről 2003-ban szerzetttudomást, amikor gasztrointesztinális panaszai miatt hasi ultrahangvizsgálatotvégeztek rajta. Gyakorlatilag senki nem vitatja, hogy az ilyendaganat esetében a legjobb kezelés a műtét, ami nagyon hosszú, legalább 10 évestúlélést eredményez a betegek többségében. Ez annak köszönhető, hogy aneuroendokrin tumorok csak nagyon lassan növekszenek, s sokszor évekig vagy akárévtizedekig a hasnyálmirigyre korlátozódnak. Ezért e tumor hordozói közül sokanúgy halnak meg, hogy a daganatot csak a boncoláskor fedezik fel.

A szakértők egyértelmű véleménye ellenére Steve Jobs nem műttette megmagát azonnal. Kilenc hónapig „alternatív kezelésekkel”próbálkozott, köztük egy „speciális diétával”. Csak akkor egyezett beleaz operációba, amikor egy újabb ultrahangvizsgálat a tumor növekedését mutattaki. A műtétet 2004. július 31-én végezték el.

Az operáció azonban a szokásosnál kiterjedtebb volt. A legtöbb esetbenelegendő eltávolítani a daganatot, és a körülötte levő hasnyálmirigyszövetet.Jobs műtéte azonban módosított Whipple eljárással, más névenpankreatoduodenektómiával történt. Eltávolították hasnyálmirigye jobb oldalát,epehólyagját, és gyomrának, epevezetékének és vékonybelének egyes részeit is.Lehet, hogy a daganat már 2003-ban is kiterjedt más szervekre, de az iselképzelhető, hogy a műtét elhalasztásának volt a következménye, hogy a rákosfolyamat lokálisan előrehaladottá vált.

Jobs úgy gondolta, hogy a betegség a műtéttel végleg meg isoldódott. Egy 2004-es e-mail-jében azt írta, hogy megkönnyebbült, mivelnem volt szükség sem irradiációs, sem kemoterápiára. Orvosainak azonban tudniukkellett (volna), hogy soha nem lehet garantálni, hogy a műtéttől a betegségelmúlt, hiszen semmilyen módszerrel nem lehet jelenleg felfedezni azesetleges mikrometasztázisokat, nem is beszélve a véráramban vagy anyirokkeringésben talán jelenlévő milliónyi ráksejtről, amelyek bármikormegtámadhatnak egy életfontosságú szervet. Azzal, hogy Jobs nemrészesült kemoterápiában, csökkent túlélésének az esélye.

Öt éven belül egyértelművé vált, hogy Jobs nem gyógyult meg. 2009-benMemphisben májátültetést hajtottak végre rajta. Ez nyilvánvalóvá teszi,hogy áttétek keletkeztek a májában. A májátültetés bevett módszer olyanesetekben, amikor a primér rák a májban van, például hepatocelluláriskarcinómában, de nagyon ritkán végzik ezt a műtétet májáttétekesetén. Először is azért, mert ha a májban metasztázisok vannak, akkorvalószínűleg másutt, például a csontokban vagy az agyban is lehetnek. Másrészt amájeltávolítás ilyen esetekben valószínűleg nem hosszabbítja meg az életet, sőt,megrövidíti azt. A transzplantált betegeknek ugyanis nagy dózisúimmunszuppresszív gyógyszerekre van szükségük, hogy szervezetük ne lökje ki azátültetett szervet, és abban minden szakértő egyetért, hogy az immunrendszernekszerepe van a malignus daganatok féken tartásában. Az immunszuppresszívgyógyszerek alkalmazása ezért ilyenkor nagyon aggályos.

A standard eljárás ilyen esetekben az, hogy eltávolítják a máj azon részeit,amelyekben a metasztázisok vannak – feltéve, hogy ezek száma nem túl nagy. Mivela máj képes a regenerációra, ez a beavatkozás meggyógyíthatja a beteget, delegalábbis meghosszabbíthatja túlélését. Jobs állapotát orvosai minden bizonnyal gondosan és rendszeresenellenőrizték, s ezért furcsa, hogy máját hirtelen annyira ellepték az áttétek,hogy a korlátozottabb, célzott műtét helyett, amely az ilyen esetek nagyrészében akár 8–10 éves túléléssel is kecsegtet, a kockázatos májátültetésmellett döntöttek.