Szócska: Béremelést nem ígérhetek

– Mire jó az államosítás? Egyszer már lebontották az államirendszert azzal, hogy nem elég hatékony, most ugyanezért akarjákvisszaállamosítani az egészségügyet.

– Ami 1948-ban történt, az államosítás volt, de most másról van szó.Ezek a kórházak eddig is köztulajdonban voltak az önkormányzatoknál. Ahelyzet annyiban változik, hogy egységes egészségpolitika menténszervezzük újjá az ellátórendszert. Most a beteg kóvályog a rendszerben, esetleges, hogy ki, hol, milyen ellátást kap, az orvost pedig ennyihelyen, közpénzből nem lehet normálisan megfizetni. Az egyik kórházban a csilláron is betegek lógnak, a másik viszont a számláit sem tudjarendezni. Ugyanakkor a gyógyításra elköltött hatalmas összeg köszönőviszonyban sincs a szükségletekkel. Az újjászervezés feladata jóvaltúlmutat az önkormányzati tulajdonos politikai és gazdaságilehetőségein, ezért szükséges az állam szerepvállalása.

– De most mi akadályozza az államot abban, hogy a finanszírozási szerződésekben rögzítse, miért, hol és mennyit fizet?

– Az ellátás felelőssége most az önkormányzatoké. Így nem lehet akapacitásokat és a betegutakat együtt mozgatni, az intézményektulajdonlását és a feladatelosztást központi kézbe kell összpontosítani.

– Akkor államosítaniuk kell az egyetemi intézményeket is?

– Az egyetemek most is állami kézben vannak, és az úgynevezett egységes térségi ellátórendszer részei lesznek.

– Vagyis az állam megsértheti az egyetemi autonómiát, s megmondhatja a rektoroknak, hogy csukják be a párhuzamosan működő sebészetiklinikáikat?

– Az állam csak azt fogja megmondani, hogy mi a feladata adottesetben a betegellátásban, de hogy azt milyen szervezeti egységben látja el, azt rábízza.

– …és ha egy rektor a legjobb szándék mellett is rosszul döntene, akkor az állam fizeti a számlát?

– Ez a jövőben nem engedhető meg. Az elmúlt időszakban az orvosiegyetemek és az országos intézetek felett korlátozott pénzügyifelügyelet működött, amelyen két tárca is osztozott. Ez a gyakorlatbanazt jelentette, hogy beküldtek valamit, aztán a tárcák megmondták, van-e rá fedezet vagy nincs. Többnyire az egyetemekre bízták a gazdálkodást.Most ezt egy menedzsment típusú intézményfelügyelet váltja. Azállamtitkárságnak módja lesz beavatkozni az országos intézetek és azegyetemi klinikák működtetésébe. És szó sincs arról, hogy a felelőtlenadós minden kötelezettségéért korlátlan felelősséget vállaljon az állam.

– Amikor egy idős asszony a minap erős fájdalmai miatt segítségetkért, azt mondták neki a rendelőben, hogy itt csak hat hét múlva juthataz orvos elé, de ha délután elmegy a doktor magánrendelésére,megoldódhat a problémája. Más lesz a tervezett átalakítás után ennek azasszonynak a helyzete?

– Ez a jelenség a rendszer nagyon súlyos és alapvető problémája. Az,hogy ez megtörténhet, azért van, mert iszonyatos mértékben csökkentették az egészségügy forrásait, összezavarták a betegutakat, és mindenrendszer nélkül vágták le a kapacitásokat. Biztos vagyok benne, hogy haennek a betegnek a kezelése határozott, számára is egyértelmű szabályokmentén történik, amelyek ma még hiányoznak, akkor mindez nem fordulnaelő.

– De az orvos mitől lesz érdekelt abban, hogy a jól fizetőmagánpraxisa helyett normál rendelési időben, alacsony bérért rendezzeaz esetet?

– A jövőben a háziorvos és a járóbeteg-szakorvos is érdekelt leszabban, hogy ellássa a beteget, máskülönben azon a helyen nem éri majdmeg rendelőt üzemeltetni. A pénz oda megy, ahol a beteg megkapja azellátást. Mindez persze időbe telik, egyik napról a másikra nem fogmegtörténni.

– Jobban fizetik majd az orvosokat?

– Felelőtlenség lenne béremelést ígérnem, de a rendszert úgyalakítjuk, hogy az intézmények érdekeltek legyenek a betegek olcsó ésmegfelelő ellátásában.

– Mikor vihet haza a mostaninál vastagabb borítékot az orvos s az ápoló?

– Van, akinek már most is tudtunk többet adni, gondoljunk csak arezidensi ösztöndíjakra vagy a háziorvosok eszközfinanszírozására.Emellett ha a bér nem is, de a jövedelem még az idén több lehet. Azegészségügyben a munkahelyi pótlékok száz százalékkal emelkednek. Ennekfedezetét megteremtik a különböző pályázati források, valamint anépegészségügyi termékadóból remélt bevételek. De a jövedelemnövekedéslehetőségeinek felkutatása nem hagyható csak az államra. Valamennyidolgozó kreativitásán is múlik, hogy mennyivel lesz több a borítékban.Együtt kell rátalálni azokra a lehetőségekre, amelyekkel bővíthetők aforrások: ha valaki képes például Magyarországra kutatási vagygyógyítási feladatot hozni, annak ezt be kell tennie a „közösbe”.

– Mi lesz, ha a dolgokat amúgy is meglehetős apátiával szemlélőorvosok beváltják ígéretüket, és csoportosan mondanak fel a kórházakban?

– Erre csak azt tudom mondani, amit nemrég a rezidensfórum résztvevőinek is: vettem az üzenetüket, látom a problémát, vegyék ők is az én üzenetemet, maradjanak itthon,most van igazán szüksége rájuk a társadalomnak, dolgozunk értük, és lépésről lépésre meg fogjuk találni a megoldást.

– A szakorvosok mire számíthatnak?

– Már említettem a pótlékok emelését, továbbá számukra is indítunkösztöndíjakat. Ha megnézzünk, mi történt néhány hónap alatt a háziorvosi rendszerrel, mindenki láthatja: a nagy pénztelenség mellett is javultak az alapellátók kondíciói. Az úgynevezett indikátorrendszerbevezetésével hárommilliárd forint többlet került idén a rendszerbe. Aháziorvos mostantól látja betege adatait, kontrollálhatja a terápiát, abeteg útját. A kormány bevezette az eszközfinanszírozást, ha aháziorvosok csoportba összeállnak, képesek olyan eszközöket beszerezni,amelyekkel javulnak a munkakörülményeik, hatékonyabban gyógyíthatnak. Az is látható, hogy amint hozzányúlt a kormány az önkormányzatitörvényhez, hozzáláttunk a praxisjog rendezéséhez. Ha valakirészleteiben vizsgálja az államtitkárságunk erőfeszítéseit, láthatja:épül, tisztul a rendszer.