Több száz patika válthat

A szövetség elnökének véleménye hasonló a GKI-EKI Egészségkutató Intézet 2010 végén készült tanulmányában leírtakkal, amelyben egyebek mellett leszögezik: „Teljes mértékben félrevezető … a tulajdonlást állítani a középpontba. Attól nem lesz jobb a patika működése egy-egy településen, hogy a gyógyszerész tulajdonolja (részben vagy egészben) a patikákat, hiszen a készletezés költségei, a folyamatos karbantartási-beruházási igény egyre nagyobb terhet ró rájuk. Ha az árrés-tömeg nem változik, akkor a csődök (ilyen kis tulajdonosokkal különösen) száma erőteljesen emelkedni fog, főleg éppen a gyógyszerész-tulajdonolta patikáknál (mivel a tőkepótlási képességük sokkal alacsonyabb, mint a lánchoz tartozó, tőkeerős tulajdonosokkal rendelkező gyógyszertáraké).”

Korodi Karolina szerint meglehetősen pontatlan a visszavásárlás fogalom használata, hiszen a rendszerváltást követő első privatizációs folyamat lezárulása után sem volt  a gyógyszertárak 100 százaléka gyógyszerésztulajdonban. Bár a jogszabályok ezt lehetővé tették, a gyógyszerészek közül sokan nem tudtak, míg sokan nem is akartak – ahogyan vélhetően ma sem akarnak – tulajdonosok lenni. Azokban a patikákban, ahol alapítás óta – akár több 10 éve – nem gyógyszerész a tulajdonos, a visszavásárlás szó tulajdonelvételt jelent.

 

A szövetség felmérései szerint a mintegy 2400 hazai gyógyszertár egynegyede, minimum 600 olyan patika működik ma Magyarországon, amelynek nem vagy csak részben gyógyszerész a tulajdonosa. Ezekben szakmai és nem szakmai befektetők szereztek részesedést, miután a ’90-es évektől erre lehetőség nyílt. Először döntően kft.-k jöttek létre, majd betéti társaságokat lehetett csak létrehozni, és 1997-től azokat is csak úgy, hogy a bt. beltagja csak patikus lehetett, akinek legalább 25 százaléknyi tulajdonhányaddal kellett rendelkeznie. 2001-ben ezt az előírást úgy módosították, hogy a gyógyszerésznek legalább 51 százalékban többségi tulajdonosnak kell lennie. A 2006-os patikaliberalizációs – hivatalos nevén gyógyszer-gazdaságossági törvény – nem csak ezt változtatta meg, de eltörölte például a patikaalapításra vonatkozó földrajzi és egyéb korlátozásokat további szolgáltatások válalása esetén (hosszabb nyitva tartás, gyógyszer házhoz szállítás). Nem véletlen, hogy míg 2005-ben még csak 2034, 2009-ben már 2500 gyógyszertár működött hazánkban. 

A jelenlegi kormány már beiktatását követően hozzálátott, hogy a korábbi liberalizációt megállítsa, és először gyógyszertár-alapítási moratóriumot, valamint átmeneti fúziótilalmat rendelt el, majd döntést hozott arról: 2014. január 1-jére a gyógyszerészi tulajdonhányadnak a 25, 2017. január 1-jére pedig az 50 százalékot meghaladó minden patikában el kell érnie.

Ehhez kell a miniszterelnök által a Magyar Gyógyszerészi Kamarának, mint „a Fidesz választási szövetségesének és együttműködő partnerének” beígért pénzügyi segítség. A tervezett Patika Alap nem lenne más, mint egy alacsony kamatozású, államilag támogatott, hosszú lejáratú hitel, amely azonban csak egy szűk kört érint, miközben a teljes ágazat haldoklik. Jelen körülmények között nehezen elképzelhető ezen hitelek visszafizetése.

Csakhogy – emlékeztet Korodi Karolina – a privatizáció során a gyógyszerészek 1993-1996 között- már részesültek hasonló segítségben, vagyis ugyanazt a kört immár másodszor hozná helyzetbe közpénzből a kormány. A Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke szerint kívánatosabb lenne  olyan gazdasági környezet teremtése, amely biztosítja a gyógyszertárak működőképességét. Ehhez fontos, de  nem elegendő lépés a kiskereskedelmi árrés legutóbbi emelése, hiszen a Széll Kálmán tervek miatt csak az idén 7-8 milliárd forintos árrés-kieséssel kell számolnia az ágazatnak, jövőre pedig további drasztikus gyógyszertámogatás-csökkentés várható.

A GKI-EKI már említett tanulmánya arra is rávilágít, hogy míg az 1990-es évek végéig mindössze 5 európai országban volt lehetőség arra, hogy közforgalmú gyógyszertár ne gyógyszerészi tulajdonban legyen, azóta a piacot 16 országban részlegesen, vagy teljes mértékben liberalizálták. „A gyógyszerpiac nemzetközi szabályozásában egyre gyakrabban és erőteljesebben érvényesül a neoliberális közgazdasági szemlélet, amely szerint a szabad piaci verseny a rendszer működésének leghatékonyabb záloga. Ennek elősegítése érdekében minden olyan intézkedést, állami beavatkozást a szükséges minimumra szorít, ami a piac sérülésével jár, s nincsenek, vagy jelképesek a piacra lépési korlátok.”