Túlzott szigor – 1994-es szintre megy le a gyógyszertámogatás

Ismeretes, hogy a Széll Kálmán-terv jövőre 83 milliárddal csökkenti ajelenleg 343 milliárd forintos gyógyszertámogatást, 2013-ban pedigtovábbi 37 milliárdos szűkítés várható. E szerint a mostanigyógyszertámogatást durva számítással egyharmaddal nyirbálják meg. Ezt a szokatlan és drasztikus beavatkozást a makrogazdasági egyensúly, aköltségvetési hiány keretek között tartása igényli. Ismereteim szerintegy év alatt ilyen hatalmas csökkentést az Európai Unió tagállamaibanmég soha nem hajtottak végre. A gyógyszer-politikai és az iparpolitikaiérvek azonban nem teljes mértékben ismertek, még a vájt fülűek számárasem.

Csaknem tételként fogalmazható meg, hogy Magyarországon az elmúlt húszévben az egészségügy a makrogazdasági egyensúly elérésének „mintaterepe” volt, hiszen az 1995-ös elhíresült Bokros-csomag, a 2006-oskonvergenciaprogram és, úgy tűnik, a 2012-es Széll Kálmán-terv isvitézkedik az egészségügyi kiadások csökkentésében, amelynek kiemeltterülete a gyógyszertámogatás. A hazai gyógyszer-támogatási rendszerkialakulása, átalakítása és fejlődése (?) a közgazdaságtanból ismert„stop and go” fogalmával, ciklusaival jó leírható. Amikor a gazdaságtúlteljesített, akkor a gyógyszer-támogatási keretek esetenkéntszakmailag nehezen indokolható módon is emelkedtek. Amikor pedig a„stop”-lámpa világított, késsel és bárddal közlekedtek a döntéshozók agyógyszertámogatás rendszeréhez.

2007-ben 89 milliárddal csökkentették a támogatásra fordítható összeg nagyságát, 2012–13-ban pedig 120 milliárddal tervezik. Ilyen drámaibeavatkozások 5-6 év alatt nem jól hatnak a gyógyszer-támogatásirendszer működésére, amelynek elméleti alapjai – közpolitikai vita híján – az elmúlt húsz évben nem nagyon akartak kialakulni. Óriási adósságaez a társadalom- és egészségpolitikának, valamint a szűken vettszakmának.
A gyógyszer-támogatási rendszer keresleti oldalaviszonylag egyszerűen leírható: a lakosság megbetegedési mutatói, annakszerkezete (mortalitás-morbiditás) stabil indikátor, amely viszonylagobjektív módon meghatározza a jelzett alrendszer működését ésmozgásirányát, lehetőségeit. A kereslet nagyon intenzív, hiszen anépegészségügyi mutatók rendkívül rosszak. Az EU egyik legrosszabbegészségi állapotával rendelkező ország vagyunk, stabilan magas, rosszonkológiai, keringési megbetegedési mutatókkal.

A gyógyszertámogatás kínálati oldala, amelynek a segítségével agyógyszerellátás megszervezhető és megvalósítható, nem rendelkezik ilyen stabilitással. A sokat emlegetett „budget impact”, a költségvetésihatás a pénzügyi-fiskális gondolkodás terméke. Óriási elméletijelentősége lenne ennek, ha a gyógyszertámogatás kereslet és kínálatitényezői az esetlegességen, a spontaneitáson kívül a kidolgozottságjegyeit is magukon hordozhatnák.

Viszonylag kevés hazai elemzés foglalkozott a hazai gyógyszerkiadások nagyságának és szerkezetének az elemzésével. Ám a nemzetköziösszehasonlításokból jól látható, hogy a magyar gyógyszerkiadásoknagysága az OECD átlaga körül alakul, nem tekinthető kiemelkedőnek. Agyógyszertámogatás 1994 és 2010 között emelkedő trendű volt. Akétségkívül attraktív és a finanszírozó szempontjából fejfájást okozó,nominális növekedés mögött az inflációval deflált emelkedés egy százalék volt.

Ehhez képest a Széll Kálmán-terv várható tételei reálértéken a magyar gyógyszertámogatást az 1994-es szintre tolják vissza a következő kétesztendőben. A tervben megcélzott gyógyszerkiadás-csökkentésegészségpolitikai megítélése véleményem szerint kérdéses, hiszen anépegészségügy helyzete, a lakosság egészségi állapota és a nemzetköziösszehasonlítások sem indokolják azt. A kérdés szélesebb spektrumbanvaló elemzése – társadalom-, egészség- és iparpolitikai vonatkozások –még tovább bonyolítaná a tervezett intézkedés hatásainak megítélését.