Új alapokon a gondozóintézeti finanszírozás

A gondozóintézeteket korábban fix díjjal finanszírozták, bár azegészségügyi ellátórendszer e szegmenségre jutó nagyjából évi 4,5milliárd forinton túl közel hasonló összeget a jelenlegi váltás előtt is teljesítmény alapon számolt el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár(OEP). A gondozóintézetekkel kapcsolatban azonban a szakemberek régótakifogásolták, hogy a fix díj okán nemigen látják, vajon mennyiségében és minőségében milyen munka zajlik a gondozókban, holott egy 865 egységből álló országos hálózat tevékenységéről van szó.

Az egyik jelentős változás, hogy a jövő évi költségvetésben már nem szerepel külön soron a gondozóintézeti ellátás, az e célra rendelkezésre álló – az idei közel 4,5 milliárd forinttal nagyjából megegyező – összeg bekerült az összevont szakellátási kasszába. Ennek az idén november elsejétől életbe lépett új gondozóintézeti,immár teljesítmény alapú finanszírozásra való átállás ágyazott meg.

A fix díjazás nem csak azért okozott gondot, mert nem lehetettáltala feltérképezni a gondozókban zajló tényleges munkát. Sajátos problémát okoztak a járóbeteg szakrendelőkben működő gondozók, mivel itt gyakorlatilag képtelenség volt pontosan elhatárolni aszakrendelést a gondozástól, illetve fordítva. Az egy épületben, egyazon szakorvossal működtetett gondozó akár a szakrendelő pénzügyipuffereként is működhetett, hiszen a gondozást letudhatták a „normál”rendelés keretében, miközben ugyan azt a beteget jelentettékgondozottként is, a fix díjért.

A finanszírozási váltás nagy kérdése az volt, vajon miként lehet afix díjat teljesítmény alapúvá alakítani. A járóbeteg szakellátásnálhasználatos elszámolási rendszer egy az egyben történő adaptálása többokból tűnt járhatatlannak. Egyrészt azért, mivel a szakrendelők esetében is létezik a teljesítményvolumen-korlát (tvk), így a fix díjátalakítása ellenére fennmaradna a szakrendelőkbe integrálódott gondozók pénzügyi puffer jellege, legfeljebb nem a fix díj, hanem a gondozóktvk-ja jelentene többletbevételt. Más esetekben viszont az okozottgondot, hogy a már korábban is teljesítmény alapú elszámolás átlagosértéke alacsony volt, egy-egy gondozási eseményre átlagosan mégezer forint se jutott (1,50-es forint pont értékkel számolva).

A gordiuszi csomót végül is úgy vágták át, hogy újfinanszírozási csoportot (homogén gondozói gyűjtő kód) kreálva,jelentősen megemelték az egy gondozásra jutó és kifizethető összeget. Ennek során nem csak egyes területek korábbi alulfinanszírozottságánigyekeztek javítani – így például a tüdőgondozókén, amelyek korábbanegy-egy gondozási esetre alig 600 forintot kaptak, az új jelentőkóddalviszont ez az összeg közel a kétszeresére emelkedett – , hanemfelhasználják a szűk keresztmetszetek feloldására is. Így példáula fájóan kevés gyermek- és ifjúsági pszichiátriai gondozáshoz igyekeznek kedvet csinálni azzal, hogy az egyes gondozási esetre jutó díjat közel2500 forinttal emelték, mint ahogy több jut az alkohol- illetve adrogbetegek ellátására is.

Fél éves működése után a szakma képviselőivel újraértékelik a rendszert, hogy a
tapasztalatok alapján – amennyiben szükséges – tovább finomítsák azt.