Újra kell tanulni a gyógyszertant

A gyógyszerek hatóanyagnéven való felírása orvosok és gyógyszerészek számára egyaránt nagy kihívás lesz – mondta el a Humantrade Magazin vele készült interjúban Dr. Blaskó György, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerészeti Kara Gyógyszerügyi Szervezés és Management Tanszékének professzora.

– Gondoljunk csak arra, hogy míg a hetvenes években az orvosok 600 félehatóanyag alapján 850 féle gyógyszert írhattak fel, addig ma 2000 félehatóanyag és 8700 féle gyógyszer létezik. Ennek egyik legfontosabb okaaz, hogy amikor egy szer szabadalmi oltalma lejár, megjelennek agenerikumok, és ezek gyártójuktól függően különböző kereskedelmi névenkerülnek forgalomba. Tehát többféle gyógyszer tartalmazza ugyanazt ahatóanyagot, és természetesen számos tényezőtől függ, hogy melyikorvosnak melyik fantázianév van a fejében – és a tollában.

Nem várható el, hogy a gyógyszertárak valamennyi hatóanyagotvalamennyi márkanév formájában tartsák, hiszen a raktározás költséges és helyigényes dolog. Az új szabályozás az orvosokat és a gyógyszerészeket egyaránt rá fogja kényszeríteni, hogy újra megtanulják a gyógyszertant, és ne kereskedelmi nevekben, hanem hatóanyagokban gondolkozzanak. Apatikusokat segítik ebben a gyógyszertárakban rendelkezésre állószámítógépes rendszerek, és az orvosok számára is léteznek ehhez hasonló programok.

Viszont azzal is tisztában kell lenni, hogy ha az orvosnoraminophenazont ír fel, és a patikus nem Algopyrint ad, pedig apáciens azt szokta meg, és reklamál, a gyógyszerész jó eséllyel odafogja adni a megszokott szert, hiszen nem akarja kliensét elveszíteni.Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy ezt a rendelkezéstnyilvánvalóan képtelenség lesz 100 százalékosan betartani. Az avéleményem, hogy a betegeket nem fogja veszteség érni: veszteségeket agyártók fognak szenvedni, mégpedig a brandépítés szempontjából –magyarázza a szakember.

MInt mondja, az elmúlt évtizedekben nem csak a generikumok számánaknövekedése miatt került a piacra ilyen sokféle gyógyszer, ehhezjelentősen hozzájárult a gyárak ún. „Me too!”, azaz „Nekem is!”szemlélete. Ha egy cég megjelent egy új, addig nem létezőhatásmechanizmusú szerrel, konkurensei is akartak olyat. Így aztánpéldául az első ACE-gátló megjelenését követően más gyártók más kémiaiszerkezetű, de ugyancsak az angiotenzint konvertáló enzimet blokkolóvegyületeket fejlesztettek ki. Az ACEgátlók családjába tehát kémiailagkülönböző szerkezetű vegyületek tartoznak.

És ez bizony nagyon jó így, hiszen minden ember más és más; az egyikbeteg mája jól metabolizál egy adott vegyületet, míg egy másiké kevésbé. És vannak az egyes gyógyszerekre
nem, vagy rosszul reagáló betegek(ún. nonresponderek): az egyik kémiai szerkezet nem csökkenti avérnyomást, míg egy másik igen. Így haladunk — többszöri próbálkozással — az egyéni gyógyszerelés felé. Maradva az előbbi példánál: ha tehát abetegnek ACEgátlóra van szüksége, az orvos többféle kémiai
szerkezetű szer közül választhat, többfélével próbálkozhat, és mindenki számáraigyekszik a legjobb megoldást megtalálni. Tehát nem az ördögtől való, ha egy meghatározott biológiai hatás eléréséhez többféle molekula állrendelkezésünkre.