Válság – gyógyszeripari valóság

A stabilizáció, a konvergencia-program sikeres végrehajtása természetesen a hazai gyógyszeriparnak is érdeke, szögezi le dr. Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) igazgatója az Egészségügyi Gazdasági Szemle 2011/6. számában. Az egészségügy szereplőinek terhei szükségszerűen növekednek, legyenszó a gyártókról, forgalmazókról, patikákról, kórházakról és az ellátásfő szereplőiről, a betegekről.

A szerző foglalkozik a kutatások jelentőségével, mely szerint agyógyszeripar kevés alapanyagból, jelentős szellemi tőkét, innovációt és szaktudást igénylő munkával nagy hozzáadott értékű termékeket állítelő. A magas hozzáadott értéket teremtő iparágak versenyképességénekbiztosítása pedig alapvető jelentőséggel bír egy ország GDP-termelőképességének és gazdasági növekedésének szempontjából. Ugyanakkor jelzi, hogy a korábbi rendszerhez képest komoly visszalépést eredményezett,kedvezőtlen folyamatokat indított el az új szabályozási környezet a K+Ftekintetében.

A gyártói nyilatkozat nem azonos az ellátási kötelezettséggel

A vaklicittel kapcsolatos aggályai mellett a gyártói nyilatkozattalis foglalkozik, amely a nyári szabályozás másik új eleme. Ennek lényege, hogy a preferált ársávba került gyártó/forgalmazó nyilatkozik arról,hogy biztosítani fogja a folyamatos betegellátást gyógyszereivel. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó arra a problémára próbált megoldást keresni, hogy már 1%-os piaci részesedéssel is be lehet kerülni a preferáltársávba, ugyanakkor nem lehet előre tudni, hogy mennyien maradnak benn a vaklicit végén. Így előfordulhat, hogy a korábban 1%-os piacirészesedéssel bíró terméknek a licit után a piac lényegesen nagyobb,sőt, ha egyedül nyer a versenyben vakon indulók közül, akár 100%-át isle kellene fednie. A szerző szerint a nyilatkozat a piaci igényekellátásáról, mint a betegellátás folyamatosságát biztosítani kívánóintézkedés, álságos, több okból is.

A nyilatkozó a nyilatkozat megtételekor még nem látja, hogybekerülése esetén a piac mekkora részét kell majd lefednie, magyarán avaklicitben tett ajánlata mellett ráadásul „vaknyilatkozatot” is tesz. A jogalkotó úgy kényszeríti erre a gyártót, forgalmazót, hogy nincstekintettel arra, hogy még a legnagyobb gyártóknál is kb. hat hónapotvesz igénybe a gyártástervezés–beszerzés–logisztika–termelés-cikluslefutása, vagyis legalább ennyi időre van szükség, mire a betegekellátásához megfelelő mennyiségű termék rendelkezésre áll. Ez a másiknagy buktatója a „vaknyilatkozat” tételére kötelezésnek. Természetesen a legnagyobb gond az, hogy ez a nyilatkozat önmagában nyilvánvalóanképtelen megvédeni a rendszert attól, hogy a betegek ellátatlanulmaradjanak.

Az ellátási kötelezettség ez idáig az ellátórendszer mindenrésztvevőjét felelősségteljes tervezésre kötelezte, a gyártókat,forgalmazókat, nagykereskedőket és patikákat egyaránt. A vaklicitrendszere és az általa megoldásként kínált nyilatkozattételikötelezettség azonban az eddigi legnagyobb lyukat törte ezen arendszeren.

Ha a beteg a patikában azzal szembesül, hogy nincs, vagy nemelfogadható áron juthat csak gyógyszerhez, visszamehet az orvoshoz. Ottegyütt, a beteg terápiás szükségletének és pénztárcájának függvényébenválaszthatják ki a megfelelő terápiát. Ha az adott szer nem kaphatóellátási gondok miatt, kereshetnek ismét egy másikat. Az ellátatlanság,mint következmény azért is kerül nyomatékosításra, mert aközgyógyellátásra jogosult betegeknek a hatóanyag fix csoportos termékek közül csak és kizárólag a preferált ársávú termékek írhatók fel. Aközgyógyellátott betegnél tehát a preferált gyógyszerkörből nem lehetkilépni. (Erről a problémáról a Weborvos is beszámolt az Ideges betegek, népnevelő patikusok című cikkében – a szerk.) Ha nem sikerül abban a csoportban megfelelő, apatikában kapható gyógyszert találni, meg kell várni, amíg az OEPészleli és megállapítja az ellátatlanságot, majd hatósági aktussal apreferált sávba helyez egy másik gyógyszert, megállapítja az árát és atámogatását. Addig a közgyógyellátott beteg várakozik.

A nyilatkozattétellel összefüggő, a fentieket okozó anomáliákat dr.Ilku Lívia szerint úgy lehetne megszüntetni, hogy a gyártónak,forgalmazónak akkor kelljen nyilatkoznia, amikor már tudja, hogyegyáltalán miről nyilatkozik, azaz a piac milyen szeletét kell ellátnia. Ésszerű, egyszerű dolgok ezek.

Nyomott árak, kevesebb gyógyszer

A gyógyszerár-támogatási változások kapcsán a generikumok most márjóval alacsonyabb áron kerülhetnek forgalomba. Emiatt kevesebb gyógyszer jelenik majd meg a piacon, mert az ilyen mértékű árspirált a cégek egyrésze nem bírja elviselni. Az árspirál azért is gondot jelent, mert ahazai árcsökkentés kihat az exportra, mivel maga után vonja azárcsökkentés kényszerű tendenciáját az exportpiacokon is. Ne felejtsükel, hogy a nagy hazai gyártók alapvetően exportorientáltak, jelentősmértékben járulnak hozzá az export-import szaldó javításához. Már 10%árcsökkentés is minimum 320 millió dollár exportkiesést jelent a hazaigyógyszeripar kelet-európai + orosz + egyéb FÁK-országi piacokrairányuló exportjából. Szomorú, hogy úgy veszítheti elgyógyszerexportjának meghatározott értékét Magyarország, hogy egyébokból az exportpiacokon nem kellene árat csökkentenie.

Az ilyen negatív irányú folyamatok sohasem elszigetelt jelenségkéntmutatkoznak, ugyanis ha csökken a magyarországi államháztartás exportárbevétele, csökken adó- és járulékbevétele is, csökken továbbá afoglalkoztatás (stratégiai exportpiacok tekintetében a termelés kivitele az országból előtérbe kerül). Szomorú ez azért is, mert bár vannakjogszabályban megjelenő, legális eszközök a támogatási rendszerben, mint például a támogatásvolumen-szerződések, melyek magyarországiárcsökkentés nélkül biztosítják a kassza betarthatóságát, ez ajogintézmény jelenleg csak az originális termékeknél létezik, generikustermékeknél hasonló eszköz nem áll rendelkezésre. Ennek megteremtéstszorgalmazza a MAGYOSZ.

A gyógyszergyártók válasza

A hazai gyógyszeripari cégek a megszorításokra megszorításokkalválaszolnak, termékkivonás, létszámleépítés, de minimum létszámstop.Ezek semmiképpen sem a gazdasági fellendülés indikátorai. Kérdés tehátjelen esetben is, hogy vajon egyensúlyban vannak-e a 2011-esintézkedések eredményei a megálmodott célokkal? A válság miattiteherviselés kényszere nem billenti-e félre a mérleg másik oldalát, nemkockáztatja-e az ösztönzését a hazai beruházásoknak, K+F-tevékenységnek, a versenyképesség támogatásának, a foglalkoztatottságnak, az exportnakés így a hazai költségvetés gyarapításának? Vajon csak a különbözőmegoldások summája tűnik nagyon negatívnak és közben a cél nemes,egyértelmű, vagy a cél alakult át időközben? – teszi fel a kérdést aMAGYOSZ igazgatója, hozzátéve: ne feledjük, hogy a gyógyszertámogatástaz adófizetők pénzéből a központi költségvetésen keresztül a betegek, agyógyszert kiváltók kapják.

A gyógyszertámogatásra kifizetett pénz tehát a rászoruló betegeknekjut közvetlenül és nem a gyógyszergyáraknak. A gyógyszeripart sújtó, atámogatást csökkentő intézkedések és adók betegteher-növekedéssel,termékkivonással, ellátási problémákkal jár(hat)nak, azaz végső soronmindig a beteg szenvedi el az eredetileg nem neki címzettmegszorításokat.