A kezdet vége, vagy a vég kezdete?

A betegek érdeke, az egészség védelme mindenekelõtt. A hazai vállalkozások, a szakmaiság szerepének erõsítése. A vidék ellátásának, a vidéken élõk életminõségének javítása – 2010-ben ezek az ígéretek hangzottak el a leggyakrabban, amikor a Fidesz az egészségügyrõl, ezen belül a gyógyszerpiacról és a patikákban elvégzendõ feladatokról beszélt. Most, 2012 végéhez közeledve érdemes visszatekinteni, mindezekbõl mit sikerült megvalósítania az elmúlt két esztendõben.

Patikaalapítási moratórium, a magántulajdonban lévõ gyógyszertárak kötelezõ eladása, Széll Kálmán Terv 1.0, Széll Kálmán Terv 2.0. Értelmezésemben az intézkedéscsomag kizárólag fiskális szempontból közelíti meg a problémahalmazt, ráadásul forrásokat von ki egy olyan ágazatból, amelynek évek óta alapjellemzõje a forráshiány. Ha viszont a forrásokat csökkentjük, a szolgáltatások elvárt minõsége nem nõhet. Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci – tartja a klasszikus mondás. A továbbiakban külön is szeretném kommentálni az intézkedéscsomag két elemét; bemutatni, hogy milyen potenciális kockázatokat látok, amelyek érvényesülése esetén nem valósulhatnak meg a bevezetõben említett célok – amelyekkel egyébként teljes mértékben egyetértek. A gyógyszerár-támogatási rendszer változása Az úgynevezett vaklicitet követõen csupán azok a gyógyszerek kapnak ugyanakkora (a lehetõ legmagasabb) állami támogatást, amelyek a legolcsóbb készítménytõl árban maximum 5 százalékkal térnek el. Ez ennél drágább gyógyszerek támogatását az OEP csökkenti, illetve megszünteti. A fogyasztók szemszögébõl nézve ez a rendelkezés akár még szimpatikus is lehet, mivel néhány készítmény esetében olcsóbb helyettesítõ termék megvásárlását teszi lehetõvé. Ugyanakkor, ha a beteg ragaszkodik az orvosa által addig felírt készítményéhez, és ha a termék gyártója nem csökkentette az árat, akkor többet kell fizetnie a gyógyszeréért. A rendszer természetesen azt (is) eredményezi, hogy jelentõs mértékben csökken a gyógyszertárak forgalma, hiszen – az olcsóbb termékek esetlegesen emelkedõ forgalma ellenére – ugyanannyi doboz eladása esetén is visszaesik a patika bevétele. Ezzel értelemszerûen a gyógyszertárak haszna is csökken, hiszen alacsonyabb forgalom esetén a haszon is kisebb lesz. (Nem százalékában, hanem tömegében.) Említést kell tennem a szerkezetében megváltozó forgalomból fakadó készlet-leértékelõdés és a rövidebb-hosszabb ideig tartó készlethiány kockázatáról is. Az elsõ tovább rontja a patika nyereségességét, a második, nyilvánvaló forgalom- és nyereségcsökkentõ hatása mellett, szintén rombolja a fogyasztók megelégedettségét a gyógyszertár szolgáltatásaival kapcsolatban. A tulajdonjogok kötelezõ átadása A 2010-es salátatörvény alapján a gyógyszertárak nem gyógyszerészi szakképzettséggel rendelkezõ tulajdonosainak két részletben kell átadniuk a többségi tulajdont a gyógyszerészeknek. 2014-ig üzletrészük 25 százalékától kell megválniuk, 2017-ig pedig a többségi tulajdonukat is pénzzé kell tenniük. A törvényhozók az új szabályozást a gyógyszerészi szakmai kompetenciák „helyreállítása”, valamint a vidéki kispatikák megmentése érdekében kívánták bevezetni. Túl azon, hogy gyógyszertárban kizárólag szakvégzettséggel rendelkezõ kollégák dolgozhattak és dolgozhatnak, valamint figyelembe véve, hogy elõttem nem teljesen világos, milyen oksági kapcsolat van a vidéki patikák életképessége és a tulajdonjog kötelezõ átadása között, véleményem szerint a jogalkotók két fontos kérdésben nem szabályozták kellõ pontossággal a kérdéskört. Mi történik például abban az esetben, ha nem jelentkezik gyógyszerész a kényszerûségbõl felkínált tulajdonrészre? A jelenlegi helyzetben ennek kockázata igen magas. Egyrészt nem látom azt a komoly pénztõkével rendelkezõ gyógyszerészi kört, amelyik a jelenlegi tendenciák mellett (általánosan jellemzõ forgalom- és haszoncsökkenés, magas szállítói tartozások, patikánként eltérõ mértékû banki hitelállomány) ki fogja fizetni az eladók által meghatározott vételárat. Másrészt azt is kétlem, hogy a költségvetés jelenlegi állapotában többmilliárdos, államilag garantált, kedvezményes hitelt nyújtanak a tulajdonrészt vásárolni kívánó pályázóknak. (Érdekes lenne látni, hogy a bejelentett kedvezményes hitelt milyen fedezethez kívánják kötni a döntéshozók, hiszen a majdani forgalom és haszonnövekmény a nemrégiben bevezetett „spanyol modell” és a vaklicitek miatt nem tûnik reális elvárásnak.) Sõt, továbbra sem tudom, hogy mi történik akkor, ha nem lesz gyógyszerész jelentkezõ, vagy ha a tárgyalófelek ilyen-olyan okok miatt nem tudnak megegyezni a vételárban. Bezárják a patikákat? Ebben az esetben mi lesz a 2010-es célokkal? Mindezek számbavétele után nem tudok biztos választ adni arra a kérdésre, hogy csökkenõ árbevétel és csökkenõ haszon mellett ki fogja, ki tudja holnapután is kifizetni a beszállítókat és a munkabéreket. A vidéki kispatikák semmiképpen sem, de úgy vélem, a többieknél is ketyeg az óra.Korodi Karolinaa Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke