Késve jutnak a betegek az ellátáshoz – nő a halálozások száma

A betegek 90 százaléka eleve késve jut hozzá a szükséges ellátáshoz, terápiához, ezért egyre nő a szövődmények és halálesetek száma – állapítja meg egy friss kutatás, amely szerint katasztrofális következményekkel jár a gyógyszerkassza csökkentése.

Elavult mára az a nézet, hogy elsősorban rajtunk, az egyéni egészségtudatosságon, vagyis az egészségi ellátó rendszeren kívüli okoktól függ az egészségi állapotunk. Kijelenthető: ezt ma már nagyban a hozzáférés alakítja. A katasztrofális megbetegedési és halálozási mutatóink jelentősen része a gyatra egészségügyi ellátás eredménye. Több vezető egészségügyi közgazdász bevonásával most készült vizsgálat megállapította: az utóbbi években politikai állásponttól függetlenül a közkiadások nagyságának korlátozása fontosabb célkitűzése volt az egészségpolitikának, mint az egészség maximalizálása a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokból.A legnagyobb gond, hogy Magyarországon majdhogynem a teljes, legkorszerűbb egészségügyi paletta elérhető, de hiába, ha az ehhez kapcsolt mind szigorúbb teljesítménykorlátozások elérhetetlenné teszik. A számos kezelési lépcsőből álló ellátások során a betegek 90 százaléka eleve késve jut hozzá a szükséges ellátáshoz, terápiához. A gyógyszeresen kezelt cukorbetegek jó, ha 10-20 százaléka van célértéken, és ennek is köszönhető, hogy nő a betegség szövődményeinek előfordulása, emelkedik a művesekezeltek, a vakok, a lábamputáltak száma. A magas koleszterinszinttel élők pár hónapon belül abbahagyják a gyógyszeres terápiát, ami a halálozási kockázatot jelentősen csökkentené. A daganatos megbetegedések halálozása a rosszul szervezett ellátórendszer és a hozzáférési korlátok miatt nem csökken, még, ha papíron elérhető is az összes korszerű gyógyszeres technológia. A szívizominfarktus egyéves halálozása annak ellenére sem javult, hogy a kardiológiai centrumok hozzáférhetővé válásával a betegek jó része túlélte a kritikus 30 napot. A gyógyszeres utógondozás ugyanis továbbra is szervezetlen – és sorolhatnánk a rendszer anomáliáit.„Nincs mit csodálkozni azon, hogy rosszak a halálozási mutatóink, mikor például az onkológiai betegek akár heteket bolyonganak a rendszerben, és ha a hónap végén érkeznek, más terápiát kapnak, mert addigra elfogy az osztály havi gyógyszerkerete. Vagy nézzük a sebészetet, ahol a reggel óta műtétre váró beteggel délután 5-kor közlik: most már ehet, mert már nem kerül műtőbe. A napi volumenkorlát miatt ezt eljátsszák még párszor, addig pedig csak vár és foglalja a méregdrága kórházi ágyat” – hoz néhány kézzel fogható példát dr. Kaló Zoltán, az ELTE Egészséggazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője. Az egészségügyi közgazdász több kollégájával most készítette el a Syreon Kutató Intézet tanulmányát, amelyben a közkiadások folyamatos, illetve a most tervezett drasztikus visszavonásának hatásait és következményeit vették sorra. Egyértelműen megállapították: a gyógyszerkassza jelentős csökkentése nem támasztható alá sem szakmai, sem gazdasági érvekkel. A kutatók arra keresték a választ, hogy sokat költünk, vagy sem a gyógyszerekre, s mennyire megalapozott szakmailag, illetve milyen következményekkel járhat a Széll Kálmán-terv gyógyszerágazati fejezete.„A gyógyszerellátás rendszerében a tartalékok feltárása csak a jelenlegi rendszer hiányosságainak orvoslására csökkentésére fordítható, de a kiadások csökkentésére nem” – mondta Kaló Zoltán. Szerinte lehet persze a kiadásokat csökkenteni úgy is, hogy a jelenlegi rendszer hiányosságait figyelmen kívül hagyjuk, ezzel azonban negligáljuk a legfőbb egészségpolitikai célt: a lakosság katasztrofális egészségi állapotának javítását. Az OEP gyógyszerkassza egy főre jutó közkiadása csak két OECD-ország (Észtország és Lengyelország) kiadásait haladta meg 2009-ben. Az elmúlt évtizedben az egészségügyi kiadások mintegy 40 százalékát vonták ki, az állam mind inkább próbál visszavonulni, miközben intézkedései a lakosság „fegyelmezésére”, a szereplők korlátozására vonatkoznak, nem pedig annak alapos vizsgálatára, hogy a meglévő pénzeket vajon hatékonyan használjuk-e föl. Az elemzők szerint a gyógyszerkassza csökkentésének várható következményei a gyógyszerpiac minden szereplőjét jelentősen érintik: a betegeknek csökken a hozzáférése a gyógyszeres terápiákhoz, mely befolyásolhatja egészségi állapotukat, a gyógyszerágazatban pedig a foglalkoztatás romlik.A gyógyszerek terén az emberek mind jobban érzik saját bőrükön a változásokat, a folyamatos korlátozásokat, a „népnevelési” szándékú büntetéseket. „Mivel már túl vagyunk két vakliciten (amikor a cégek nem tudják, hogy az adott hatású gyógyszert a versenytársaik mennyiért kínálják), vannak tapasztalatok arról, hogy néhány hatóanyag esetében ennek hatására teljesen felborult a piac, ami a beteg szempontjából komoly bizonytalansági tényező. Az, aki többéves bevált gyógyszert kénytelen lecserélni félévente másikra, mert az orvos mindig a legolcsóbbat írja, vagy a régi készítménye elvesztette a támogatását, és újabb és újabb mellékhatásokat tapasztal, valószínűleg előbb-utóbb elveszti a bizalmát és abbahagyja a készítmény szedését” – mondja dr. Zlinszky János, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének alelnöke. A gyógyszerekhez való hozzáférés folyamatosan romlik, ez a tendencia már egy ideje érzékelhető. „A csökkenő gyógyszertári bevételek (2011 és 2012 között 7-8 százalék) a gyógyszertárak készletezését nehezíti, a vidéki gyógyszertárak pedig vásárlókat veszítenek. Ha a gyógyszerre szüksége van a betegnek, akkor elmegy egy nagyobb településre és ott szerzi be, mindez pedig elindít egy olyan kört, amiből már nehéz kitörni” – sorolja a már látható gondokat a szakember. Szerinte egy év múlva érzékeli majd igazán a hiányt a lakosság. A pénztárcájuk szabta korlátokat viszont már most nap mint nap érzik: naponta megy a tilitoli, épp melyik készítmény került ki a támogatásból, így szükség van a cserére.„Csak a pénteki rendelésen három olyan betegem volt, akikkel alkudozni kellett. Hogy például a hét-nyolc féle készítményéből melyiket hagyhatná el, mert képtelen megvenni valamennyit. De többeknek voltunk kényszerűek azért váltani, mert az egyik kikerült a támogatotti körből, így az 1150 forintot, az addigi 150 helyett már nem tudják kifizetni” – ismertet egy másik „tünetet” dr. Komáromi Zoltán háziorvos.