Pharmaonline.hu: GYEF – Ne egymás ellen kelljen az érdekeinket képviselnünk!

Finanszírozási gondok, infláció, árrés, ügyelet, szakmai kompetenciák, gyógyszer- és gyógyszerész-ellátási gondok – csupán néhány a régen megoldatlan gondok közül, amelyek szóba kerültek a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ) által nemrégiben konszenzusteremtési céllal kezdeményezett konferencián. Majd nyolc év után a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ), a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége (GYNSZ) és a HGYSZ újraalapította a Gyógyszerügyi Egyeztető Fórumot. Lukácsné Fodor Enikővel, a MOSZ, Feller Antallal, a GYNSZ és Zlinszky Jánossal, a HGYSZ elnökével beszélgettünk.


– Jó tíz évvel ezelőtt, 2011 és 2014 között már működött egy Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum (GYEF) Magyarországon, amelyben szorosan együtt dolgoztak a gyógyszerszektor szereplői az akkori egészségügyi kormányzattal. Miért maradt abba a korábbi együttműködés?

Fodor Enikő (F. E.): Az eredeti GYEF-et a MOSZ kezdeményezte abból a célból, hogy a gyógyszerpiac szereplőinek érdekeit összehangolják, együtt képviseljék. Nagy szükség volt rá, hiszen 2006-ban liberalizálták a gyógyszer-kiskereskedelmet, s ezt követően egyre több gyógyszertár nyílt. 2008-ban kitört a gazdasági világválság, ami nemcsak a gyógyszertárakat érintette rosszul, hanem minden kereskedelmi egységet. 2010-ben módosították a gyógyszer-gazdaságossági törvényt…


– Deliberalizálták…
F. E.: Igen, 2011-ben pedig elindult a Széll Kálmán Terv, amely százmilliárdos nagyságrendben vont ki forrást az általunk képviselt területről. Ennek következménye volt például a generikus program és a vaklicit rendszerének bevezetése is; sok helyütt eladósodtak a patikák, nem tudták felvenni a versenyt. Ekkor érezte úgy a MOSZ //Mikola Bálint// ma tiszteletbeli elnök vezetésével, hogy lépni kell, egy asztalhoz kell ültetni a szereplőket, mert felgyorsultak az események. Egyre több volt a nehézség, és világos volt, hogy ha nem lesz egységes álláspont, lényegében az egész gyógyszerészet létjogosultsága veszélybe kerül.


– Sikerült megvalósítaniuk az akkori célkitűzéseiket?
F. E.: Úgy gondolom, sok mindent igen. Felkérést kapott a fórumban való részvételre a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Gyógyszerészi Kamara, a HGYSZ, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete és a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete. A kamara 2013-ban kapcsolódott be a munkába; a fórum tevékenysége 2014-ben azonban véget ért. Jó kezdeményezés volt, azzal a fő célkitűzéssel, hogy segítséget nyújtsanak abban, miként tudnak a gyógyszertárak gazdaságosan működni, illetve a szakmai programokat, a gyógyszeresterápia-menedzsment programokat hogyan lehet megvalósítani. Aztán a közös munka személyes ellentétek miatt megszakadt.


– Olyan mélyek voltak az ellentétek? Pedig épp akkor nagy szükség lett volna rá, hiszen az elmúlt nyolc évben az akkoriakra további problémák halmozódtak a területen… Miért pont most gondolták úgy, hogy meg kell újítani ezt az együttműködést? Miért nem korábban?
Zlinszky János (Z. J.): Úgy gondolom, hogy minden szervezet, amely most rész vesz a fórumban, az elmúlt években is látta a problémákat. Magam a történteket ágazaton belüli, ha nem is széthúzásnak, de egyet nem értésnek nevezném. Mindenki látta a saját területén, hogy gondok vannak, amelyek az előző időszakban nem oldódtak meg, sőt egyre mélyültek, így aztán egyre nagyobb veszélyt is jelentenek. Idén májusban szerveztünk egy különleges HGYSZ-konferenciát, ahová minden jelentős szereplő eljött, s ez katalizátora lehetett annak, hogy a MOSZ felvetette, alakuljon újra a GYEF. Mi pedig kapva kaptunk az alkalmon.


Azon a konferencián valóban érzékelhető volt az összefogás és a konszenzusteremtés vágya, minden szervezet képviseltette magát minden részproblémát megvitató kerekasztal-beszélgetésen. Ebben az egyeztető fórumban viszont a kamara és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság nem kívánnak részt venni. Érzékelhető, hogy a kamarának régóta koncepcionális nézetkülönbségei vannak a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségével… De ha kimarad egy fontos szereplő, az nem hátráltatja azt, hogy önök valóban mindenre rálátással bíró, együttműködő partnerei lehessenek az egészségügyi kormányzatnak?
Z. J.: Úgy gondolom, egyelőre nem zárult le ez a kérdés, írásban még nem kaptunk visszajelzést arról, hogy a kamara nem fog csatlakozni a fórumhoz. De ha megnézzük a magyar gyógyszerpiac szereplőit, a gyártói oldalról a Generikus Egyesület jelezte, hogy csatlakozni kíván a közös munkához és az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete is pozitívan áll a kezdeményezésünkhöz. Emellett elmondhatjuk, hogy részt vesznek a nagykereskedők, ha pedig a kiskereskedelmet nézzük, a magángyógyszerészek és a hálózatos gyógyszerészek is képviseltetve vannak a fórumban. Így is teljesen lefedett tehát minden terület, és bízom abban, hogy a kormányzat is látni fogja: van 6-7 nagy szervezet, amelyek összefogják a gyógyszeripart és a gyógyszer-kereskedelmet, és nemcsak arra akarják felhívni a figyelmet, hogy problémák vannak, hanem megoldási javaslatokkal is előállnak.


– A hírek szerint önök máris találkoztak az államtitkárral, az egészségügyi kormányzat képviselőivel. Lehet tudni, miben állapodtak meg?
Z. J: Egyelőre annyit, hogy volt egy bemutatkozó beszélgetés. Nagyon pozitívnak tartom, hogy gyorsan fogadtak bennünket. Megkérdeztük, mit várnak tőlünk, valamint jeleztük, hogy fogunk készíteni egy átfogó anyagot a teljes szektorról, a gyártástól kezdve a patikai értékesítésig, és rövid, közép- és hosszú távra szóló javaslatokat teszünk arra nézve, szerintünk miként lehetne hosszú távon is működőképessé tenni a szektort.


– És mi lesz a menetrend? Milyen időközönként találkoznak? Vagy írásban kommunikálnak majd?

Z. J.: Az első lépés az lesz, hogy elkészítjük a szektort részletesen bemutató anyagot – ígéretünk szerint ez szeptember második felére az asztalukra kerül. Kértük, hogy negyedévente legyen találkozó, amire volt nyitottság államtitkár úr részéről, ha maga nem is mindig lesz jelen, kompetens személyeket fog a megbeszélésekre delegálni.


– Mit tartanak a legfontosabb, leggyorsabban megoldandó feladatnak?
Z. J.: Vannak olyan gondok, amelyek jogszabály-módosítással nagyon gyorsan megoldhatók lennének, vagy legalábbis csökkenthetők a negatív tendenciák – itt elsősorban a vidéki gyógyszerellátásra gondolok. De meg kell mondjam, alapvetően minden jelentős probléma mögött finanszírozási kérdés áll. A szektorban a kis- és nagykereskedelemben az árrés gyakorlatilag 12-13 éve változatlan. A költségek viszont drasztikusan emelkedtek, és a közeljövőben még inkább fognak. Lehet tehát gyors hangulatjavító intézkedéseket hozni, de minden kérdésben előkerül majd a finanszírozás, az, hogy kevés a gyógyszerész, és a béreket, a rezsiköltséget nem tudják kitermelni a kis patikák.


– Az önök korábbi információi szerint már mintegy 200 patika bezárt Magyarországon, de az sem kizárt, hogy patikabezárási hullám jöhet… Mennyire kell tartani ettől?
Z. J.: Abban biztos vagyok, hogy gyógyszertárak fognak bezárni, de riogatni nem szeretnék. Az nem kérdés, hogy a bezárások üteme az elmúlt 4-5 vagy akár 10 évhez képest gyorsulni fog, hiszen a rezsiköltségek emelkedése nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a kistelepülések patikáit. A kisvárosokban is javarészt régi épületekben működnek a gyógyszertárak. Van olyan patika, ahol az eddigi 1,5 milliós gázszámla a hivatalos számok szerint jövőre 10 millió forint lesz. A gyógyszertárvezetők többsége vidéken az idősebb korosztályba tartozik, akik ledolgozták az életüket becsülettel, de most ezeken a helyeken még nehezebb lesz utánpótlást találni, aki átveszi tőlük a stafétát és működteti majd a gyógyszertárat.


– Nemcsak a gyógyszertárak, hanem a nagykereskedők is régóta jelzik, hogy az elmúlt időszakban az inflációtól az exportköltségek emelkedéséig mi minden sújtja őket. Nagyon nagy tiltakozást viszont nem váltott ki pl. az extraprofitadó. Egyedül a Hungaropharma jelezte, hogy „nem lát ilyet”, de aztán vitába elegyedtek a kamarával az emelkedő költségek miatt tervezett „szolgáltatásfenntartási díj” miatt. Hol tartunk most?
Feller Antal (F. A.): Szeretném szétválasztani e kérdéseket, de előtte csatlakoznék a korábban elhangzottakhoz. Azt gondolom, a májusi konferencia kiváló időzítés volt, különösen, ha visszatekintünk arra, mi minden változott. Azóta gyakorlatilag tovább romlott a helyzet, s ma ott tartunk, hogy nem látható pontosan, mi fog történni az elkövetkezendő időszakban.


– Gyógyszerellátási zavarokra gondol?
F. A.: Az összes szereplőnél fellépő működési zavarokra gondolok, amelyek egyébként gyógyszerellátási problémákat okozhatnak. Ezért nagyon fontos az együttműködés, az, hogy folyamatosan és valós időben történjenek jelzések a problémákról, mert akkor a beavatkozás lehetősége is sokkal egyszerűbb és gyorsabb. Közel lehet az a helyzet, amikor nagyon egymásra lesz utalva minden gyógyszerpiaci szereplő annak érdekében, hogy a jelenlegi szolgáltatási szintet közösen fenn tudjuk tartani. Rátérve a kérdésében szereplő adókra. Ebben történt változás: a részletes szabályozás megjelenése előtt sok mindent lehetett hallani, olvasni, de a részletes szabályozás szerint a gyógyszer-nagykereskedők már nem érintettek az extraprofitadóban. Ma a gyártókat és az elsődleges forgalmazókat érintik ezek az adók. Bevezettek egy sávot: 10 ezer forintnál olcsóbb termelői árú készítmények esetén nem változott a 20 százalékos adósáv, 10 ezer forintnál nagyobb értékűek esetén 28 százalékra emelkedett. Bizonyos kiskereskedelmi adó érinti a gyógyszertárakat is. Nyár közepén volt egy vitánk a kamarával, amely arra vonatkozott, hogy előre lehetett látni, nagyon komoly gondok lesznek, lehetnek az üzemanyag-ellátással. Szerencsére ez egyelőre csak az árakban jelentkezik, a kisebb kutakat, ahol hiány tapasztalható, alvállalkozóink nem használják. Jeleztük, hogy ha a 480 forintos ársapka változik, akkor olyan mértékben emelkednek meg a nagykereskedők költségei, hogy annak egy töredékét kénytelenek leszünk áthárítani a gyógyszertárakra. Az ársapka aztán változott is, először a 3,5 tonnánál nagyobb autókra nem vonatkozott, de augusztus elsejétől már az a dízelüzemanyag, amit az alvállalkozóink tankolnak, a literenkénti több mint 800 forintos sávba tartozik. Egy logisztikai vállalkozásnál a fő költséghordozó ma a személyi költségeken túl a raktárak fűtése és hűtése – elképzelhető, hogy az áram- és gázköltségeken túl az üzemanyag miként érinti a nagykereskedőket. Mindezek ellenére a nagykereskedők nem csökkentették a szolgáltatási szintet, továbbra is naponta háromszor, kétszer, de minimum egyszer van kiszállítási lehetőség a gyógyszertárakba.


– Tehát be kellett vezetni a díjat, ami ellen a kamara tiltakozott.
F. A.: Igen, de még egyszer jelzem, mindez a megemelkedett költségeinknek csupán a töredékét fedezi.

A teljes interjút a Pharmaonline.hu oldalon olvashatják.