Eseménydús éven vagyunk túl, és minden bizonnyal egy újabb izgalmas időszak vár ránk. 2017. január elsejével a gyógyszerészek váltak a közforgalmú gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságok többségi tulajdonosaivá, amely sokuk számára új kihívást jelenthet. A szakmai kérdésekben eddig is ők döntöttek, azonban a többségi tulajdon megszerzésével ezután nagyobb felelősség hárul majd rájuk a vállalkozások működtetésében. Ezután az ő feladatuk lesz annak eldöntése, hogy a szakmai és a gazdasági érdekek összeegyeztetésével milyen irányba induljon el a gyógyszertárak fejlődése.
A gyógyszertárba betérők manapság már nem egyszerű betegek, hanem egy komplex szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek, akiknek igen magas elvárásaik vannak a gyógyszerészekkel szemben. Lehet szó a betegségek gyógyításáról vagy az egészség megőrzéséről, azért választják a gyógyszertárat a drogériákkal és a benzinkutakkal szemben, mert feltételezik, hogy az ott dolgozóktól hiteles és szakmailag helytálló információkat fognak kapni.
Minden bizonnyal azért fordulnak a gyógyszerészekhez, mert más információforrásokat (internetes fórumok, szomszédasszonyok, ismerősök stb.) nem tartanak elég megbízhatónak. Emellett sokan szívesebben keresik fel a gyógyszertárakat, mint az orvosokat. Nem azért, mert nem bíznak meg bennük, hanem mert hozzájuk tényleg csak akkor szeretnek menni, ha igazán nagy a baj. Aki az egészségét szeretné megőrizni, elsőként szívesebben választja a gyógyszertárat.
Ezt a bizalmat azonban meg is kell szolgálni. Az ügyfelek jogosan várják el a gyógyszerésztől, hogy akkor is a szakmailag helyes választ adják, ha az éppen ellenkezik majd a pillanatnyi gazdasági érdekeikkel.
Sokszor nem csak a szakmai szabályok, hanem a jogszabályi előírások is ütköznek a gazdasági érdekekkel. Vegyük például a generikus helyettesítést. A generikus készítmények helyettesíthetőségét a gyógyszerhatóság állapítja meg, erre a gyógyszertári gyógyszerésznek befolyása nincs. A gyógyszerész abban sem dönthet, hogy felajánlja-e az egymással helyettesíthető készítmények közül az olcsóbbat, mivel erre jogszabály kötelezi. A betegeknek természetesen előnyös, ha az ugyanolyan hatású gyógyszerért kevesebbet kell fizetnie, azonban a gyógyszerésznek ismét csak a gazdasági érdekei ellen kell cselekednie, hiszen az alacsonyabb árú készítményen kisebb lesz az árrése is. Ugyanilyen jó példa lenne a gyógyszertári ügyelet is.
A többségi gyógyszerészi tulajdon megszerzésével nem csak több lehetőség, hanem nagyobb felelősség is jár. Nagyobb szerepet kell vállalni ezeknek a sokszor egymással ellentétes érdekeknek az összehangolásában úgy, hogy a gyógyszertárak hosszú távon is fenntarthatóak és fejlődőképesek legyenek.
Véleményem szerint a gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységet nem lehet leegyszerűsítve, csak kizárólag egészségügyi szolgáltatásként definiálni. A gyógyszertár a szolgáltatásait nem ingyen nyújtja, hanem fizetnek érte. Ha pedig van tranzakció, akkor ez nem csak jószolgálati tevékenység, hanem üzlet is, annak minden velejárójával együtt. Számtalan, nem egyszerűen modellezhető vásárlói motivációval az egyik, és ugyancsak sok, szakmai, jogi és gazdasági indítékkal a másik oldalon.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a gyógyszertár működtetésnek vannak üzleti vonatkozásai, akkor azt is el kell ismernünk, hogy ennek vannak konzekvenciái is. Piac van, ahol az egyes versenyzők egymással küzdenek a fogyasztókért, s akkor lesznek sikeresek, ha innovatívabbak lesznek versenytársaiknál, s szolgáltatásaik fejlesztése nem öncélú lesz, hanem a fogyasztók elégedettségét célozza meg. Ebben a modellben a gyógyszerészek magas szintű szakmai felkészültsége nem végcél, hanem belépési korlát.
Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!
Korodi Karolina
elnök HGYSZ
